Kedves olvasók!
Szeretnénk bocsánatot kérni mindenkitől, akinek leüvöltöttük a fejét, mert azt merte mondani hogy Fred és én nem csak barátok vagyunk. Mert bizony, nem csak azok.. Mindenkinek igaza volt.
Első sorban ez úton is szeretnék elnézést kérni a 0.1-es olvasómtól, aki a legtöbbet kapta ezért. Ne haragudj 0.1-es, nagyon sajnálom! Neked megint igazad volt.. mint mindig.. Szeretlek.!♥ Rengeteget köszönhetek neked, minden értelemben. Az én tesóm nélkül sehol nem lennék most. Minden tiszteletem az övé!
Most mondhatjátok, hogy "én megmondtam!", mert így volt.. Akkor még nem hittem el, hogy egyszer tényleg ez lesz ebből. Nem gondoltam volna. És most? Ez most már a valóság.. A valóság, és végre a valóságban vagyok boldog, nem csak álmaimban. Senki más mellett nem lehetnék ilyen boldog. Ő a legjobb barátom volt, aztán egyre több.. Egyszer csak azt vettem észre, hogy többet gondolok rá, mint H-ra..
Ekkor már többek voltunk mint barátok, de kevesebbek mint egy pár. Sokáig gondolkoztunk rajta, hogy mi legyen, maradjunk barátok akár örökre vagy próbáljuk meg együtt bizonytalan időre.. Minden a mostani helyzet ellen szólt, de mi ezzel nem törődve belevágtunk az ismeretlenbe, ezzel mindent a feje tetejére állítva. Nem érdekel, hogy ki mit gondol, szeretem. Ő az én szőke hercegem. Most már nem tudnék élni nélküle..
Sokak szerint nem illünk egymáshoz, mégis jó párost alkotunk..
"A bírák döntenek, én csak engedelmeskedhetek.. A műsor nézői elhallgatnak, a játék újra kezdődik."
2014. június 17., kedd
2014. május 4., vasárnap
Csak egy kis időt..
2014. május 2.
Kedves naplóm!
Minden bonyolultabb, mint eddig volt. Hugó, Fred, Liza.. és minden olyan zavaros..
A H iránt érzett érzelmeim, csillapodtak, lehet hogy ez a távolságnak "köszönhető". Freddel egyre jobban leszünk, már-már BFF-ek vagyunk, és Liza.. Lizával tesók.. És ez így olyan fura.. Minden olyan tökéletes, de szokták mondani, magas lóról lehet a legnagyobbat esni.. Egy pillanat alatt minden összeomolhat.
Egy dologban bízhatok: az igaz barátok sosem hagynak a gödör fenekén.
Bár én igaz barátomnak tartom Lizát, Jennát és Fredet, nem tudom hogy ez kölcsönös-e.
Na és H... Nem tudom mit érzek, hogy érzek-e még valamit egyáltalán iránta. Csak egy fellángolás lett volna? Ilyen hamar véget érhet valami? Nem tudom... Már őszintén semmit nem értek.. Minden olyan gyorsan változik körülöttem. Mire megszoknám ami van, változik valami. Fel van pörögve az élet.. Túlságosan is. Az idő halad, sőt, repül. Már május van, hétfőn vizsgázunk. Úgy szeretném megállítani.. Vagy legalább lelassítani..
Kérnék egy kis időt. Csak egy kis időt, semmi mást, hogy végig tudjak gondolni mindent szépen, sorjában. Másképp az őrületbe kerget az összezavarodottság. Nem csak H miatt.. Minden olyan furcsa, más és zavaros.
Megijeszt, hogy mindjárt vége az évnek. Jövőre 9.-esek leszünk. Lezárul életünk egy szakasza: az általános.
Minden megváltozik.. Lesz aki elmegy, lesz aki jön.. Felbomlik az osztályközösségünk. Nem tudom, hogy rosszabb lesz-e vagy jobb, de ugyan ilyen már soha. Ez az utolsó pár hónapunk, élvezzük hát ki minden percét, amíg még így vagyunk, EGYÜTT.
Amíg az időt megállítani nem lehet, el kell fogadnunk ami van. Tartani kell a lépést, bármennyire is nehéz. Töltsd a legtöbb időt a barátaiddal, azokkal akik fontosak neked. Ne félj attól, hogy mikor romlik el minden! Élj a pillanatnak, mert a jövő mindig bizonytalan. Használd ki minden percét a jónak, ne hagyd, hogy elrontsák! Rossz akarók mindig vannak és lesznek is.. Egyerűen ne vedd őket figyelembe! A barátaid véleményére hallgass, ők jót akarnak neked.
Legyél azokkal, akik mellett felszabadult vagy, nem kell feszengened, hogy mit gondolnak, mert ők igazán ismernek, és így szeretnek. Én ezért igyekszem a legtöbb időmet Lizával, Freddel és Jennával tölteni. Ők mindennél fontosabbak számomra és nem bírnám ki ha elveszíteném egyikőjüket.
Te is igyekezz ezt tenni, és élvezz minden pillanatot amit azokkal tölthetsz akik fontosak számodra. ♥
Kedves naplóm!
Minden bonyolultabb, mint eddig volt. Hugó, Fred, Liza.. és minden olyan zavaros..
A H iránt érzett érzelmeim, csillapodtak, lehet hogy ez a távolságnak "köszönhető". Freddel egyre jobban leszünk, már-már BFF-ek vagyunk, és Liza.. Lizával tesók.. És ez így olyan fura.. Minden olyan tökéletes, de szokták mondani, magas lóról lehet a legnagyobbat esni.. Egy pillanat alatt minden összeomolhat.
Egy dologban bízhatok: az igaz barátok sosem hagynak a gödör fenekén.
Bár én igaz barátomnak tartom Lizát, Jennát és Fredet, nem tudom hogy ez kölcsönös-e.
Na és H... Nem tudom mit érzek, hogy érzek-e még valamit egyáltalán iránta. Csak egy fellángolás lett volna? Ilyen hamar véget érhet valami? Nem tudom... Már őszintén semmit nem értek.. Minden olyan gyorsan változik körülöttem. Mire megszoknám ami van, változik valami. Fel van pörögve az élet.. Túlságosan is. Az idő halad, sőt, repül. Már május van, hétfőn vizsgázunk. Úgy szeretném megállítani.. Vagy legalább lelassítani..
Kérnék egy kis időt. Csak egy kis időt, semmi mást, hogy végig tudjak gondolni mindent szépen, sorjában. Másképp az őrületbe kerget az összezavarodottság. Nem csak H miatt.. Minden olyan furcsa, más és zavaros.
Megijeszt, hogy mindjárt vége az évnek. Jövőre 9.-esek leszünk. Lezárul életünk egy szakasza: az általános.
Minden megváltozik.. Lesz aki elmegy, lesz aki jön.. Felbomlik az osztályközösségünk. Nem tudom, hogy rosszabb lesz-e vagy jobb, de ugyan ilyen már soha. Ez az utolsó pár hónapunk, élvezzük hát ki minden percét, amíg még így vagyunk, EGYÜTT.
Amíg az időt megállítani nem lehet, el kell fogadnunk ami van. Tartani kell a lépést, bármennyire is nehéz. Töltsd a legtöbb időt a barátaiddal, azokkal akik fontosak neked. Ne félj attól, hogy mikor romlik el minden! Élj a pillanatnak, mert a jövő mindig bizonytalan. Használd ki minden percét a jónak, ne hagyd, hogy elrontsák! Rossz akarók mindig vannak és lesznek is.. Egyerűen ne vedd őket figyelembe! A barátaid véleményére hallgass, ők jót akarnak neked.
Legyél azokkal, akik mellett felszabadult vagy, nem kell feszengened, hogy mit gondolnak, mert ők igazán ismernek, és így szeretnek. Én ezért igyekszem a legtöbb időmet Lizával, Freddel és Jennával tölteni. Ők mindennél fontosabbak számomra és nem bírnám ki ha elveszíteném egyikőjüket.
Te is igyekezz ezt tenni, és élvezz minden pillanatot amit azokkal tölthetsz akik fontosak számodra. ♥
2014. április 18., péntek
Tavaszi szünet
2014. április 18.
Kedves naplóm!
A szünetem pörgősen indult. Kedden vége lett a sulinak, szerdán Liza, Kim, Gina és Ginger (ejtsd: Dzsindzser) társaságában vágtam neki a médiaházi leforgatásának. Kisfilmet kell csinálnunk, így arra gondoltuk, videóforgatásba fogunk, és megcsináljuk azt, ami már az egész világot meghódította: Pharrell Williams-Happy.
A forgatást a Deák Ferenc téren kezdtük. Egy 8 éves kisfiú hozzánk csapódott, benne szeretett volna lenni a vidinkben.. Gina, a rendező és operatőr, (lényegében a főnök) jó szívének hála az itt forgatott jelenetre egy taggal bővült a stáblista.
Innen indultunk a WestEnd-be. Útközben is csinált pár képet a kamerával, így valószínűleg azok is benne lesznek. Mikor odaértünk kimentünk a tetőteraszra, Kim elszívott egy cigit miközben mi vicces képeket csináltunk magunkról Lizával. Ezután Gina felvette, ahogy Kim táncol (jár Hip-Hop-ra, így nagyon ügyes).
Bementünk, és a mozinál, a vécében, az üzletekben és kb mindenhol csináltunk vidit és képeket, miután megittunk egy Mojito-t és Gigi (Gina becézése) szerzett engedélyt a fogatásra. A forgatás végén kajáltunk egyet, majd mindenki ment haza. Mind ezt lezavartuk reggel 9-től, délután 3-ig.
Hazamentem, majd átjött Liza és elmentünk a Művészetek Palotájához gördeszkázni. Mivel már neki is van deszkája, megtanítottam menni vele. A végére már egész ügyes volt.. :D Én is "kifejlesztettem" egy új trükköt: leguggolni és felállni a deszkán menet közben. Szóval elvoltunk. Megbeszéltük, hogy jövőhét kedden is megyünk, és ha ráér akkor hívjuk Fredet is. De jó lenne ha ő is jönne.. Most ezzel a kijelentésemmel még jobban adom a lovat azok alá, akik többet látnak bele a mi "kapcsolatunkba", de őszintén lesz@rom.. Az egyik legjobb barátom és egy kicsit kezd hiányozni..
Csütörtökön 11 körül elindultunk anyával a WestEnd-be cipőt venni. Egyenesen a Deichmann-ba mentünk, mert ugye 1D-s cipő volt a cél. Az üzlet hátuljában meg is találtuk őket, de végül úgy döntöttünk, nem vesszük meg, mert semmi tartása nem volt. Gondoltam azért körülnézek még, hátha találok valamit, ami tatszik. Találtam is egy tök jó, fekete, fehér, pink cipőt, anya is jónak találta így megvettük. Deszkázni is jó, mert olyan kialakítása van, mint a külön erre tervezett cipőknek. Szóval most van egy tök jó deszkás cipőm.
Este Jenna megkért, hogy segítsek be az ő filmjükbe is, amitől kicsit óvakodtam, mert 1 az hogy már benne vagyok egyben, a másik meg, hogy ne legyen balhé amiért én "helyettesítem" Fredet zombiként, mert beteg lett. Szegény. :( Különben is.. Az ő alakítását nem lehet felülmúlni..:D Végül is belementem, miután Jenna egy órán át könyörgött. Márpedig ez rá nem jellemző, szóval tényleg nagy gáz lehetett.
Ma ismét kelhettem korán, ez esetben reggel 6-kor..>< Negyed 8-kor találkoztunk Jennával és Gabebel Gregoriék kapujában. Ők találkoztak a Corvin negyednél, én egyenesen a helyszínre mentem. Gregorival nagyon jóban voltunk alsóban, meg most is egészen, így sokat jártam náluk. Úgyhogy csukott szemmel is odatalálok..:D Mikor a többiek is megérkeztek felcsengettünk, majd Greg beengedett.
Kicsit pihentünk, beszélgettünk, majd Jenna elkezdte nekem csinálni a zombi sminket. Te jó ég, hogy néztem ki művérrel, vaksz-szal és fekete szemfestékkel az arcomon..x"D Megcsinálta Gregnek is, majd lementünk az udvarra forgatni. Én eddig nem nagyon tudtam semmit magáról a sztoriról, vagy arról, hogy ki kit alakít, csak annyit, hogy én zombi leszek.
Amúgy mint kiderült konkrét sztori nincs, csak annyi, hogy Gabe menekül a zombik elől. Mondjuk egy zombis filmben sosincs semmi logika.. Na mind egy.. Elvoltunk. Lementünk a pincébe is, az azért kicsit para volt.. Ott lesz vége az egésznek. Egy pár jelenetet az utcán is felvettünk. Nem néztek mindet bolondnak, dehogy.. Egy kamerás, 2 zombi és egy sima gyerek.. Egy bácsi "be is szólt": Szépek vagytok, mint az új traktor. X"DDDD Ez se pesti volt az tuti. Mikor végeztünk visszamentünk Gregékhez és lemostuk a sminket, majd elmentünk kajálni a KFC-be. Nekem Jenna fizette amiért belerángatott ebbe. :D
Mikor hazafelé jöttem a buszmegállóban találkoztam anyával. Itthon valami nem volt jó a nettel, így mehettünk megint a WestEnd-be. Az egész hetem ott töltöm..:D Elintéztük, most már jó, így itthon beszéltem Jennával miközben ő vágta a videót, váltottam pár szót Freddel, úgy néz ki eddig hogy jön kedden. Jó lenne, ha össze tudnánk hozni ezt a talit..:D
Holnap megint kelhetek korán, mert megyünk Lepsénybe a nagymamámhoz húsvétra. Annyira imádok ott lenni. 14 éve ott töltök minden szünetet (kivéve a télit). Nagyon szeretem a szomszéd lányokat, akik bár pár évvel idősebbek nálam, nagyon jól kijövünk. :D
Hétfő este jövünk haza, szóval bocsi, ha addig felszívódok, ugyan is ott nincs internet csak a csajoknál, de ők most nem lesznek otthon. de majd kitalálok valamit.. :)
Kedves naplóm!
A szünetem pörgősen indult. Kedden vége lett a sulinak, szerdán Liza, Kim, Gina és Ginger (ejtsd: Dzsindzser) társaságában vágtam neki a médiaházi leforgatásának. Kisfilmet kell csinálnunk, így arra gondoltuk, videóforgatásba fogunk, és megcsináljuk azt, ami már az egész világot meghódította: Pharrell Williams-Happy.
A forgatást a Deák Ferenc téren kezdtük. Egy 8 éves kisfiú hozzánk csapódott, benne szeretett volna lenni a vidinkben.. Gina, a rendező és operatőr, (lényegében a főnök) jó szívének hála az itt forgatott jelenetre egy taggal bővült a stáblista.
Innen indultunk a WestEnd-be. Útközben is csinált pár képet a kamerával, így valószínűleg azok is benne lesznek. Mikor odaértünk kimentünk a tetőteraszra, Kim elszívott egy cigit miközben mi vicces képeket csináltunk magunkról Lizával. Ezután Gina felvette, ahogy Kim táncol (jár Hip-Hop-ra, így nagyon ügyes).
Bementünk, és a mozinál, a vécében, az üzletekben és kb mindenhol csináltunk vidit és képeket, miután megittunk egy Mojito-t és Gigi (Gina becézése) szerzett engedélyt a fogatásra. A forgatás végén kajáltunk egyet, majd mindenki ment haza. Mind ezt lezavartuk reggel 9-től, délután 3-ig.
Hazamentem, majd átjött Liza és elmentünk a Művészetek Palotájához gördeszkázni. Mivel már neki is van deszkája, megtanítottam menni vele. A végére már egész ügyes volt.. :D Én is "kifejlesztettem" egy új trükköt: leguggolni és felállni a deszkán menet közben. Szóval elvoltunk. Megbeszéltük, hogy jövőhét kedden is megyünk, és ha ráér akkor hívjuk Fredet is. De jó lenne ha ő is jönne.. Most ezzel a kijelentésemmel még jobban adom a lovat azok alá, akik többet látnak bele a mi "kapcsolatunkba", de őszintén lesz@rom.. Az egyik legjobb barátom és egy kicsit kezd hiányozni..
Csütörtökön 11 körül elindultunk anyával a WestEnd-be cipőt venni. Egyenesen a Deichmann-ba mentünk, mert ugye 1D-s cipő volt a cél. Az üzlet hátuljában meg is találtuk őket, de végül úgy döntöttünk, nem vesszük meg, mert semmi tartása nem volt. Gondoltam azért körülnézek még, hátha találok valamit, ami tatszik. Találtam is egy tök jó, fekete, fehér, pink cipőt, anya is jónak találta így megvettük. Deszkázni is jó, mert olyan kialakítása van, mint a külön erre tervezett cipőknek. Szóval most van egy tök jó deszkás cipőm.
Este Jenna megkért, hogy segítsek be az ő filmjükbe is, amitől kicsit óvakodtam, mert 1 az hogy már benne vagyok egyben, a másik meg, hogy ne legyen balhé amiért én "helyettesítem" Fredet zombiként, mert beteg lett. Szegény. :( Különben is.. Az ő alakítását nem lehet felülmúlni..:D Végül is belementem, miután Jenna egy órán át könyörgött. Márpedig ez rá nem jellemző, szóval tényleg nagy gáz lehetett.
Ma ismét kelhettem korán, ez esetben reggel 6-kor..>< Negyed 8-kor találkoztunk Jennával és Gabebel Gregoriék kapujában. Ők találkoztak a Corvin negyednél, én egyenesen a helyszínre mentem. Gregorival nagyon jóban voltunk alsóban, meg most is egészen, így sokat jártam náluk. Úgyhogy csukott szemmel is odatalálok..:D Mikor a többiek is megérkeztek felcsengettünk, majd Greg beengedett.
Kicsit pihentünk, beszélgettünk, majd Jenna elkezdte nekem csinálni a zombi sminket. Te jó ég, hogy néztem ki művérrel, vaksz-szal és fekete szemfestékkel az arcomon..x"D Megcsinálta Gregnek is, majd lementünk az udvarra forgatni. Én eddig nem nagyon tudtam semmit magáról a sztoriról, vagy arról, hogy ki kit alakít, csak annyit, hogy én zombi leszek.
Amúgy mint kiderült konkrét sztori nincs, csak annyi, hogy Gabe menekül a zombik elől. Mondjuk egy zombis filmben sosincs semmi logika.. Na mind egy.. Elvoltunk. Lementünk a pincébe is, az azért kicsit para volt.. Ott lesz vége az egésznek. Egy pár jelenetet az utcán is felvettünk. Nem néztek mindet bolondnak, dehogy.. Egy kamerás, 2 zombi és egy sima gyerek.. Egy bácsi "be is szólt": Szépek vagytok, mint az új traktor. X"DDDD Ez se pesti volt az tuti. Mikor végeztünk visszamentünk Gregékhez és lemostuk a sminket, majd elmentünk kajálni a KFC-be. Nekem Jenna fizette amiért belerángatott ebbe. :D
Mikor hazafelé jöttem a buszmegállóban találkoztam anyával. Itthon valami nem volt jó a nettel, így mehettünk megint a WestEnd-be. Az egész hetem ott töltöm..:D Elintéztük, most már jó, így itthon beszéltem Jennával miközben ő vágta a videót, váltottam pár szót Freddel, úgy néz ki eddig hogy jön kedden. Jó lenne, ha össze tudnánk hozni ezt a talit..:D
Holnap megint kelhetek korán, mert megyünk Lepsénybe a nagymamámhoz húsvétra. Annyira imádok ott lenni. 14 éve ott töltök minden szünetet (kivéve a télit). Nagyon szeretem a szomszéd lányokat, akik bár pár évvel idősebbek nálam, nagyon jól kijövünk. :D
Hétfő este jövünk haza, szóval bocsi, ha addig felszívódok, ugyan is ott nincs internet csak a csajoknál, de ők most nem lesznek otthon. de majd kitalálok valamit.. :)
2014. április 8., kedd
Senki sem értheti
Mielőtt még elkezdeném, megkérek szépen minden olvasót, hogy szálljanak le a Fred témáról, mert nincs igazuk. Csak barátok vagyunk és semmi több. Lehet, hogy ezt páran azért nem értik, mert nincs ilyen igazi fiú barátjuk és nem tudják elképzelni, hogy milyen. Az ő kedvükért most elmagyarázom. Egy fiú barát olyan mintha a barátnőd lenne, csak fiúban. Bízol benne, mindent tud és többnyire te is róla. Ha baj van ő melletted áll és segít, ahogy tud. Tudja, hogy ki jön be neked és (bár sajátos módon) segít hogy közelebb kerüljetek egymáshoz, meghallgat ha áradozni akarsz róla és bármennyire is fiú, próbál megérteni. Én kb. így jellemeznék egy igazi fiúbarátot. Esetemben ilyen Fred igazi, valóságbeli személye. Szóval kérlek titeket, hogy szálljatok le a témáról. Ő az én barátnőm fiúban. Ennyi.
2014. április 01.
Kedves naplóm!
Bolondok napja. Hurrá. :D Szívatások minden mennyiségben, ez az a nap, amikor senkiben nem bízhatsz.
Reggel a buszsofőrtől is megkaptuk a magunkét. Bejelentette, hogy a busz lerobbant, az ajtók nem nyílnak, úgyhogy meghatározatlan ideig itt ragadtunk. Pár másodpercre a rossz hír közlése után elindult és boldog április 1.-jét kívánt mindenkinek. Ezek után sikerült egyéb szívatás nélkül beérnem a suliba.
Mivel ofő óránk lett volna, de nem volt tanár, mármint úgy, hogy senki nem jött be helyettesíteni sem, elfoglaltuk magunkat. Jenna, Gabe, Diana, Deny, Jordan és Jackson hátul ültek a fotelben, meg odahúztak székeket és ott beszélgettek, meg a telójukat nyomkodták. Mi pedig a lányokkal, (Maggie, Katye, Gina, Annie, Kimberly, Emily, Kitty és Liza) elöl beszélgettünk. Észre se vettük, hogy szünet van, annyira jól elvoltunk.
Az többi óra egyébként a szokásosan telt, törin és bioszon haladtunk az anyaggal, infón exeleztünk, fizikán gyakoroltunk, németen haladtunk, már amennyire a fegyelmezéstől lehetett. Utolsó órára mindig bezsongunk.
Kicsengőkor lementünk kajálni. Liz mindig fut lefelé, hogy minél előbb bejusson és ne kelljen sorba állnia, de én erre nem vagyok hajlandó, mivel nem kajálok, csak beülök hozzájuk.
Lefelé menet a telóm nyomkodtam, mikor hirtelen beleütköztem valakibe.
-Bocs. - mondtam, fel se nézve és indultam is volna tovább, de nem állt el az útból. Lassan felnéztem. Végigsiklott a tekintetem egy vörös pulcsin. Onnantól tudtam kibe botlottam bele.
-Én bocs, hogy megzavartam a kockulást. - mondta Hugo cinikusan mosolyogva, mikor a szemébe néztem. Végem volt.. Elnevettem magam és ki akartam kerülni, de ő nem hagyta, beugrált elém.
-Hééé. Neked nem kéne sietni kajálni? - kérdeztem, eszébe juttatva a hosszú sor kivárását.
-Nekem van időm. - közölte félmosolyra húzva a száját.
-Rendben. Nekem is. - tettem csípőre a kezem, vállalva a "kihívást".
Ott álltunk már vagy 3 perce. Néha eldöntöttem a fejem balra, ő erre jobbra és így fordítva is.
-Ti mit csináltok? Hugo gyere már! - Nézett ránk furán James, majd elhúzta H-t onnan. Ő még visszanézett rám, feltette a kapucniját és elment. Hű.. Imádom az ilyen pillanatokat. :D
Én kicsit később követtem, bementem az ebédlőbe a csajokhoz.
-Te meg mit csináltál ennyi ideig? - kérdezte Annie mikor leültem.
-Semmit. Vagyis H-val szórakoztunk. :D - mondtam nevetve. Hirtelen Liz nézett rám perverz tekintettel.
-Szórakoztatok? Miveeel? - kérdezte a tekintetét összehangolva a hangsúllyal.
-Ne már.. Ne érts félre mindent! Csak nekimentem véletlen a folyosón és ő nem engedett elmenni.
-Nem engedett elmenniii? Hogy csináltaa? - folytatta a perverzkedést.
-Beállt elém a FOLYOSÓN - hangsúlyoztam, a tömegre célozva - és nem állt odébb, beugrált elém. Ennyi.
-Jó, jó felfogtam. - fejezte be a beszélgetést. Mikor végeztünk, elindultunk a táskánkért. Én megálltam Jennánál aki a nővérét várta és megöleltem.
-Ebből lesz valami.. - mondta mikor elengedtem.
-Már mint miből? - néztem rá értetlenül.
-Láttalak az előbb itt Hugoval. Édesek lennétek.. - mondta, mintha mi sem lenne természetesebb.
-Tényleg? Jujj ^^ Nem tudom meddig álltunk volna még úgy, ha James nem rángatja el őt onnan. - mondtam még mindig kicsit sokkos állapotban.
-Nem tudom. :D Tényleg ezzel kapcsolatban.. Ő jön Balatonlellére? - hozta fel a témát Jenna.
-Igen. Úgy tudom, hogy igen. Miért?
-Ott össze kéne hozni titeket, ha addig nem jöttök össze.. Nem? :D - lepett meg egy ötlettel.
-De. *_* Úristen, komolyan? Nagyon szeretlek!♥ - ugrottam a nyakába hirtelen. Annyira imádom. Szerintem így is neki köszönhetek a legtöbbet. Így is rengeteggel tartozok neki, de ő mégis mindent megtesz értem. Önzetlen, nem él vissza mások bizalmával és feltétel nélkül szeret. Ezért én nagyon nagyra becsülöm és büszke vagyok rá, hogy ilyen barátnőm van.
-Ez neked olyan, mintha én Checo-val lennék összezárva 7 napig? *-* *-* - kérdezte nagyra nyílt szemekkel.
-Igen. Olyasmi.. - nevettem a példa hallatára. Hát igen. Ő már csak ilyen. Az F1 a mindene. :D
-Na akkor kidolgozom a tervet, hogy hogy hozzunk össze titeket. Ha már Checo drágám túl öreg hozzám, messze lakik stb.. Legalább neked sikerüljön. ♥ - erről az önzetlenségről, hűségről és szeretetről beszéltem az előbb. Megöleltem Jennát és elindultam fel, mivel Liz már várt.
Mikor kész voltam a házival úgy nagyjából, hátrafordultam beszélgetni Fredhez. Egyszer csak a szemem sarkából megpillantottam H-t amint felénk jön és rá néztem. Elment mellettünk, én szemmel követtem és mikor utánafordultam láttam, hogy nála van a tolltartóm.
-Hé! Add vissza! - álltam fel, hogy utánamenjek. Ő letette Robert asztalára.
-Add vissza neki, büdös cigány! - nevetett fel mikor odanézett. Ezen mindenki elkezdett röhögni. Nagy forma a gyerek, vannak jó poénjai.. :D Ő felkapta és odadobta Denynek. Passzolgatták egy darabig, aztán mikor én meguntam a "cica" játékot leültem, így nem sokára vissza is adták.
-Mehetünk? - szólt kb fél órával a történés után Liza. Én felkaptam a táskám és a kabátom, majd nekitámaszkodtam a padnak amíg Liz és F pakolt. Éreztem hogy valaki basztatja a táskám, így hátrafordultam. Persze, hogy megint Hugo nyúlt le valamit, ezúttal az üvegemet húzta ki a tatyóm oldalából.
-Add visszaaa. :D - tettem le a táskám és a kabátom a padra mielőtt utána indultam. Egy darabig kergettem a teremben, aztán megállt. Én megpróbáltam elvenni tőle, de nem jött össze.
-Tarts fel! :D - adta az ötletet neki Fred. Ő ezt meg is tette.
-Köcsööög! :D - nevettem Fredre, de persze tudta hogy ez nálam egy köszönöm, "nem tudom mihez kezdenék nélküled"-del ér fel ilyenkor. :D
Elkezdtem ugrálni Hugo kezéért, de ő mindig odébb húzta és csak mosolygott. Mivel ez a módszer nem vállt be, gondoltam egy próbát megér, ha elkezdem bökdösni, hátha csikis. Azonban egy dolgot nem vettem számításba.. Azt, hogy mibe ütközök, ha a hasához érek. Elméletben tudtam, hogy mi vár, de ez gyakorlatban mégis meglepetést okozott. Mikor hozzáértem, a kezem megtorpant a kockáin. Ó igen.. Az a bizonyos kockahas.. Álmomban sem reméltem, hogy egyszer ilyen közelről tapasztalhatom, hogy tényleg kockás a hasa.
Aww. *-* Itt volt az a pont, hogy lefagytam egy pillanatra.. De azt hiszem nem csak én. Minden elhalkult, ő is megtorpant és a levegő szikrázott köztünk. Legalább is én így éreztem. Ebben a pillanatban kellett szemfülesnek lennem, hogy elkapjam az üvegem. Elvettem tőle, ő ismét elmosolyodott. Mikor visszaindultam, láttam hogy nincs ott a táskám a padon.
-Deeeeenyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy!!!!!! Add vissza a táskááááááááám! - üvöltöttem utána, mivel még pont láttam ahogy kirohant az ajtón.
-Nem is én voltam. - mondta röhögve.
-Aham.. Hozd vissza de most rögtön! - mosolyodtam el én is. Mivel a tanszobás terem a fiúvécével szemben van, oda vitte be. - Hozd ki onnan! Most! - mutattam az ajtóra, amin ez a felirat állt: "Fiúk" és elé kicsibe, tollal odafirkálva, hogy cica. Azaz Cicafiúk. Nem tudom ki írhatta rá, de vicces.. :D Den bement a wc-be és kihozta a táskám, de megállt a küszöbön. Én az üvegemmel a kezemben, nekidőltem az ajtófélfának.
Azt a karom, amibe az üveg volt lelógattam magam mellé.
-Ide! - mutattam a földre a másik kezemmel. Deny csak megrázta a fejét és mosolygott. Láttam, hogy elnéz a fejem mellett és bólintott egy kicsit, hogy jelezzen valakinek. Gondoltam hogy H áll mögöttem, így nem fordultam meg, csak erősebben fogtam az üvegem.
Ezután éreztem, hogy valaki lassan végig simítja a karom, majd a kézfejemet kezdi birizgálni. Az ujjaim ellazultak Hugo érintésére, a szívem hevesebben kezdett verni és olyan közel éreztem magamhoz, mint még soha. Nem csak fizikailag, hiszen jóformán fogta a kezem, hanem lelkileg is.. Soha nem éreztem ilyen közel magamhoz mint ebben a pár másodpercben. Ebbe az érintésbe beleremegett az egész testem, végigfutott a hideg a hátamon és egyszerűen úgy éreztem, ebben az érintésben minden benne volt: Tűz, vágy, szerelem, élet.. Csend volt körülöttünk, mindenki ledöbbenve állt.
Lassan megfordultam és ránéztem. Kb 30 centire állt tőlem. Csábító félmosoly jelent meg az arcán, pont mint a Rayennel való közös képen. Egyenesen a szemembe nézett, egy pillanatra se szakadt meg a kontaktus. Kezével még mindig a kezemet birizgálta.
A biztonság kedvéért erősebben szorítottam az üveget. Jól tettem, hiszen a következő pillanatban (bár még mindig tartva a szemkontaktust) már ujjaimat próbálta meg kilazítani és elvenni tőlem az üveget. Egyre szorosabban fogtam, nem tudta elvenni.
Egyszer csak engedett szorításán, lassan végighúzta a kezét az enyémen, majd az üvegen, ezután elengedte. Még mindig velem szemben állt, egyenesen a szemembe nézve, félmosollyal az arcán.
-Te soha nem adod fel, igaz? - törte meg a csendet.
-Soha. - válaszoltam elhalkuló hangon. A többiek még mindig csöndben, feszült figyelemmel meredtek ránk, hátha megértik, mi is történik, de úgy sem tudják.
Ez szerelem. Ezt nem lehet se elmagyarázni, se megérteni. Ez az érzés csak van.
Valamit, ami két ember között lejátszódik soha senki más, nem érthet igazán, csak ők.
Jelen esetben is ez történt. Akik körülöttünk voltak, értetlenül álltak a mondatok hallatán. Egy külső ember ezt nem értheti. Egy külső ember látszatra ítél, azt hiszi érti, pedig nem. Ez a párbeszéd sem az üvegre irányult. Az csak egy aprócska részlet, kellék volt az egészben. Épp ezért hiszi azt más, hogy a kérdése arra vonatkozott. Csak mi ketten tudjuk, mit is jelentett ez a párbeszéd. A mi titkunk, amit mindenki hallott, de senki sem érti.
És külön köszönet Liza igazi személyének, mert nélküle nem tartanánk itt H val.♥
2014. április 01.
Kedves naplóm!
Bolondok napja. Hurrá. :D Szívatások minden mennyiségben, ez az a nap, amikor senkiben nem bízhatsz.
Reggel a buszsofőrtől is megkaptuk a magunkét. Bejelentette, hogy a busz lerobbant, az ajtók nem nyílnak, úgyhogy meghatározatlan ideig itt ragadtunk. Pár másodpercre a rossz hír közlése után elindult és boldog április 1.-jét kívánt mindenkinek. Ezek után sikerült egyéb szívatás nélkül beérnem a suliba.
Mivel ofő óránk lett volna, de nem volt tanár, mármint úgy, hogy senki nem jött be helyettesíteni sem, elfoglaltuk magunkat. Jenna, Gabe, Diana, Deny, Jordan és Jackson hátul ültek a fotelben, meg odahúztak székeket és ott beszélgettek, meg a telójukat nyomkodták. Mi pedig a lányokkal, (Maggie, Katye, Gina, Annie, Kimberly, Emily, Kitty és Liza) elöl beszélgettünk. Észre se vettük, hogy szünet van, annyira jól elvoltunk.
Az többi óra egyébként a szokásosan telt, törin és bioszon haladtunk az anyaggal, infón exeleztünk, fizikán gyakoroltunk, németen haladtunk, már amennyire a fegyelmezéstől lehetett. Utolsó órára mindig bezsongunk.
Kicsengőkor lementünk kajálni. Liz mindig fut lefelé, hogy minél előbb bejusson és ne kelljen sorba állnia, de én erre nem vagyok hajlandó, mivel nem kajálok, csak beülök hozzájuk.
Lefelé menet a telóm nyomkodtam, mikor hirtelen beleütköztem valakibe.
-Bocs. - mondtam, fel se nézve és indultam is volna tovább, de nem állt el az útból. Lassan felnéztem. Végigsiklott a tekintetem egy vörös pulcsin. Onnantól tudtam kibe botlottam bele.
-Én bocs, hogy megzavartam a kockulást. - mondta Hugo cinikusan mosolyogva, mikor a szemébe néztem. Végem volt.. Elnevettem magam és ki akartam kerülni, de ő nem hagyta, beugrált elém.
-Hééé. Neked nem kéne sietni kajálni? - kérdeztem, eszébe juttatva a hosszú sor kivárását.
-Nekem van időm. - közölte félmosolyra húzva a száját.
-Rendben. Nekem is. - tettem csípőre a kezem, vállalva a "kihívást".
Ott álltunk már vagy 3 perce. Néha eldöntöttem a fejem balra, ő erre jobbra és így fordítva is.
-Ti mit csináltok? Hugo gyere már! - Nézett ránk furán James, majd elhúzta H-t onnan. Ő még visszanézett rám, feltette a kapucniját és elment. Hű.. Imádom az ilyen pillanatokat. :D
Én kicsit később követtem, bementem az ebédlőbe a csajokhoz.
-Te meg mit csináltál ennyi ideig? - kérdezte Annie mikor leültem.
-Semmit. Vagyis H-val szórakoztunk. :D - mondtam nevetve. Hirtelen Liz nézett rám perverz tekintettel.
-Szórakoztatok? Miveeel? - kérdezte a tekintetét összehangolva a hangsúllyal.
-Ne már.. Ne érts félre mindent! Csak nekimentem véletlen a folyosón és ő nem engedett elmenni.
-Nem engedett elmenniii? Hogy csináltaa? - folytatta a perverzkedést.
-Beállt elém a FOLYOSÓN - hangsúlyoztam, a tömegre célozva - és nem állt odébb, beugrált elém. Ennyi.
-Jó, jó felfogtam. - fejezte be a beszélgetést. Mikor végeztünk, elindultunk a táskánkért. Én megálltam Jennánál aki a nővérét várta és megöleltem.
-Ebből lesz valami.. - mondta mikor elengedtem.
-Már mint miből? - néztem rá értetlenül.
-Láttalak az előbb itt Hugoval. Édesek lennétek.. - mondta, mintha mi sem lenne természetesebb.
-Tényleg? Jujj ^^ Nem tudom meddig álltunk volna még úgy, ha James nem rángatja el őt onnan. - mondtam még mindig kicsit sokkos állapotban.
-Nem tudom. :D Tényleg ezzel kapcsolatban.. Ő jön Balatonlellére? - hozta fel a témát Jenna.
-Igen. Úgy tudom, hogy igen. Miért?
-Ott össze kéne hozni titeket, ha addig nem jöttök össze.. Nem? :D - lepett meg egy ötlettel.
-De. *_* Úristen, komolyan? Nagyon szeretlek!♥ - ugrottam a nyakába hirtelen. Annyira imádom. Szerintem így is neki köszönhetek a legtöbbet. Így is rengeteggel tartozok neki, de ő mégis mindent megtesz értem. Önzetlen, nem él vissza mások bizalmával és feltétel nélkül szeret. Ezért én nagyon nagyra becsülöm és büszke vagyok rá, hogy ilyen barátnőm van.
-Ez neked olyan, mintha én Checo-val lennék összezárva 7 napig? *-* *-* - kérdezte nagyra nyílt szemekkel.
-Igen. Olyasmi.. - nevettem a példa hallatára. Hát igen. Ő már csak ilyen. Az F1 a mindene. :D
-Na akkor kidolgozom a tervet, hogy hogy hozzunk össze titeket. Ha már Checo drágám túl öreg hozzám, messze lakik stb.. Legalább neked sikerüljön. ♥ - erről az önzetlenségről, hűségről és szeretetről beszéltem az előbb. Megöleltem Jennát és elindultam fel, mivel Liz már várt.
Mikor kész voltam a házival úgy nagyjából, hátrafordultam beszélgetni Fredhez. Egyszer csak a szemem sarkából megpillantottam H-t amint felénk jön és rá néztem. Elment mellettünk, én szemmel követtem és mikor utánafordultam láttam, hogy nála van a tolltartóm.
-Hé! Add vissza! - álltam fel, hogy utánamenjek. Ő letette Robert asztalára.
-Add vissza neki, büdös cigány! - nevetett fel mikor odanézett. Ezen mindenki elkezdett röhögni. Nagy forma a gyerek, vannak jó poénjai.. :D Ő felkapta és odadobta Denynek. Passzolgatták egy darabig, aztán mikor én meguntam a "cica" játékot leültem, így nem sokára vissza is adták.
-Mehetünk? - szólt kb fél órával a történés után Liza. Én felkaptam a táskám és a kabátom, majd nekitámaszkodtam a padnak amíg Liz és F pakolt. Éreztem hogy valaki basztatja a táskám, így hátrafordultam. Persze, hogy megint Hugo nyúlt le valamit, ezúttal az üvegemet húzta ki a tatyóm oldalából.
-Add visszaaa. :D - tettem le a táskám és a kabátom a padra mielőtt utána indultam. Egy darabig kergettem a teremben, aztán megállt. Én megpróbáltam elvenni tőle, de nem jött össze.
-Tarts fel! :D - adta az ötletet neki Fred. Ő ezt meg is tette.
-Köcsööög! :D - nevettem Fredre, de persze tudta hogy ez nálam egy köszönöm, "nem tudom mihez kezdenék nélküled"-del ér fel ilyenkor. :D
Elkezdtem ugrálni Hugo kezéért, de ő mindig odébb húzta és csak mosolygott. Mivel ez a módszer nem vállt be, gondoltam egy próbát megér, ha elkezdem bökdösni, hátha csikis. Azonban egy dolgot nem vettem számításba.. Azt, hogy mibe ütközök, ha a hasához érek. Elméletben tudtam, hogy mi vár, de ez gyakorlatban mégis meglepetést okozott. Mikor hozzáértem, a kezem megtorpant a kockáin. Ó igen.. Az a bizonyos kockahas.. Álmomban sem reméltem, hogy egyszer ilyen közelről tapasztalhatom, hogy tényleg kockás a hasa.
Aww. *-* Itt volt az a pont, hogy lefagytam egy pillanatra.. De azt hiszem nem csak én. Minden elhalkult, ő is megtorpant és a levegő szikrázott köztünk. Legalább is én így éreztem. Ebben a pillanatban kellett szemfülesnek lennem, hogy elkapjam az üvegem. Elvettem tőle, ő ismét elmosolyodott. Mikor visszaindultam, láttam hogy nincs ott a táskám a padon.
-Deeeeenyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy!!!!!! Add vissza a táskááááááááám! - üvöltöttem utána, mivel még pont láttam ahogy kirohant az ajtón.
-Nem is én voltam. - mondta röhögve.
-Aham.. Hozd vissza de most rögtön! - mosolyodtam el én is. Mivel a tanszobás terem a fiúvécével szemben van, oda vitte be. - Hozd ki onnan! Most! - mutattam az ajtóra, amin ez a felirat állt: "Fiúk" és elé kicsibe, tollal odafirkálva, hogy cica. Azaz Cicafiúk. Nem tudom ki írhatta rá, de vicces.. :D Den bement a wc-be és kihozta a táskám, de megállt a küszöbön. Én az üvegemmel a kezemben, nekidőltem az ajtófélfának.
Azt a karom, amibe az üveg volt lelógattam magam mellé.
-Ide! - mutattam a földre a másik kezemmel. Deny csak megrázta a fejét és mosolygott. Láttam, hogy elnéz a fejem mellett és bólintott egy kicsit, hogy jelezzen valakinek. Gondoltam hogy H áll mögöttem, így nem fordultam meg, csak erősebben fogtam az üvegem.
Ezután éreztem, hogy valaki lassan végig simítja a karom, majd a kézfejemet kezdi birizgálni. Az ujjaim ellazultak Hugo érintésére, a szívem hevesebben kezdett verni és olyan közel éreztem magamhoz, mint még soha. Nem csak fizikailag, hiszen jóformán fogta a kezem, hanem lelkileg is.. Soha nem éreztem ilyen közel magamhoz mint ebben a pár másodpercben. Ebbe az érintésbe beleremegett az egész testem, végigfutott a hideg a hátamon és egyszerűen úgy éreztem, ebben az érintésben minden benne volt: Tűz, vágy, szerelem, élet.. Csend volt körülöttünk, mindenki ledöbbenve állt.
Lassan megfordultam és ránéztem. Kb 30 centire állt tőlem. Csábító félmosoly jelent meg az arcán, pont mint a Rayennel való közös képen. Egyenesen a szemembe nézett, egy pillanatra se szakadt meg a kontaktus. Kezével még mindig a kezemet birizgálta.
A biztonság kedvéért erősebben szorítottam az üveget. Jól tettem, hiszen a következő pillanatban (bár még mindig tartva a szemkontaktust) már ujjaimat próbálta meg kilazítani és elvenni tőlem az üveget. Egyre szorosabban fogtam, nem tudta elvenni.
Egyszer csak engedett szorításán, lassan végighúzta a kezét az enyémen, majd az üvegen, ezután elengedte. Még mindig velem szemben állt, egyenesen a szemembe nézve, félmosollyal az arcán.
-Te soha nem adod fel, igaz? - törte meg a csendet.
-Soha. - válaszoltam elhalkuló hangon. A többiek még mindig csöndben, feszült figyelemmel meredtek ránk, hátha megértik, mi is történik, de úgy sem tudják.
Ez szerelem. Ezt nem lehet se elmagyarázni, se megérteni. Ez az érzés csak van.
Valamit, ami két ember között lejátszódik soha senki más, nem érthet igazán, csak ők.
Jelen esetben is ez történt. Akik körülöttünk voltak, értetlenül álltak a mondatok hallatán. Egy külső ember ezt nem értheti. Egy külső ember látszatra ítél, azt hiszi érti, pedig nem. Ez a párbeszéd sem az üvegre irányult. Az csak egy aprócska részlet, kellék volt az egészben. Épp ezért hiszi azt más, hogy a kérdése arra vonatkozott. Csak mi ketten tudjuk, mit is jelentett ez a párbeszéd. A mi titkunk, amit mindenki hallott, de senki sem érti.
És külön köszönet Liza igazi személyének, mert nélküle nem tartanánk itt H val.♥
2014. március 21., péntek
Napszemüveg
2014. március 19.
Kedves naplóm!
Kicsit rég írtam, szóval most visszamenőleg felvázolom az eseményeket.
Mostanában bevittem a suliba a rózsaszín szárú, amerikás fazonú napszemcsim. Stefan azonnal lenyúlta.. Egy fiún, egy rózsaszín napszemüveg.. Nem volt buzis, áh dehogy. :D Ott szórakozott vele, abban ugrált egész délután. Ez így ment szinte minden nap.. Liza beteg volt, de én ott maradtam Freddel. Jenna és Liz ezért még jobban elkezdtek szekálni.. -.-" Mi ezt megbeszéltük már egy párszor, de még egyszer átrágtuk F-el.
-Nem értem miért nem lehet felfogni, hogy csak barátok vagyunk. - hozta fel Fred a témát egyik délután.
-Én sem. Amúgy Diana azt mondta, és sztem tök igaza van, hogy szerintem mi a fontosabb, a hülye osztálytársaink véleménye, vagy a barátságunk. Ő a helyemben a barátságot választaná. És én is, mert igaza van. Mi tudjuk az igazat és ez a lényeg. - válaszoltam már leszarva az egészet.
-Ja. És amúgy is mi közük hozzá?? A mi dolgunk. Barátok vagyunk és ez a lényeg, ők meg higgyenek amit akarnak.. Meg ha tényleg lenne valami, ahhoz se lenne semmi közük.. - Fred még mindig kicsit fel volt háborodva a dolgon.
-Igen. De nyugi. Szard már le.. Mikor szekálnak vele, csak röhögd ki őket. Én is azt csinálom.. :D - meg kell mondjam tényleg jó módszer a képükbe röhögni és nem felidegesíteni magam rajta.
Szóval amúgy elvoltam Liza nélkül is, de azért jó hogy ma már jött.
Reggel mikor ott álltunk a tesi teremnél, Stefan ment el a folyosó másik végén, épp bement a hátsó lépcső ajtaján mikor Liz utánakiabált.
-Stefan! - Stef visszafordult a neve hallatára.
-Köszönni luxus?? - kérdezte tőle Liza mosolyogva. Ő odajött, cuki, álmos fejjel és lepacsizott velünk.
-Jó reggelt. Bocs, nem vettelek észre. - mondta.
-Neked is. Én se, de Liz szemfüles volt.. :D - mondtam nevetve, miközben a barátnőmre néztem.
-Hát igen, én látok is nem csak nézek..:D - közölte, ezzel utalva arra, hogy én nem figyeltem.
-Héé! Én is látok! Csak.. csak nem mindig azt ahová nézek..XD - röhögtem fel a kijelentésemre, mikor rájöttem kicsit hülyén hangzott.
Stefan elment, mi pedig bementünk az öltözőbe és átvettük a tesiruhánkat. Mikor Liza felöltözött én meg már a cipőm vettem, ő fogta, felkapta a másik pár tornacipőm és berohant vele a tornaterembe, ahol a fiúk kosaraztak. Én levettem a már rajtam lévőt.
-Hééé! Add visszaaaaaaa! - futottam utána nevetve. A nálam lévő párat ledobtam a földre és kergetni kezdtem a teremben. A fiúk leálltak a játékkal és minket figyeltek. Mikor Deny bejött Liz odadobta neki a cipőm, mire ő feltartotta, hogy ne érjem el. Elkezdtem rángatni a kezét, mire visszadobta Lizának és így tovább, míg én meg nem untam, leültem a padra és felvettem az egyik felét. Mivel a tanár bejött megkaptam a másikat is. Az órán nem voltam valami aktív mivel ezek a barmok lefárasztottak addigra.
Tesi után, mikor kijöttünk az öltözőből Tomas pont ment volna be, de én elé ugrottam, mire elkezdett "kötözködni" és ott lökdöstük egymást, persze csak poénból. :D Mivel németen dogát írtunk és még át akartam nézni, otthagytam Tommot és felsiettünk. Lepakoltunk előszedtük a füzetünket és kiálltunk a folyosóra, hátha ott nyugisabb.
-Na mi van cicavirág? - szólalt meg hirtelen mögöttem Stefan.
-Szia! :D Mizu? - fordultam meg nevetve.
-Oh hogy ti már itt tartotok?? - szólt közbe csodálkozva Liz.
-Hát igen, tudod amíg te nem tudom mit csináltál, mi összemelegedtünk.. :D - vágta vissza Stef miközben átkarolta a vállam.
-Csak beteg voltam.. Jesszus mikről maradhattam én le. - képedt el még jobban a lány.
-Semmiről, igazából nem történt semmi.. :D - magyaráztam nevetve, miközben Stef levette a kezét rólam.
-Letagadod a köztünk lévő románcot? Most megsértődtem. - mondta a fiú csúnyán nézve rám.
-Tudod, hogy szeri! :D - fordultam Stefan felé és megöleltem. Mivel becsengettek elköszöntünk egymástól és ő is ment a termébe, meg mi is.
-De most tényleg.. Köztetek mi történt? - kérdezte Liza nevetve.
-Semmi. Csak ez a majom csinálja a fesztivált..:D - válaszoltam, majd leültem a helyemre.
-Ahhaam. - mondta hitetlen hangsúllyal. Nem volt kedvem veszekedni vele így csak röhögve megráztam a fejem.
Technikán gyöngyöt fűztünk, matekon szenvedtem, mivel nem volt se körzőm, se vonalzóm, föcin Gabe felelt, Jenna lesúgott neki egy 4-est, mert amúgy szinte semmit nem tudott, kémián pedig vettük a foszfort és jövő órán dogát írunk belőle. Hurrá..-.-"
Mikor felértünk a kajálásból tanszobára Rayen és Hugo már fönt voltak, hátul ültek a fotelben.
-Miben fogadunk, hogy Deny fog bejönni legközelebb? - kérdezte Liz mosolyogva.
-Semmiben, de miből gondolod? - néztem rá kérdőn.
-3..2...1.. - számolt vissza és mire kimondta az egyet Deny be is lépett. Mind a ketten ledöbbenve néztünk az ajtó felé.
-Pedig csak tipp volt! - mondta leesett állal. Össze néztünk, gyorsan hátat fordítottunk az ajtónak és egyszerre kezdtük el összeszorított kézzel mondogatni Taylor Lautner nevét. Mikor bejött egy 7.-es megrántottuk a vállunkat jelezve, hogy ez nem jött össze, majd leültünk a helyünkre.
-Christine megkaphatjuk a gumilabdád? - jött oda Deny. Odaadtam neki, hagy játszanak. Ry, Den és H elkezdtek focizni a kb 6-7 centis kislabdámmal. Az észlények... :D
Mikor a tanár bejött és rájuk szólt, visszaadták. H visszaült hátra, Rayen és Deny leültek mögénk, Jordan mellé, aki idő közben csatlakozott a társaságunkhoz. Amíg ők "fociztak", mi játszottunk az S4-gyel, Jy (ejtsd: Dzsí) telójával.
Amikor hátranéztem Hugora, azt hittem meghalok olyan édes volt. A telóját nyomkodta, pulcsijának a cipzárja kicsit le volt húzva, a kapucnija furcsa mód nem volt a fején, és a pólója teteje, ott a nyakrésze a szájában volt. Annyira cuki volt. Elolvadtam. Szerintem egy pillanatra olyan "istenem de édes" fejet is vághattam, mert Deny kicsit furán nézett rám, majd hátra. Szerintem neki kezd leesni, hogy mi van. Jajj. >< De H annyira édesen ült ott, hogy legszívesebben lefotóztam volna. Jajj, de imádom az ilyen pillanatokat. Ilyenkor mindig egy fokkal jobban beleesek.
Kettőkor a tanár mindenkit helyre parancsolt. Hugo előre jött, de nem ült oda a fiúkhoz, hanem egy sorral hátrébb, James öccséhez. Mikor kész voltak a házival ő, Den és Ry lementek az udvarhoz, Jordan pedig kosáredzésre indult. Mi Lizzel egy bő fél órával utánuk indultunk le.
-Ezek hol vannak? - kérdezte Liza a folyosót pásztázva.
-Pssssszt! - intettem csendre, majd elindultam az öltözők felé, ahonnan abban a pillanatban Deny szaladt ki.
-Itt. :D - mondtam odébb ugorva az osztálytársam útjából. Én felültem a radiátorra, Liz velem szembe állt és elkezdtük egymásnak pattogtatni a gumilabdám, ami azóta a zsebemben dekkolt. Mivel a napszemüvegem a fejemen volt, de féltem hogy leesik, letettem magam mellé az ablakpárkányba. Den visszament az öltözőbe, ahonnan alufólia galacsinok repültek ki, mikkor kinyílt az ajtó.
-Elvannak. - mondtam nevetve. Liza mosolyogva bólogatott.
Pár perccel később egymás után rohantak ki a fiúk. Elől Deny, utána egy 6.-os srác, Zack, aztán a 2 b-s, H és Ry. Minden felé galacsinok röpködtek. Egyszer csak H és Den együtt, "szövetséget kötve" odébb mentek és valamit pusmogtak, én pedig végig tartottam Hugoval a szemkontaktust. Ő néha ránézett a haverjára, de aztán vissza, egyenesen a szemembe. Nyugisan elkezdtek elsétálni előttem, de mikor 1-2 lépéssel elhagytak, visszafordultak és engem dobtak meg 1-1 alufólialabdával.
-Héé! - mondtam nevetve, miközben lepattantam a fűtőtestről és felkaptam egy golyót majd hozzávágtam H-hoz.Ő elmosolyodott, de úgy ahogy még soha. Még soha nem láttam ennyire, piszkosul és kihívóan mosolyogni, de lehet hogy jobb is, mert itt mit ne mondjak egy kicsit megingtak alattam a lábaim.
Ezzel mi is beszálltunk a "csatába", mindaddig amíg Deny el nem vette a napszemcsim.
-Nézzétek mit találtam! - Röhögött, miközben felvette. Ismét egy fiún kötött ki a rózsaszín szemüvegem. Rayen kivette Den kezéből és ő vette fel. Liza előkapta a telóját, hogy ezt le kell fotózni, de pont levette mire lekapta volna. Átpasszolta H-nak, aki úgyszintén magára tette. A barátnőmnél még mindig ott volt a mobilja, de Hugo a fotózás elöl bemenekült a férfi öltözőbe és becsukta az ajtót. Deny bement utána, Rayent és Zacket pedig kicsukták. A 6.-os srác próbálta benyomni az ajtót, de nem sikerült neki.
-Azt most kapcsold ki! - kérte Ry Lizát a kamerára célozva. Liz kinyomta, de azért nem tette el. Rayen könnyedén benyomta az ajtót, pedig két fiú tartotta.. Hát igen.. Itt ő a legerősebb. A bent lévő két fiú "sortüzet nyitott" ránk alufóliagolyókból. H-n még mindig a napszemüvegem virított. Idő közben feltette a kapucniját, mert hogy az úgy #SWAG. Mikor a csatát befejeztük Deny, Rayen és Zack elmentek valahova, nem tudom hová, de nem is akarom tudni... XD
Egyedül H maradt ott velünk. Békésen megállt velünk szemben, oda ahhoz a fűtőtesthez, ahol az egész kezdetén én ültem. Elindultam felé, le akartam venni róla a szemüvegem, de nem engedte. Nyúltam felé, de ő húzódott hátrébb és lefogta a kezeimet. Közben megint az a piszkos mosoly jelent meg az arcán. Lizának ezt a pillanatot sikerült lekapnia. Csinált egy olyat is, ahol levette, de azt törölte. >< Pedig az is jó kép lett. Na mindegy, azért 2 kép maradt, az egyiken pont kitakarom a karommal Hugo arcát, de a másik tökéletes. Azon teljesen látszik, hibátlan kinézettel, kihívó mosollyal.
Ő Hugo Jackson. Ő az a srác, akiért képes lennék legyőzni bármit és bárkit. Nekem nem egy pasi... Nekem csak ő kell! Nem érdekel, hogy nem tökéletes, hogy nem a legjobb, hogy nem a leghelyesebb.. De ő a legelevenebb és legédesebb srác, akit valaha is ismertem. Lehet, hogy sok hibája van, de én azokkal együtt szeretem...
A szinte fekete szemeivel, sötét hajával és elképesztő stílusával. Senki nem érti, mit látok benne, hisz "ő olyan.. olyan, ő..", de én nem tehetek arról, hogy nem látják meg azt se ami kiszúrja a szemüket. Nem látják benne azt a pluszt, ami másban nincs meg. Azt az energiát, azt a pezsgést és erőt.. Az erőt, ami engem is ösztönöz arra, hogy ne adjam fel, hogy küzdjek érte, és küzdeni is fogok a végsőkig. Érte képes vagyok ledönteni a korlátaimat, érte leküzdöm a legnagyobb félelmemet is akár. Nekem Ő kell és nem érem be mással..♥
(A szemüvegem csak akkor adta vissza, amikor kimentek focizni az udvarra.)
Kedves naplóm!
Kicsit rég írtam, szóval most visszamenőleg felvázolom az eseményeket.
Mostanában bevittem a suliba a rózsaszín szárú, amerikás fazonú napszemcsim. Stefan azonnal lenyúlta.. Egy fiún, egy rózsaszín napszemüveg.. Nem volt buzis, áh dehogy. :D Ott szórakozott vele, abban ugrált egész délután. Ez így ment szinte minden nap.. Liza beteg volt, de én ott maradtam Freddel. Jenna és Liz ezért még jobban elkezdtek szekálni.. -.-" Mi ezt megbeszéltük már egy párszor, de még egyszer átrágtuk F-el.
-Nem értem miért nem lehet felfogni, hogy csak barátok vagyunk. - hozta fel Fred a témát egyik délután.
-Én sem. Amúgy Diana azt mondta, és sztem tök igaza van, hogy szerintem mi a fontosabb, a hülye osztálytársaink véleménye, vagy a barátságunk. Ő a helyemben a barátságot választaná. És én is, mert igaza van. Mi tudjuk az igazat és ez a lényeg. - válaszoltam már leszarva az egészet.
-Ja. És amúgy is mi közük hozzá?? A mi dolgunk. Barátok vagyunk és ez a lényeg, ők meg higgyenek amit akarnak.. Meg ha tényleg lenne valami, ahhoz se lenne semmi közük.. - Fred még mindig kicsit fel volt háborodva a dolgon.
-Igen. De nyugi. Szard már le.. Mikor szekálnak vele, csak röhögd ki őket. Én is azt csinálom.. :D - meg kell mondjam tényleg jó módszer a képükbe röhögni és nem felidegesíteni magam rajta.
Szóval amúgy elvoltam Liza nélkül is, de azért jó hogy ma már jött.
Reggel mikor ott álltunk a tesi teremnél, Stefan ment el a folyosó másik végén, épp bement a hátsó lépcső ajtaján mikor Liz utánakiabált.
-Stefan! - Stef visszafordult a neve hallatára.
-Köszönni luxus?? - kérdezte tőle Liza mosolyogva. Ő odajött, cuki, álmos fejjel és lepacsizott velünk.
-Jó reggelt. Bocs, nem vettelek észre. - mondta.
-Neked is. Én se, de Liz szemfüles volt.. :D - mondtam nevetve, miközben a barátnőmre néztem.
-Hát igen, én látok is nem csak nézek..:D - közölte, ezzel utalva arra, hogy én nem figyeltem.
-Héé! Én is látok! Csak.. csak nem mindig azt ahová nézek..XD - röhögtem fel a kijelentésemre, mikor rájöttem kicsit hülyén hangzott.
Stefan elment, mi pedig bementünk az öltözőbe és átvettük a tesiruhánkat. Mikor Liza felöltözött én meg már a cipőm vettem, ő fogta, felkapta a másik pár tornacipőm és berohant vele a tornaterembe, ahol a fiúk kosaraztak. Én levettem a már rajtam lévőt.
-Hééé! Add visszaaaaaaa! - futottam utána nevetve. A nálam lévő párat ledobtam a földre és kergetni kezdtem a teremben. A fiúk leálltak a játékkal és minket figyeltek. Mikor Deny bejött Liz odadobta neki a cipőm, mire ő feltartotta, hogy ne érjem el. Elkezdtem rángatni a kezét, mire visszadobta Lizának és így tovább, míg én meg nem untam, leültem a padra és felvettem az egyik felét. Mivel a tanár bejött megkaptam a másikat is. Az órán nem voltam valami aktív mivel ezek a barmok lefárasztottak addigra.
Tesi után, mikor kijöttünk az öltözőből Tomas pont ment volna be, de én elé ugrottam, mire elkezdett "kötözködni" és ott lökdöstük egymást, persze csak poénból. :D Mivel németen dogát írtunk és még át akartam nézni, otthagytam Tommot és felsiettünk. Lepakoltunk előszedtük a füzetünket és kiálltunk a folyosóra, hátha ott nyugisabb.
-Na mi van cicavirág? - szólalt meg hirtelen mögöttem Stefan.
-Szia! :D Mizu? - fordultam meg nevetve.
-Oh hogy ti már itt tartotok?? - szólt közbe csodálkozva Liz.
-Hát igen, tudod amíg te nem tudom mit csináltál, mi összemelegedtünk.. :D - vágta vissza Stef miközben átkarolta a vállam.
-Csak beteg voltam.. Jesszus mikről maradhattam én le. - képedt el még jobban a lány.
-Semmiről, igazából nem történt semmi.. :D - magyaráztam nevetve, miközben Stef levette a kezét rólam.
-Letagadod a köztünk lévő románcot? Most megsértődtem. - mondta a fiú csúnyán nézve rám.
-Tudod, hogy szeri! :D - fordultam Stefan felé és megöleltem. Mivel becsengettek elköszöntünk egymástól és ő is ment a termébe, meg mi is.
-De most tényleg.. Köztetek mi történt? - kérdezte Liza nevetve.
-Semmi. Csak ez a majom csinálja a fesztivált..:D - válaszoltam, majd leültem a helyemre.
-Ahhaam. - mondta hitetlen hangsúllyal. Nem volt kedvem veszekedni vele így csak röhögve megráztam a fejem.
Technikán gyöngyöt fűztünk, matekon szenvedtem, mivel nem volt se körzőm, se vonalzóm, föcin Gabe felelt, Jenna lesúgott neki egy 4-est, mert amúgy szinte semmit nem tudott, kémián pedig vettük a foszfort és jövő órán dogát írunk belőle. Hurrá..-.-"
Mikor felértünk a kajálásból tanszobára Rayen és Hugo már fönt voltak, hátul ültek a fotelben.
-Miben fogadunk, hogy Deny fog bejönni legközelebb? - kérdezte Liz mosolyogva.
-Semmiben, de miből gondolod? - néztem rá kérdőn.
-3..2...1.. - számolt vissza és mire kimondta az egyet Deny be is lépett. Mind a ketten ledöbbenve néztünk az ajtó felé.
-Pedig csak tipp volt! - mondta leesett állal. Össze néztünk, gyorsan hátat fordítottunk az ajtónak és egyszerre kezdtük el összeszorított kézzel mondogatni Taylor Lautner nevét. Mikor bejött egy 7.-es megrántottuk a vállunkat jelezve, hogy ez nem jött össze, majd leültünk a helyünkre.
-Christine megkaphatjuk a gumilabdád? - jött oda Deny. Odaadtam neki, hagy játszanak. Ry, Den és H elkezdtek focizni a kb 6-7 centis kislabdámmal. Az észlények... :D
Mikor a tanár bejött és rájuk szólt, visszaadták. H visszaült hátra, Rayen és Deny leültek mögénk, Jordan mellé, aki idő közben csatlakozott a társaságunkhoz. Amíg ők "fociztak", mi játszottunk az S4-gyel, Jy (ejtsd: Dzsí) telójával.
Amikor hátranéztem Hugora, azt hittem meghalok olyan édes volt. A telóját nyomkodta, pulcsijának a cipzárja kicsit le volt húzva, a kapucnija furcsa mód nem volt a fején, és a pólója teteje, ott a nyakrésze a szájában volt. Annyira cuki volt. Elolvadtam. Szerintem egy pillanatra olyan "istenem de édes" fejet is vághattam, mert Deny kicsit furán nézett rám, majd hátra. Szerintem neki kezd leesni, hogy mi van. Jajj. >< De H annyira édesen ült ott, hogy legszívesebben lefotóztam volna. Jajj, de imádom az ilyen pillanatokat. Ilyenkor mindig egy fokkal jobban beleesek.
Kettőkor a tanár mindenkit helyre parancsolt. Hugo előre jött, de nem ült oda a fiúkhoz, hanem egy sorral hátrébb, James öccséhez. Mikor kész voltak a házival ő, Den és Ry lementek az udvarhoz, Jordan pedig kosáredzésre indult. Mi Lizzel egy bő fél órával utánuk indultunk le.
-Ezek hol vannak? - kérdezte Liza a folyosót pásztázva.
-Pssssszt! - intettem csendre, majd elindultam az öltözők felé, ahonnan abban a pillanatban Deny szaladt ki.
-Itt. :D - mondtam odébb ugorva az osztálytársam útjából. Én felültem a radiátorra, Liz velem szembe állt és elkezdtük egymásnak pattogtatni a gumilabdám, ami azóta a zsebemben dekkolt. Mivel a napszemüvegem a fejemen volt, de féltem hogy leesik, letettem magam mellé az ablakpárkányba. Den visszament az öltözőbe, ahonnan alufólia galacsinok repültek ki, mikkor kinyílt az ajtó.
-Elvannak. - mondtam nevetve. Liza mosolyogva bólogatott.
Pár perccel később egymás után rohantak ki a fiúk. Elől Deny, utána egy 6.-os srác, Zack, aztán a 2 b-s, H és Ry. Minden felé galacsinok röpködtek. Egyszer csak H és Den együtt, "szövetséget kötve" odébb mentek és valamit pusmogtak, én pedig végig tartottam Hugoval a szemkontaktust. Ő néha ránézett a haverjára, de aztán vissza, egyenesen a szemembe. Nyugisan elkezdtek elsétálni előttem, de mikor 1-2 lépéssel elhagytak, visszafordultak és engem dobtak meg 1-1 alufólialabdával.
-Héé! - mondtam nevetve, miközben lepattantam a fűtőtestről és felkaptam egy golyót majd hozzávágtam H-hoz.Ő elmosolyodott, de úgy ahogy még soha. Még soha nem láttam ennyire, piszkosul és kihívóan mosolyogni, de lehet hogy jobb is, mert itt mit ne mondjak egy kicsit megingtak alattam a lábaim.
Ezzel mi is beszálltunk a "csatába", mindaddig amíg Deny el nem vette a napszemcsim.
-Nézzétek mit találtam! - Röhögött, miközben felvette. Ismét egy fiún kötött ki a rózsaszín szemüvegem. Rayen kivette Den kezéből és ő vette fel. Liza előkapta a telóját, hogy ezt le kell fotózni, de pont levette mire lekapta volna. Átpasszolta H-nak, aki úgyszintén magára tette. A barátnőmnél még mindig ott volt a mobilja, de Hugo a fotózás elöl bemenekült a férfi öltözőbe és becsukta az ajtót. Deny bement utána, Rayent és Zacket pedig kicsukták. A 6.-os srác próbálta benyomni az ajtót, de nem sikerült neki.
-Azt most kapcsold ki! - kérte Ry Lizát a kamerára célozva. Liz kinyomta, de azért nem tette el. Rayen könnyedén benyomta az ajtót, pedig két fiú tartotta.. Hát igen.. Itt ő a legerősebb. A bent lévő két fiú "sortüzet nyitott" ránk alufóliagolyókból. H-n még mindig a napszemüvegem virított. Idő közben feltette a kapucniját, mert hogy az úgy #SWAG. Mikor a csatát befejeztük Deny, Rayen és Zack elmentek valahova, nem tudom hová, de nem is akarom tudni... XD
Egyedül H maradt ott velünk. Békésen megállt velünk szemben, oda ahhoz a fűtőtesthez, ahol az egész kezdetén én ültem. Elindultam felé, le akartam venni róla a szemüvegem, de nem engedte. Nyúltam felé, de ő húzódott hátrébb és lefogta a kezeimet. Közben megint az a piszkos mosoly jelent meg az arcán. Lizának ezt a pillanatot sikerült lekapnia. Csinált egy olyat is, ahol levette, de azt törölte. >< Pedig az is jó kép lett. Na mindegy, azért 2 kép maradt, az egyiken pont kitakarom a karommal Hugo arcát, de a másik tökéletes. Azon teljesen látszik, hibátlan kinézettel, kihívó mosollyal.
Ő Hugo Jackson. Ő az a srác, akiért képes lennék legyőzni bármit és bárkit. Nekem nem egy pasi... Nekem csak ő kell! Nem érdekel, hogy nem tökéletes, hogy nem a legjobb, hogy nem a leghelyesebb.. De ő a legelevenebb és legédesebb srác, akit valaha is ismertem. Lehet, hogy sok hibája van, de én azokkal együtt szeretem...
A szinte fekete szemeivel, sötét hajával és elképesztő stílusával. Senki nem érti, mit látok benne, hisz "ő olyan.. olyan, ő..", de én nem tehetek arról, hogy nem látják meg azt se ami kiszúrja a szemüket. Nem látják benne azt a pluszt, ami másban nincs meg. Azt az energiát, azt a pezsgést és erőt.. Az erőt, ami engem is ösztönöz arra, hogy ne adjam fel, hogy küzdjek érte, és küzdeni is fogok a végsőkig. Érte képes vagyok ledönteni a korlátaimat, érte leküzdöm a legnagyobb félelmemet is akár. Nekem Ő kell és nem érem be mással..♥
(A szemüvegem csak akkor adta vissza, amikor kimentek focizni az udvarra.)
2014. március 13., csütörtök
Annyira édesek
2014. március 11.
Kedves naplóm!
Első órás nyelvtan TZ... Hurrá. -.-"
Reggel korán Jason felhúzta az agyunkat azzal, hogy nekiállt átrendezni a teremben a padokat, ahogy dogánáln szoktuk, csak tök rosszul.. Így mindenki máshol ült, mint ahol szokott.. >< Na mind egy. Túléltük így is. Amúgy a délelőtt további része megint a megszokott volt. Törin jegyzeteltünk (még mindig fáj a kezem), bioszon annak az osztálynak a dogáit javítottuk, ahová
Gabe bátyja is jár, infón exeleztünk, fizikán nem volt tanár, németen meg új anyagot vettük. Aztán futás le kajálni.
Tanszobán kóvályogtam, vagyis csak járkáltam Dianaval az ő tanszobájuk meg a miénk között (ő fradista és a focis lányok a 9.-esekkel vannak.), de náluk nem volt tanár így beültünk oda beszélgetni, meg csipszet ettünk.. :D Aztán én visszamentem, hogy ne legyen sértődés, mert otthagytam Lizát. Ő kész volt a házival, így lementünk a volt DK termébe. Nemsokkal utánunk jöttek a fiúk is. Rayen, Deny, Fred, Jackson és.. és H.
Mi Lizzel elkezdtünk labdázni a kis gumilabdámmal, Fredi valami videót nézett a neten, Ry és Den úgyszintén, Jack és Hugo meg játszottak valamivel valamelyikük telóján.
Nekem sikerült feldobnom a labdát egy kis könyvespolcra és beesett a könyvek mögé. Ott szerencsétlenkedtünk, én odahúztam egy széket, hogy fellássak, hol van.
-De megnőttél hirtelen törpilla.:D - kaptam egy megjegyzést H-tól hirtelen. Elmosolyodtam, leszálltam a székről, odamentem hozzá, ő a földön lévő matracon ült.
-Most magyarázz! Problémád van?! - néztem le rá szinte teljesen fölé hajolva. Nem bírtam nevetés nélkül nézni azt, hogy ő mosolyog. Az a félmosoly. Aww... Attól elolvadok.. És a szinte fekete szemei.. Nincs menekvés, ez a biztos halál. :$
-Ry! Segítség! Meg akar verni!! - szólt nevetve Rayennek.
-Hagyjuk már. Vagy 1 fejjel magasabb vagy nála. Nem lehetsz ennyire gyáva!! :D - röhögte el magát a haverja.
-Te is kérsz egyet? - néztem rá hirtelen, majd mikor fel akart állni visszavontam. - Jó, jó hagyjuk.. :DD - vele nem érdemes kötekedni.. Múltkor Dent és Jacksont félkézzel földre kényszerítette. (Egyszerre a kettőt.) Nem sokkal magasabb nálam, de van erő a gyerekben. Kocka has, bicepsz, erős vádli.. Mondhatni kigyúrt, de csak ízlésesen.. Pont ahogy egy 14 éves srácnak kell. :D
Mikor visszanéztem H már nem ült a földön, hanem kb 10 centire volt a fejemtől. Valahogy tőle nem félek.. XD Jó Rytől se, de ő lazán leverne ha akarna. Persze Hugoban is van erő, de tudom, hogy úgysem bánt.
Ahogy előttem állt tényleg vagy egy fejjel magasabb volt nálam.
-Na most legyél nagy legény! - mondta kihívóan.
-Most sem félek tőled.. - mondtam lazán. H még egy kicsit közelebb jött, hogy éreztesse ő sem. Így álltunk szótlanul nagyjából 10 másodpercig, mikor bejött az egyik 6.-os srác, hogy kimehetnek focizni. Hugo bólintott neki egyet, majd újra rám nézett. Lépett egyet előre, jelezve, hogy ki szeretne menni és menjek odébb, de én nem mozdultam. A szemkontaktus egy percre sem szakadt meg köztünk. Végül félmosolyra húzta a száját és kikerült. Abban a pillanatban mikor hátat fordított nekem, rácsaptam a tarkójára. Vissza nézett, majd még mindig úgy mosolyogva megrázta a fejét és kiment a teremből. Azt hiszem bírtam volna még órákig így állni tőle 10 centire. :D
A többiek követték, Liznek haza kellett mennie, de én még nem akartam.
-Most ezt lehet, hogy megbánom, de maradok. Nehari! - mondtam neki bizonytalanul.
-Oké nem baj, nyugodtan. - mondta mosolyogva. Szerencsére megérti, hogy milyen sokat jelent nekem H közelsége.
Mikor elment én Freddel kimentem az udvarra. Kint Stefan fogadott, tök örült, hogy ott vagyok. Meg is ölelt. Fura volt, de cuki..^^
Leültem a kis pályán lévő kis focikapura és onnan néztem, hogy ki mit csinál. Pár perccel később csatlakozott hozzám Fred és Stef is. Elkezdtek baromkodni azzal, hogy romásan beszélnek.. Szakadtam a röhögéstől. Ezek nagyon hülyék. :D Mikor befejezték elkezdtünk beszélgetni és nekem eszembe jutott, hogy vajon ő is nagyobb-e nálam.
-Ki a magasabb? - álltam Stefan mellé, kérdően nézve Fredre.
-Ő. - jelentette ki nevetve. - Álljatok egymásnak háttal! - engedtünk a kérésnek, így megfordultunk.
-Na? :D - kíváncsiskodtam.
-Igen. Ő a magasabb. - mondta mire Stef fejéhez tette a kezét, oda ameddig érek neki. Hát egy jó 8-10 centivel tényleg nagyobb nálam. De hát mit lehet tenni.. Jóból keveset adnak. :D
-Na mi van húgi? :D - karolt át nevetve.
-Húgi egy fenét! Ha jól tudom én vagyok az idősebb..:D - vágtam vissza, de a kezét rajtam hagyta.
Átálltunk a pálya másik felére, mert ott nem zavartuk a kidobózókat. Stef is beállt játszani, mi Freddel meg beszélgettünk Halen nénivel.
Egyszer csak eltalált a labda, ráadásul arcon. A szemem reflexből elkezdett könnyezni, nem sírtam, csak az ösztönös védekező mechanizmus indult be. Egy páran odarohantak, köztük a 2 HVCS, Stef és Tomas (Tommo az akivel kosaraztunk lent múltkor).
-Jól vagy? - kérdezte Stef ijedten.
-Persze, semmi bajom. - mondtam szinte nevetve. Bár fájt, tudtam uralkodni magamon.
-Ki volt az? - fordult a gyerekekhez Halen néni. - Legalább jöjjön ide bocsánatot kérni!
-Én. Bocs. - jött oda flegmán egy kis csaj, azt hiszem Stefan osztálytársa.
-Semmi. - mondtam ugyan olyan stílusban, ahogy ő is. A lány ment is vissza játszani. Egyszer csak azt látom, hogy Stef megy utána ideges fejjel és Fred fogta vissza.
-Engedj el! - szólt rá idegesen a kis "védelmező".
-Nem. Ne csinálj hülyeséget! - fogta őt F egyre szorosabban.
-Stefan gyere ide! - szóltam neki komolyan. Még ránézett a csajra mérgesen, majd kirántotta a karját Fred kezéből és odajött.
-Ne csináld. Nem ér ennyit. - mondtam neki nyugodtan.
-Tudom, de.. - higgadt le ő is, majd szorosan megölelt, miközben egy utolsó ideges pillantást vetett az osztálytársára. Mikor elengedett letöröltem a még mindig könnyező jobb szemem (igen, csak a jobból folyt a könny XD) és megnyugtató mosollyal néztem rá.
-Most simizheted a hajam. :D - hajtotta le a fejét a mellettem álló Tomas. (Azzal szoktunk szórakozni Lizzel, hogy a haját basztatjuk.) Olyan aranyosak voltak, ahogy ott "sajnáltak". A kis "védelmezőm", a HVCS Tommo meg a többiek, akik ott álltak körülöttem. Elképesztő, hogy pár nap alatt milyen jó kapcsolatot lehet felépíteni a menő gyerekekkel. Bár ezt én mind Lizának köszönhetem, mert ha ő meg kezdi el cseszegetni Tomas haját és nem rángat be csütörtökön Christiee néni tesijére, ahol összehaverkodtunk Stefannal akkor most sehol nem lennék. Úgyhogy minden hálám Lizé.♥
Mivel már 4 óra magasságában jártunk elköszöntünk és hazajöttünk Freddel. Itthon elmeséltem anyának mi volt és hogy milyen édesek voltak a többiek, aztán nekiálltam tanulni, mivel holnap technikából, matekból és föciből dogát írunk. -.-" Mindig jól időzítenek a tanárok is...
Kedves naplóm!
Első órás nyelvtan TZ... Hurrá. -.-"
Reggel korán Jason felhúzta az agyunkat azzal, hogy nekiállt átrendezni a teremben a padokat, ahogy dogánáln szoktuk, csak tök rosszul.. Így mindenki máshol ült, mint ahol szokott.. >< Na mind egy. Túléltük így is. Amúgy a délelőtt további része megint a megszokott volt. Törin jegyzeteltünk (még mindig fáj a kezem), bioszon annak az osztálynak a dogáit javítottuk, ahová
Gabe bátyja is jár, infón exeleztünk, fizikán nem volt tanár, németen meg új anyagot vettük. Aztán futás le kajálni.
Tanszobán kóvályogtam, vagyis csak járkáltam Dianaval az ő tanszobájuk meg a miénk között (ő fradista és a focis lányok a 9.-esekkel vannak.), de náluk nem volt tanár így beültünk oda beszélgetni, meg csipszet ettünk.. :D Aztán én visszamentem, hogy ne legyen sértődés, mert otthagytam Lizát. Ő kész volt a házival, így lementünk a volt DK termébe. Nemsokkal utánunk jöttek a fiúk is. Rayen, Deny, Fred, Jackson és.. és H.
Mi Lizzel elkezdtünk labdázni a kis gumilabdámmal, Fredi valami videót nézett a neten, Ry és Den úgyszintén, Jack és Hugo meg játszottak valamivel valamelyikük telóján.
Nekem sikerült feldobnom a labdát egy kis könyvespolcra és beesett a könyvek mögé. Ott szerencsétlenkedtünk, én odahúztam egy széket, hogy fellássak, hol van.
-De megnőttél hirtelen törpilla.:D - kaptam egy megjegyzést H-tól hirtelen. Elmosolyodtam, leszálltam a székről, odamentem hozzá, ő a földön lévő matracon ült.
-Most magyarázz! Problémád van?! - néztem le rá szinte teljesen fölé hajolva. Nem bírtam nevetés nélkül nézni azt, hogy ő mosolyog. Az a félmosoly. Aww... Attól elolvadok.. És a szinte fekete szemei.. Nincs menekvés, ez a biztos halál. :$
-Ry! Segítség! Meg akar verni!! - szólt nevetve Rayennek.
-Hagyjuk már. Vagy 1 fejjel magasabb vagy nála. Nem lehetsz ennyire gyáva!! :D - röhögte el magát a haverja.
-Te is kérsz egyet? - néztem rá hirtelen, majd mikor fel akart állni visszavontam. - Jó, jó hagyjuk.. :DD - vele nem érdemes kötekedni.. Múltkor Dent és Jacksont félkézzel földre kényszerítette. (Egyszerre a kettőt.) Nem sokkal magasabb nálam, de van erő a gyerekben. Kocka has, bicepsz, erős vádli.. Mondhatni kigyúrt, de csak ízlésesen.. Pont ahogy egy 14 éves srácnak kell. :D
Mikor visszanéztem H már nem ült a földön, hanem kb 10 centire volt a fejemtől. Valahogy tőle nem félek.. XD Jó Rytől se, de ő lazán leverne ha akarna. Persze Hugoban is van erő, de tudom, hogy úgysem bánt.
Ahogy előttem állt tényleg vagy egy fejjel magasabb volt nálam.
-Na most legyél nagy legény! - mondta kihívóan.
-Most sem félek tőled.. - mondtam lazán. H még egy kicsit közelebb jött, hogy éreztesse ő sem. Így álltunk szótlanul nagyjából 10 másodpercig, mikor bejött az egyik 6.-os srác, hogy kimehetnek focizni. Hugo bólintott neki egyet, majd újra rám nézett. Lépett egyet előre, jelezve, hogy ki szeretne menni és menjek odébb, de én nem mozdultam. A szemkontaktus egy percre sem szakadt meg köztünk. Végül félmosolyra húzta a száját és kikerült. Abban a pillanatban mikor hátat fordított nekem, rácsaptam a tarkójára. Vissza nézett, majd még mindig úgy mosolyogva megrázta a fejét és kiment a teremből. Azt hiszem bírtam volna még órákig így állni tőle 10 centire. :D
A többiek követték, Liznek haza kellett mennie, de én még nem akartam.
-Most ezt lehet, hogy megbánom, de maradok. Nehari! - mondtam neki bizonytalanul.
-Oké nem baj, nyugodtan. - mondta mosolyogva. Szerencsére megérti, hogy milyen sokat jelent nekem H közelsége.
Mikor elment én Freddel kimentem az udvarra. Kint Stefan fogadott, tök örült, hogy ott vagyok. Meg is ölelt. Fura volt, de cuki..^^
Leültem a kis pályán lévő kis focikapura és onnan néztem, hogy ki mit csinál. Pár perccel később csatlakozott hozzám Fred és Stef is. Elkezdtek baromkodni azzal, hogy romásan beszélnek.. Szakadtam a röhögéstől. Ezek nagyon hülyék. :D Mikor befejezték elkezdtünk beszélgetni és nekem eszembe jutott, hogy vajon ő is nagyobb-e nálam.
-Ki a magasabb? - álltam Stefan mellé, kérdően nézve Fredre.
-Ő. - jelentette ki nevetve. - Álljatok egymásnak háttal! - engedtünk a kérésnek, így megfordultunk.
-Na? :D - kíváncsiskodtam.
-Igen. Ő a magasabb. - mondta mire Stef fejéhez tette a kezét, oda ameddig érek neki. Hát egy jó 8-10 centivel tényleg nagyobb nálam. De hát mit lehet tenni.. Jóból keveset adnak. :D
-Na mi van húgi? :D - karolt át nevetve.
-Húgi egy fenét! Ha jól tudom én vagyok az idősebb..:D - vágtam vissza, de a kezét rajtam hagyta.
Átálltunk a pálya másik felére, mert ott nem zavartuk a kidobózókat. Stef is beállt játszani, mi Freddel meg beszélgettünk Halen nénivel.
Egyszer csak eltalált a labda, ráadásul arcon. A szemem reflexből elkezdett könnyezni, nem sírtam, csak az ösztönös védekező mechanizmus indult be. Egy páran odarohantak, köztük a 2 HVCS, Stef és Tomas (Tommo az akivel kosaraztunk lent múltkor).
-Jól vagy? - kérdezte Stef ijedten.
-Persze, semmi bajom. - mondtam szinte nevetve. Bár fájt, tudtam uralkodni magamon.
-Ki volt az? - fordult a gyerekekhez Halen néni. - Legalább jöjjön ide bocsánatot kérni!
-Én. Bocs. - jött oda flegmán egy kis csaj, azt hiszem Stefan osztálytársa.
-Semmi. - mondtam ugyan olyan stílusban, ahogy ő is. A lány ment is vissza játszani. Egyszer csak azt látom, hogy Stef megy utána ideges fejjel és Fred fogta vissza.
-Engedj el! - szólt rá idegesen a kis "védelmező".
-Nem. Ne csinálj hülyeséget! - fogta őt F egyre szorosabban.
-Stefan gyere ide! - szóltam neki komolyan. Még ránézett a csajra mérgesen, majd kirántotta a karját Fred kezéből és odajött.
-Ne csináld. Nem ér ennyit. - mondtam neki nyugodtan.
-Tudom, de.. - higgadt le ő is, majd szorosan megölelt, miközben egy utolsó ideges pillantást vetett az osztálytársára. Mikor elengedett letöröltem a még mindig könnyező jobb szemem (igen, csak a jobból folyt a könny XD) és megnyugtató mosollyal néztem rá.
-Most simizheted a hajam. :D - hajtotta le a fejét a mellettem álló Tomas. (Azzal szoktunk szórakozni Lizzel, hogy a haját basztatjuk.) Olyan aranyosak voltak, ahogy ott "sajnáltak". A kis "védelmezőm", a HVCS Tommo meg a többiek, akik ott álltak körülöttem. Elképesztő, hogy pár nap alatt milyen jó kapcsolatot lehet felépíteni a menő gyerekekkel. Bár ezt én mind Lizának köszönhetem, mert ha ő meg kezdi el cseszegetni Tomas haját és nem rángat be csütörtökön Christiee néni tesijére, ahol összehaverkodtunk Stefannal akkor most sehol nem lennék. Úgyhogy minden hálám Lizé.♥
Mivel már 4 óra magasságában jártunk elköszöntünk és hazajöttünk Freddel. Itthon elmeséltem anyának mi volt és hogy milyen édesek voltak a többiek, aztán nekiálltam tanulni, mivel holnap technikából, matekból és föciből dogát írunk. -.-" Mindig jól időzítenek a tanárok is...
2014. március 10., hétfő
Élj a mának
2014. március 07.
Kedves naplóm!
Tegnap Lizával és Kittyvel bementünk a 6. c-sek tesiórájára délután, amit az ő ofőjük (aki a mi biosz tanárunk) tartott, így beengedett minket röpizni velük. Először nekik órát tartott, azaz futás, gimnasztika és erősítés.. Már ott leesett az állunk, hogy hogy fel tudják húzni magukat a fiúk azon az ilyen húzódzkodón.. Ha a mi osztálytársaink is tudnának ilyet a lányoknak csorogna a nyáluk azt garantálom.. XD Főleg Stefan volt nagyon ügyes.. Nagyon kemény a gyerek. Olyanokat csinált, hogy tátott szájjal néztük. Felhúzta magát, utána kitolta és átfordult rajta, majd onnan lendületből leugrott és csinált egy bukfencet. Utána ott maradt úgy a földön és ránk nézett. Ott én személy szerint elolvadtam.. XD Bár hát oké, hogy 6.-os, de akkor is. Ha valaki ilyet csinál az már valami és bejön a csajoknál.:D
Aztán Christiee néni 2 csapatra szedett bennünket, ő volt az ő osztályában lévő lányokkal, (kis létszámú az osztály, asszem 5 csaj van) mi "nagyok" meg Stefannal. Jól szórakoztunk nagyon. Az a barom beugrált elénk, én tök féltem hogy egyszer véletlenül fejbe vágom. :D Annyit röhögtünk rajta. Ráadásul Liz neki is elkezdte szadizni a haját, mert úgy állt mint a kis HVCS-nek. Amúgy ő is az. Ő a másik. (Érdekes, hogy egy évfolyamban 2 van. Máshol még nem tapasztaltam ezt.. Furi, de mindegy ez van.) Szóval jól szórakoztunk tegnap. Most már ő is a spanunk.
Ma ott voltunk Freddel és Lizával a suliban. Liznek 3-kor el kellett mennie, de nekem még nem volt kedvem, így ott maradtam Freddel, mert neki meg 4-től edzése volt. A kicsik már lent voltak, így kimentünk az udvarra. Kint volt Stefan is, köszönt meg lepacsiztunk aztán kiálltunk Fredivel a pálya szélére beszélgetni, meg baromkodni. Egyszer Stef véletlen eltalált labdával és odajött rendesen bocsánatot kérni, meg megölelt. Most nem azon van a hangsúly, hogy miért ölelget egy 6.-os, hanem hogy a mi osztálytársaink csak odavetnek egy "bocs"-ot, vagy annyit se és mennek tovább. Ehhez képest ő tök ari volt.^^
Előtte 1-2 órával mielőtt lementünk esett az eső így csupa víz volt a palánk ami elválasztja a nagy focipályát a kis műfüves résztől. Azzal szórakoztunk, hogy lefröcsköltük egymást, meg ott kergetőztünk Freddel. Aztán odajött Stefan is és lefröcsköltem őt is, mire ilyet szól "Cicavirág". Ott egy kicsit lefagytam. Cicavirág? Komolyan? Nane.. XD
Aztán Frednek telibe vizeztem az arcát.
-Ezt nem kellett volna! - mondta mosolyogva és elkezdett jönni felém, meg kergetni. Stef odaugrott elé és lefogta, pedig vagy 2 fejjel kisebb nála. XD De tök cuki volt, ahogy ott pattogott, hogy "megvéd". :D F persze nem akart bántani, csak szórakozott, de Stefan hogy elé ugrott már. Ott nagyon nevettem. :D
Végül Fred nem ment edzésre, így hazajöttünk..
Itthon Megnéztem a High Scool Musical 2.-t a régi szép idők elmékére. Mikor kicsi voltam (olyan 8-10 éves) Állandóan ezt néztük vidéki barátnőimmel. Annyira jó volt. Azok lehettünk akik akartunk. Modellek, kémek, orvosok, énekesek. Emlékszem, hogy mindig beöltöztünk csini rucikba és énekeltünk az udvaron. Nem érdekelt, hogy ki látja és ki nem. Nem volt gáz, azt csináltuk amit szerettünk. Akkor voltunk a legboldogabbak. Néha azt kívánom bárcsak visszamehetnénk az időben. Jó lenne megint önfeledten, gondok nélkül játszani, mint akkor.. Mint akkor, amikor csak mi léteztünk, amikor minden megszűnt körülöttünk. Átéltük a szerepet amit játszottunk. Sokkal boldogabb, egyszerűbb és szabadabb volt az életünk.. Ezeket az éveket sokszor visszasírom még életem során.. De a mának kell élni és nem azon sajnálkozni, hogy miért nem áll meg az idő, mert bármennyire is akarjuk nem fog. Így élvezzük azt, ami most van. Hozzuk ki belőle a legtöbbet, hogy később ez is ugyan olyan felejthetetlen legyen!
Kedves naplóm!
Tegnap Lizával és Kittyvel bementünk a 6. c-sek tesiórájára délután, amit az ő ofőjük (aki a mi biosz tanárunk) tartott, így beengedett minket röpizni velük. Először nekik órát tartott, azaz futás, gimnasztika és erősítés.. Már ott leesett az állunk, hogy hogy fel tudják húzni magukat a fiúk azon az ilyen húzódzkodón.. Ha a mi osztálytársaink is tudnának ilyet a lányoknak csorogna a nyáluk azt garantálom.. XD Főleg Stefan volt nagyon ügyes.. Nagyon kemény a gyerek. Olyanokat csinált, hogy tátott szájjal néztük. Felhúzta magát, utána kitolta és átfordult rajta, majd onnan lendületből leugrott és csinált egy bukfencet. Utána ott maradt úgy a földön és ránk nézett. Ott én személy szerint elolvadtam.. XD Bár hát oké, hogy 6.-os, de akkor is. Ha valaki ilyet csinál az már valami és bejön a csajoknál.:D
Aztán Christiee néni 2 csapatra szedett bennünket, ő volt az ő osztályában lévő lányokkal, (kis létszámú az osztály, asszem 5 csaj van) mi "nagyok" meg Stefannal. Jól szórakoztunk nagyon. Az a barom beugrált elénk, én tök féltem hogy egyszer véletlenül fejbe vágom. :D Annyit röhögtünk rajta. Ráadásul Liz neki is elkezdte szadizni a haját, mert úgy állt mint a kis HVCS-nek. Amúgy ő is az. Ő a másik. (Érdekes, hogy egy évfolyamban 2 van. Máshol még nem tapasztaltam ezt.. Furi, de mindegy ez van.) Szóval jól szórakoztunk tegnap. Most már ő is a spanunk.
Ma ott voltunk Freddel és Lizával a suliban. Liznek 3-kor el kellett mennie, de nekem még nem volt kedvem, így ott maradtam Freddel, mert neki meg 4-től edzése volt. A kicsik már lent voltak, így kimentünk az udvarra. Kint volt Stefan is, köszönt meg lepacsiztunk aztán kiálltunk Fredivel a pálya szélére beszélgetni, meg baromkodni. Egyszer Stef véletlen eltalált labdával és odajött rendesen bocsánatot kérni, meg megölelt. Most nem azon van a hangsúly, hogy miért ölelget egy 6.-os, hanem hogy a mi osztálytársaink csak odavetnek egy "bocs"-ot, vagy annyit se és mennek tovább. Ehhez képest ő tök ari volt.^^
Előtte 1-2 órával mielőtt lementünk esett az eső így csupa víz volt a palánk ami elválasztja a nagy focipályát a kis műfüves résztől. Azzal szórakoztunk, hogy lefröcsköltük egymást, meg ott kergetőztünk Freddel. Aztán odajött Stefan is és lefröcsköltem őt is, mire ilyet szól "Cicavirág". Ott egy kicsit lefagytam. Cicavirág? Komolyan? Nane.. XD
Aztán Frednek telibe vizeztem az arcát.
-Ezt nem kellett volna! - mondta mosolyogva és elkezdett jönni felém, meg kergetni. Stef odaugrott elé és lefogta, pedig vagy 2 fejjel kisebb nála. XD De tök cuki volt, ahogy ott pattogott, hogy "megvéd". :D F persze nem akart bántani, csak szórakozott, de Stefan hogy elé ugrott már. Ott nagyon nevettem. :D
Végül Fred nem ment edzésre, így hazajöttünk..
Itthon Megnéztem a High Scool Musical 2.-t a régi szép idők elmékére. Mikor kicsi voltam (olyan 8-10 éves) Állandóan ezt néztük vidéki barátnőimmel. Annyira jó volt. Azok lehettünk akik akartunk. Modellek, kémek, orvosok, énekesek. Emlékszem, hogy mindig beöltöztünk csini rucikba és énekeltünk az udvaron. Nem érdekelt, hogy ki látja és ki nem. Nem volt gáz, azt csináltuk amit szerettünk. Akkor voltunk a legboldogabbak. Néha azt kívánom bárcsak visszamehetnénk az időben. Jó lenne megint önfeledten, gondok nélkül játszani, mint akkor.. Mint akkor, amikor csak mi léteztünk, amikor minden megszűnt körülöttünk. Átéltük a szerepet amit játszottunk. Sokkal boldogabb, egyszerűbb és szabadabb volt az életünk.. Ezeket az éveket sokszor visszasírom még életem során.. De a mának kell élni és nem azon sajnálkozni, hogy miért nem áll meg az idő, mert bármennyire is akarjuk nem fog. Így élvezzük azt, ami most van. Hozzuk ki belőle a legtöbbet, hogy később ez is ugyan olyan felejthetetlen legyen!
2014. március 6., csütörtök
Happy
2014. március 05.
Kedves naplóm!
Ma reggel első óra előtt ott állunk Freddel az ablaknál, én vártam Jennat (a teremablakukból lelátni a bejárati kapura) és H-t mivel van, hogy szinte együtt jönnek. Erre Gabe odajön egy olyan mondattal, hogy "most megszakítom ez a romantikus pillanatot".. Fred mondta neki, hogy nyugodtam, mert nem volt az, én meg csak röhögtem. Most komolyan.. Miért lenne romantikus az, hogy az egyik haverommal állunk egy ablaknál és beszélgetünk? Ezt nem tudom felfogni. Na mindegy...
Órák után Maggievel ottmaradtunk próbálni egy táncot, ami egy ByTheWay-es videóhoz kell majd. Mikor ezzel végeztünk bementem Lizaért tanszobára, hogy menjünk le az udvarra. Amúgy ő ma valami múzeumban volt jutalomból, pár diákkal. Köztük ott volt H is. Beszélgettek és kiszedte belőle, hogy az a lány, akit a barátnőjének hittünk, nem is az. Vagyis, nincs csaja. Ez feldobta az egész napomat. Hogy lehetek ilyen hülye? Nem mondta ki, hogy van köztük valami. Megkért, hogy ne faggassuk őt és kész. Megint én kombináltam.. >< Na jó mindegy. Lényeg a lényeg. NINCS BARÁTNŐJE! :DDD
Kértünk egy labdát és lementünk a nagy pályára a fiúkhoz. Félpályán játszottunk, de ők megint egészre akartak. H nekem szólt, vagyis csak mondta a nevem és a pálya szélén lévő kosárpalánkra mutatott. Mosolyogva megráztam a fejem, majd Lizre néztem, ő bólintott, így lehúzódtunk. Mikor elmentem Hugo mellett finoman tarkón billentettem, mire visszafordult és elmosolyodott.
Később csatlakozott hozzánk Fred és egy 6.-os kis srác is. Amúgy ő a kis HVCS (helyi vagány csávó). A kicsik között ő a menőgyerek. A haja neki is úgy oldalt fel van nyírva, középen pedig hosszabbra hagyva. Liza imádja ezt a fazont, így elkezdte szadizni. XD
Négykor elindultunk haza, Rayen is jött velünk, mivel arra lakik. Sokat nevettünk rajta, nagy forma a srác..:D
Szóval a mai napom jó volt. Nagyon. HAPPY! :D
Kedves naplóm!
Ma reggel első óra előtt ott állunk Freddel az ablaknál, én vártam Jennat (a teremablakukból lelátni a bejárati kapura) és H-t mivel van, hogy szinte együtt jönnek. Erre Gabe odajön egy olyan mondattal, hogy "most megszakítom ez a romantikus pillanatot".. Fred mondta neki, hogy nyugodtam, mert nem volt az, én meg csak röhögtem. Most komolyan.. Miért lenne romantikus az, hogy az egyik haverommal állunk egy ablaknál és beszélgetünk? Ezt nem tudom felfogni. Na mindegy...
Órák után Maggievel ottmaradtunk próbálni egy táncot, ami egy ByTheWay-es videóhoz kell majd. Mikor ezzel végeztünk bementem Lizaért tanszobára, hogy menjünk le az udvarra. Amúgy ő ma valami múzeumban volt jutalomból, pár diákkal. Köztük ott volt H is. Beszélgettek és kiszedte belőle, hogy az a lány, akit a barátnőjének hittünk, nem is az. Vagyis, nincs csaja. Ez feldobta az egész napomat. Hogy lehetek ilyen hülye? Nem mondta ki, hogy van köztük valami. Megkért, hogy ne faggassuk őt és kész. Megint én kombináltam.. >< Na jó mindegy. Lényeg a lényeg. NINCS BARÁTNŐJE! :DDD
Kértünk egy labdát és lementünk a nagy pályára a fiúkhoz. Félpályán játszottunk, de ők megint egészre akartak. H nekem szólt, vagyis csak mondta a nevem és a pálya szélén lévő kosárpalánkra mutatott. Mosolyogva megráztam a fejem, majd Lizre néztem, ő bólintott, így lehúzódtunk. Mikor elmentem Hugo mellett finoman tarkón billentettem, mire visszafordult és elmosolyodott.
Később csatlakozott hozzánk Fred és egy 6.-os kis srác is. Amúgy ő a kis HVCS (helyi vagány csávó). A kicsik között ő a menőgyerek. A haja neki is úgy oldalt fel van nyírva, középen pedig hosszabbra hagyva. Liza imádja ezt a fazont, így elkezdte szadizni. XD
Négykor elindultunk haza, Rayen is jött velünk, mivel arra lakik. Sokat nevettünk rajta, nagy forma a srác..:D
Szóval a mai napom jó volt. Nagyon. HAPPY! :D
2014. március 3., hétfő
Korizás
2014. február 28.
Kedves naplóm!
Ez a hét nagyon gyorsan elment..
Ma átmentem Saraékhoz suli után. Ő egy nagyon régi barátnőm, óvoda óta ismerem. Egészen eddig az évig minden reggel együtt mentünk suliba, de idén ő átment egy másik gimibe (most 9.-es), így sajnos ez megszűnt. Már nagyon rég taliztunk, így jó volt kicsit látni, beszélgetni vele.
Estefelé jött neki egy ötlet, hogy aludjak ott és holnap menjek el velük korcsolyázni. Mivel mind a kettőnk szülei megengedték, ottmaradtam éjszakára. Este zenét hallgattunk meg beszélgettünk. Fél 10 felé lefeküdtünk aludni.
2014. március 1.
Kedves naplóm!
Nagyon furcsát álmodtam. Részletekre nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy H mondott valamit tanszobán, amivel arra célzott hogy tud a blogomról.
Mikor felébredtem tök meg ijedtem, hogy úristen mit csináljak, aztán rájöttem, hogy szerencsére csak álom volt..
Felöltöztünk Saraval és lementünk reggelizni. Mikor kész voltunk felöltöztünk, összeszedtük a koris cuccokat és indultunk is. Mikor odaértünk megvettük a jegyeket, felvettük a korikat és mentünk is a jégre. Én még sose jártam ott, tök meglepődtem, hogy milyen nagy a pálya.
Sara apukája nagyon jól tud korcsolyázni. Engem is tanítgatott, bár tudok korizni minimális szinten, jól jöttek a tanácsai. Sar is tök ügyes, trükköket is csinált, így esett is 3-at. Én szerencsére megúsztam, bár az apukája próbált fellökni, mert ez így nem ér, hogy én nem esek el, de nem sikerült neki. :D Kicsit több mint 2 órát koriztunk egyhuzamban, egész gyors tempóban. El is fáradtunk a végére rendesen. Hazajöttünk, szarakodtunk egy órát, hogy le tudjuk tölteni a Tökéletes hang című filmet, de nem jött össze így megnéztük online. :D Amúgy nagyon jó film, ajánlom mindenkinek.
Még beszélgettünk egy pár percet, aztán elindultam haza. Itthon vacsi után benyomtam a gépet és miután felébredtem a mindennapos kábulatból, amit a hátterem kelt, felnéztem fb-re, ahol Emily fogadott nagy lelkesen. Elmesélte mit csinált ma és megkérdezte tőlem is. Kicsit hiperaktív néha, de azért bírom. Elkezdett nyaggatni, hogy ő márpedig akar egy cicát..
Még csak szombat van, de már hiányzik H...
Kedves naplóm!
Ez a hét nagyon gyorsan elment..
Ma átmentem Saraékhoz suli után. Ő egy nagyon régi barátnőm, óvoda óta ismerem. Egészen eddig az évig minden reggel együtt mentünk suliba, de idén ő átment egy másik gimibe (most 9.-es), így sajnos ez megszűnt. Már nagyon rég taliztunk, így jó volt kicsit látni, beszélgetni vele.
Estefelé jött neki egy ötlet, hogy aludjak ott és holnap menjek el velük korcsolyázni. Mivel mind a kettőnk szülei megengedték, ottmaradtam éjszakára. Este zenét hallgattunk meg beszélgettünk. Fél 10 felé lefeküdtünk aludni.
2014. március 1.
Kedves naplóm!
Nagyon furcsát álmodtam. Részletekre nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy H mondott valamit tanszobán, amivel arra célzott hogy tud a blogomról.
Mikor felébredtem tök meg ijedtem, hogy úristen mit csináljak, aztán rájöttem, hogy szerencsére csak álom volt..
Felöltöztünk Saraval és lementünk reggelizni. Mikor kész voltunk felöltöztünk, összeszedtük a koris cuccokat és indultunk is. Mikor odaértünk megvettük a jegyeket, felvettük a korikat és mentünk is a jégre. Én még sose jártam ott, tök meglepődtem, hogy milyen nagy a pálya.
Sara apukája nagyon jól tud korcsolyázni. Engem is tanítgatott, bár tudok korizni minimális szinten, jól jöttek a tanácsai. Sar is tök ügyes, trükköket is csinált, így esett is 3-at. Én szerencsére megúsztam, bár az apukája próbált fellökni, mert ez így nem ér, hogy én nem esek el, de nem sikerült neki. :D Kicsit több mint 2 órát koriztunk egyhuzamban, egész gyors tempóban. El is fáradtunk a végére rendesen. Hazajöttünk, szarakodtunk egy órát, hogy le tudjuk tölteni a Tökéletes hang című filmet, de nem jött össze így megnéztük online. :D Amúgy nagyon jó film, ajánlom mindenkinek.
Még beszélgettünk egy pár percet, aztán elindultam haza. Itthon vacsi után benyomtam a gépet és miután felébredtem a mindennapos kábulatból, amit a hátterem kelt, felnéztem fb-re, ahol Emily fogadott nagy lelkesen. Elmesélte mit csinált ma és megkérdezte tőlem is. Kicsit hiperaktív néha, de azért bírom. Elkezdett nyaggatni, hogy ő márpedig akar egy cicát..
Még csak szombat van, de már hiányzik H...
2014. február 27., csütörtök
Barátok
2014. február 26.
Kedves naplóm!
Láttam széthullani egy olyan barátságot, amiről azt hittem talán örökké tart. Ez ráébresztett, hogy semmi nem tart örökké.. Úgyhogy addig töltsd a legtöbb időt a barátaiddal ameddig csak teheted, mond el nekik, hogy fontosak neked, mert nem tudhatod mikor lesz végleg vége. Vannak olyan személyek az éltedben, akiket soha nem akarsz elveszíteni. Csak reménykedni lehet, hogy vannak még csodák.
Most az igazi barátokra gondolok.. Akik mindig ott vannak melletted, kihúznak a bajból és ha nem is mondják, érzed, hogy számíthatsz rájuk bármi is történjék. Őket ne vedd természetesnek. Isteni ajándék, ha vannak ilyen emberek körülötted, úgyhogy nagyon becsüld meg őket.
Számomra ilyen Liza, Fred és Jenna. Jennára felnézek, szinte ő a példaképem. Őt soha nem akarom elveszíteni. Tényleg. Soha! Ő az a lány, akire örök életemben emlékezni fogok.
Liza a másik legjobb barátnőm. Nem is tudom mihez kezdenék nélküle. Ő mindig segít, bár néha nagyon könnyen elszakad nála a cérna, de ezért vagyunk ott mellette, hogy ilyenkor segítsünk. Szükségünk van egymásra.. Na és Fred.. Ő az egyik legjobb haverom. Mellette olyan lehetek amilyen vagyok, ő önmagamért szeret. Lehetek bármilyen bolond, jókedvű vagy akár depis, ő mindig ott van és segít. Még egy fiúban sem bíztam meg így, mint benne. Tényleg a legjobb barátaim közé tartozik..
Ezt a 3 embert soha nem akarom elveszíteni. Ők jelentik számomra a boldogságot, felszabadultságot. Az ő környezetükben lehetek igazán az aki, velük nincsenek határok.. Ők szinte mindent tudnak rólam és többnyire én is róluk.
Ha vannak melletted ilyen barátok, már boldog ember vagy. Ők az úr ajándékai, tehát nagyon vigyázz rájuk! ♥
Kedves naplóm!
Láttam széthullani egy olyan barátságot, amiről azt hittem talán örökké tart. Ez ráébresztett, hogy semmi nem tart örökké.. Úgyhogy addig töltsd a legtöbb időt a barátaiddal ameddig csak teheted, mond el nekik, hogy fontosak neked, mert nem tudhatod mikor lesz végleg vége. Vannak olyan személyek az éltedben, akiket soha nem akarsz elveszíteni. Csak reménykedni lehet, hogy vannak még csodák.
Most az igazi barátokra gondolok.. Akik mindig ott vannak melletted, kihúznak a bajból és ha nem is mondják, érzed, hogy számíthatsz rájuk bármi is történjék. Őket ne vedd természetesnek. Isteni ajándék, ha vannak ilyen emberek körülötted, úgyhogy nagyon becsüld meg őket.
Számomra ilyen Liza, Fred és Jenna. Jennára felnézek, szinte ő a példaképem. Őt soha nem akarom elveszíteni. Tényleg. Soha! Ő az a lány, akire örök életemben emlékezni fogok.
Liza a másik legjobb barátnőm. Nem is tudom mihez kezdenék nélküle. Ő mindig segít, bár néha nagyon könnyen elszakad nála a cérna, de ezért vagyunk ott mellette, hogy ilyenkor segítsünk. Szükségünk van egymásra.. Na és Fred.. Ő az egyik legjobb haverom. Mellette olyan lehetek amilyen vagyok, ő önmagamért szeret. Lehetek bármilyen bolond, jókedvű vagy akár depis, ő mindig ott van és segít. Még egy fiúban sem bíztam meg így, mint benne. Tényleg a legjobb barátaim közé tartozik..
Ezt a 3 embert soha nem akarom elveszíteni. Ők jelentik számomra a boldogságot, felszabadultságot. Az ő környezetükben lehetek igazán az aki, velük nincsenek határok.. Ők szinte mindent tudnak rólam és többnyire én is róluk.
Ha vannak melletted ilyen barátok, már boldog ember vagy. Ők az úr ajándékai, tehát nagyon vigyázz rájuk! ♥
2014. február 25., kedd
Azóta más..
2014. február 25.
Kedves naplóm!
Ma nagyon, nagyon, nagyon, nagyon (...) jó napom volt! :D
Tegnap Liza mondta, hogy mossam le teljesen a csillám tattoo-t, mert hoz hennát és megcsináljuk azzal. Kitaláltam, hogy nem kell azt semerre takargatni előtte, mert ha rákérdez azt mondom, hogy H mint Harry (Styles). Meg van oldva. Na szóval reggel Liz még óra előtt megcsinálta a hennámat, meg Kimberly rajzolt magának a kézfejére és Annie-nak is készített valami szép mintát. Nekem még első órán (ofő) meg is száradt. Amúgy az órákon semmi extra nem volt, a fizika elmaradt mert iskola napra próbál a tanár osztálya és ő is ott van. Így nekünk a mellettük lévő teremben szabad foglalkozás volt. Én nézni akartam a próbát, de senki nem jött velem, így egyedül nem mentem. Odaültem az ajtóhoz ami abba a terembe nyílik ahol gyakoroltak és hallgattam. Közben egy kis perpatvar keveredett Liza és Jason között, mert Jas összegyűrte a papírrepülőt amivel Liz játszott. A német doga elmaradt, Deny lebukott amiért lefénymásolta Kitty háziját. Ebben az vicces, hogy én és Liza is azt csináltuk, mi az első sorban ültünk, Den szinte leghátul és az övét vette észre.. Szegény, egyest kapott érte.
Délután ottmaradtam tanszobán és hát mit, ne mondjak nagyon, nagyon, nagyon jól tettem. :D
Mikor Robert leült mögénk elkezdtünk vele beszélgetni vele. Jó fej a gyerek amúgy nagyon.. :D Liza azt mondta, hogy egész jól néz ki és hogy cuki a mosolya. Én mondtam, de amíg élőben nem látta ő nem hitte el. Egy időben odáig voltam érte, Ask.fm-en néztem a videóit amiket csinált, meg kérdezgettem tőle, szóval ilyenek. A nyáron, meg kb fél évig "páwa" volt. Az is jól állt neki, de így, rocker-en is jó..;)
Amíg én segítettem Liznek előszedni a hennás cuccát a szekrényéből, ami a terem hátuljába van, addig H elvette a tollam, de észre se vettem, hogy eltűnt. Aztán mikor odaült Jacksonékhez szólt, hogy "Christine Edwards! Nem kéne a tollad? :D" én csak csodálkoztam hogy az hogy került hozzá, aztán közöltem, hogy de igen kéne.. Aztán kb 5 perc múlva odajött és elkezdett játszani, hogy ne tudjam elkapni a tollat. Aztán egy idő után odaadta, amíg elvette a másikat. Azt lepasszolta Denynek akitől a gyors reflexeimnek köszönhetően el tudtam venni. Amikor elmentek Jacksonékkal még odajött és lenyúlta a tolltartómat. Aztán Fred megszólalt..
-Akkor te add oda neki a tiédet! - H a perverz fantáziájának köszönhetően ezt félre értette.. Én meg csak ültem olyan *hova keveredtem* fejjel.. Végül visszaadta.
Úristen.. AZ A MOSOOOOOLY! Attól elájulok, lefagyok, elolvadok. Mikor mosolyogva elkezdett szórakozni a tollammal, nagyon figyelnem kellett, hogy rendesen vegyek levegőt.
Lizzel mi is lementünk nem sokára, de ők gyógytesin voltak. Bementünk a volt DK-ba és ott csinált nekem még hennával egy szívet. Ott volt Fred, nem sokkal később lejött Rayen és Deny is. Elkezdtek a padokon ugrálni én meg tök féltem, hogy valamelyik leesik. Ry eljátszotta, hogy megbotlik. Nagyon megijedtem, ő meg csak röhögött aztán odajött, fejbe vágtam, hogy ezt most miért kellett. Nem tehetek róla, féltem őket. :D
Lejöttek a napközisek és Denyék kimentek focizni, mi meg néztük őket. Liza Halen néninek csinált egy henna szívet, meg az egyik takarítónak is. :D
Ott voltunk fél 5-ig, aztán elindultunk. Fred ment Kittyvel metróval, én meg Lizzel busszal.
Anya már itthon volt mikor hazaértem. Mióta benyomtam a gépet azóta a Rómeó és Júliából a Lehetsz király-t hallgatom. Nagyon jó..:D
Ui: A hátterem még mindig Ry és H közös képe..
Kedves naplóm!
Ma nagyon, nagyon, nagyon, nagyon (...) jó napom volt! :D
Tegnap Liza mondta, hogy mossam le teljesen a csillám tattoo-t, mert hoz hennát és megcsináljuk azzal. Kitaláltam, hogy nem kell azt semerre takargatni előtte, mert ha rákérdez azt mondom, hogy H mint Harry (Styles). Meg van oldva. Na szóval reggel Liz még óra előtt megcsinálta a hennámat, meg Kimberly rajzolt magának a kézfejére és Annie-nak is készített valami szép mintát. Nekem még első órán (ofő) meg is száradt. Amúgy az órákon semmi extra nem volt, a fizika elmaradt mert iskola napra próbál a tanár osztálya és ő is ott van. Így nekünk a mellettük lévő teremben szabad foglalkozás volt. Én nézni akartam a próbát, de senki nem jött velem, így egyedül nem mentem. Odaültem az ajtóhoz ami abba a terembe nyílik ahol gyakoroltak és hallgattam. Közben egy kis perpatvar keveredett Liza és Jason között, mert Jas összegyűrte a papírrepülőt amivel Liz játszott. A német doga elmaradt, Deny lebukott amiért lefénymásolta Kitty háziját. Ebben az vicces, hogy én és Liza is azt csináltuk, mi az első sorban ültünk, Den szinte leghátul és az övét vette észre.. Szegény, egyest kapott érte.
Délután ottmaradtam tanszobán és hát mit, ne mondjak nagyon, nagyon, nagyon jól tettem. :D
Mikor Robert leült mögénk elkezdtünk vele beszélgetni vele. Jó fej a gyerek amúgy nagyon.. :D Liza azt mondta, hogy egész jól néz ki és hogy cuki a mosolya. Én mondtam, de amíg élőben nem látta ő nem hitte el. Egy időben odáig voltam érte, Ask.fm-en néztem a videóit amiket csinált, meg kérdezgettem tőle, szóval ilyenek. A nyáron, meg kb fél évig "páwa" volt. Az is jól állt neki, de így, rocker-en is jó..;)
Amíg én segítettem Liznek előszedni a hennás cuccát a szekrényéből, ami a terem hátuljába van, addig H elvette a tollam, de észre se vettem, hogy eltűnt. Aztán mikor odaült Jacksonékhez szólt, hogy "Christine Edwards! Nem kéne a tollad? :D" én csak csodálkoztam hogy az hogy került hozzá, aztán közöltem, hogy de igen kéne.. Aztán kb 5 perc múlva odajött és elkezdett játszani, hogy ne tudjam elkapni a tollat. Aztán egy idő után odaadta, amíg elvette a másikat. Azt lepasszolta Denynek akitől a gyors reflexeimnek köszönhetően el tudtam venni. Amikor elmentek Jacksonékkal még odajött és lenyúlta a tolltartómat. Aztán Fred megszólalt..
-Akkor te add oda neki a tiédet! - H a perverz fantáziájának köszönhetően ezt félre értette.. Én meg csak ültem olyan *hova keveredtem* fejjel.. Végül visszaadta.
Úristen.. AZ A MOSOOOOOLY! Attól elájulok, lefagyok, elolvadok. Mikor mosolyogva elkezdett szórakozni a tollammal, nagyon figyelnem kellett, hogy rendesen vegyek levegőt.
Lizzel mi is lementünk nem sokára, de ők gyógytesin voltak. Bementünk a volt DK-ba és ott csinált nekem még hennával egy szívet. Ott volt Fred, nem sokkal később lejött Rayen és Deny is. Elkezdtek a padokon ugrálni én meg tök féltem, hogy valamelyik leesik. Ry eljátszotta, hogy megbotlik. Nagyon megijedtem, ő meg csak röhögött aztán odajött, fejbe vágtam, hogy ezt most miért kellett. Nem tehetek róla, féltem őket. :D
Lejöttek a napközisek és Denyék kimentek focizni, mi meg néztük őket. Liza Halen néninek csinált egy henna szívet, meg az egyik takarítónak is. :D
Ott voltunk fél 5-ig, aztán elindultunk. Fred ment Kittyvel metróval, én meg Lizzel busszal.
Anya már itthon volt mikor hazaértem. Mióta benyomtam a gépet azóta a Rómeó és Júliából a Lehetsz király-t hallgatom. Nagyon jó..:D
Ui: A hátterem még mindig Ry és H közös képe..
Fail
2014. február 20.
Kedves naplóm!
Nincs suli, mivel síszünet van. Itthon unatkozok egész nap.. Még jó, hogy a barátaim ugyan ilyen kockák mint én, így velük beszélgetek. Este, kicsit bedepiztem, mert kezdtem érezni, hogy hiányzik H. Kiírtam Facebook-ra egy "rövid" szöveget ami így szólt:
Pár nappal a szünet előtt rájössz, hogy mindjárt vége a sulinak és felcsillan a szemed a boldogságtól. Aztán bekattan valami. Eszedbe jut, hogy egész végig nem fogod látni, hogy mennyire hiányozni fog. Eltűnik a boldog csillogás és már kevésbé várod a szünetet. Sőt. Furcsa mód olyan érzésed támad, inkább ülnél az órán csakhogy utána láthasd. Már akkor hiányzik mikor még ott van. Egyre ijesztőbbnek tűnik a távolság. Egyszerűen félsz, hogy elveszíted, még akkor is ha nincs köztetek semmi.. Ez a félelem erősíti meg benned, hogy szereted, ez húz még jobban felé. ♥
Ezt likeolták páran, amikor pont az egyik csaj profilját néztem, hogy ő ki is. Felvillant a kis ablak, hogy valaki hozzászólt az állapotodhoz. Ebben a pillanatban akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem most kaptam szívrohamot. Életemben nem vert még így. Soha. Ugyanis H volt. Hugo Jackson hozzászólt a kiírásomhoz. Először nem mertem megnézni, gondolkodtam pár másodpercig, felkészültem a legrosszabbra. Mikor megnyitottam egy meglepő komment fogadott. :
Hugo Jackson: ?? XD
A legrosszabbra készültem, de szerencsére csak azt kaptam, hogy nem érti. Nem csodálom, igazából egy kicsit sem csodálom.
1.: nem tudja mi van, kinek szól, vagy hogy hogy érzek. 2. bele se gondol, hogy mi az értelme és hogy egy lány szemében ez hogy néz ki. Pár perc gondolkozás után válaszoltam a "kérdésére".
Christine Edwards: Jajj H.. Semmi.. :D Neked ez magas..:D
Hugo Jackson: koszonom a megertest, es az ertelmes magyarazatot XD
Christine Edwards: :D Kicsit bedepiztem és szar a szünet! XD Így jó :D
Hugo Jackson: ?? te depis? XDXD
Christine Edwards: Hihetetlen tudom.. De van ilyen. :D Ezt teszi az emberrel, ha nincs segítő kéz, aki megvigasztal.. Kivéve anyámat.. XD
Itt egy komment erejéig belépett a beszélgetésbe Sadie is, a maga egoista, vicces módján.. :D
Sadie Sale: :) koszonom..ez jol esett h ennyire hianyoznek :D
Hugo Jackson: na jol van ettol elzsibbadt a kezem XD (Én se igazán értem mire értette)
Christine Edwards: Bolond.. :D (Ezt még Sadienek írtam)
Christine Edwards: XDDDDDD (Ez már H-nak szólt)
Gina Logan: A kezed? o.O anyás...erre nem voltam kíváncsi xDD
Christine Edwards: XD
Hugo Jackson: bolond XDXD
Szóval itt volt az a pont, ahol elszállt a rosszkedvem. Utána ráírtam H-ra privátba. Na ott is voltak "érdekes" pillanatok.:D Mint például az, hogy azt hiszi bele vagyok zúgva, vagyis csak poénból mondta.. Remélem. XD
Hugo Jackson: egyebkent szokj hozza h jovore osztalytarsak leszunk ;;)
Christine Edwards: :D Tudom.. :D Már megtettem. ;) És nem bánom sőt.. :D
Hugo Jackson: na...
Christine Edwards: ???
Hugo Jackson: azert nem kell ilyeneket irni
Christine Edwards: mit írtam amit nem kellett volna? o.O Azzal mi a baj, hogy szeretem a változást és örülök, hogy kicsit szétrázzák az osztályokat? Végre nem ugyanannak a 29 embernek a fejét kell bámulnom.. És remélem, hogy jönnek újak is. Ne értsd félre H nem miattad írtam. Csak szeretem a változást bizonyos mértékig. Ennyi. :)
Hugo Jackson: aha persze XD
Christine Edwards: XDDD Akkor ne hidd el.. Én nem magyarázkodok neked.. XDD
Na ezt nevezik úgy, hogy lőjetek le, ha ez most rájött.. Az nagyon gáz lenne.. ><
Szóval amúgy ezek után tök jó hangulatom lett. Valaki a gödör legmélyéről is képes kirángatni, ha ő a megfelelő személy. Ő okozta és ő is húzott ki belőle. Ezt már nevezem.. Ráadásul úgy, hogy nem tud az egészről semmit. Ez kicsit így fail. Kicsit? Nagyooon!! Jenna mikor másnap feljött fb-re úgy fogadott, hogy lefotózta a hozzászólásokat és elküldte így: "XDD FAIL!"
Ez azért egy jó nap volt így.
Kedves naplóm!
Nincs suli, mivel síszünet van. Itthon unatkozok egész nap.. Még jó, hogy a barátaim ugyan ilyen kockák mint én, így velük beszélgetek. Este, kicsit bedepiztem, mert kezdtem érezni, hogy hiányzik H. Kiírtam Facebook-ra egy "rövid" szöveget ami így szólt:
Pár nappal a szünet előtt rájössz, hogy mindjárt vége a sulinak és felcsillan a szemed a boldogságtól. Aztán bekattan valami. Eszedbe jut, hogy egész végig nem fogod látni, hogy mennyire hiányozni fog. Eltűnik a boldog csillogás és már kevésbé várod a szünetet. Sőt. Furcsa mód olyan érzésed támad, inkább ülnél az órán csakhogy utána láthasd. Már akkor hiányzik mikor még ott van. Egyre ijesztőbbnek tűnik a távolság. Egyszerűen félsz, hogy elveszíted, még akkor is ha nincs köztetek semmi.. Ez a félelem erősíti meg benned, hogy szereted, ez húz még jobban felé. ♥
Ezt likeolták páran, amikor pont az egyik csaj profilját néztem, hogy ő ki is. Felvillant a kis ablak, hogy valaki hozzászólt az állapotodhoz. Ebben a pillanatban akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem most kaptam szívrohamot. Életemben nem vert még így. Soha. Ugyanis H volt. Hugo Jackson hozzászólt a kiírásomhoz. Először nem mertem megnézni, gondolkodtam pár másodpercig, felkészültem a legrosszabbra. Mikor megnyitottam egy meglepő komment fogadott. :
Hugo Jackson: ?? XD
A legrosszabbra készültem, de szerencsére csak azt kaptam, hogy nem érti. Nem csodálom, igazából egy kicsit sem csodálom.
1.: nem tudja mi van, kinek szól, vagy hogy hogy érzek. 2. bele se gondol, hogy mi az értelme és hogy egy lány szemében ez hogy néz ki. Pár perc gondolkozás után válaszoltam a "kérdésére".
Christine Edwards: Jajj H.. Semmi.. :D Neked ez magas..:D
Hugo Jackson: koszonom a megertest, es az ertelmes magyarazatot XD
Christine Edwards: :D Kicsit bedepiztem és szar a szünet! XD Így jó :D
Hugo Jackson: ?? te depis? XDXD
Christine Edwards: Hihetetlen tudom.. De van ilyen. :D Ezt teszi az emberrel, ha nincs segítő kéz, aki megvigasztal.. Kivéve anyámat.. XD
Itt egy komment erejéig belépett a beszélgetésbe Sadie is, a maga egoista, vicces módján.. :D
Sadie Sale: :) koszonom..ez jol esett h ennyire hianyoznek :D
Hugo Jackson: na jol van ettol elzsibbadt a kezem XD (Én se igazán értem mire értette)
Christine Edwards: Bolond.. :D (Ezt még Sadienek írtam)
Christine Edwards: XDDDDDD (Ez már H-nak szólt)
Gina Logan: A kezed? o.O anyás...erre nem voltam kíváncsi xDD
Christine Edwards: XD
Hugo Jackson: bolond XDXD
Szóval itt volt az a pont, ahol elszállt a rosszkedvem. Utána ráírtam H-ra privátba. Na ott is voltak "érdekes" pillanatok.:D Mint például az, hogy azt hiszi bele vagyok zúgva, vagyis csak poénból mondta.. Remélem. XD
Hugo Jackson: egyebkent szokj hozza h jovore osztalytarsak leszunk ;;)
Christine Edwards: :D Tudom.. :D Már megtettem. ;) És nem bánom sőt.. :D
Hugo Jackson: na...
Christine Edwards: ???
Hugo Jackson: azert nem kell ilyeneket irni
Christine Edwards: mit írtam amit nem kellett volna? o.O Azzal mi a baj, hogy szeretem a változást és örülök, hogy kicsit szétrázzák az osztályokat? Végre nem ugyanannak a 29 embernek a fejét kell bámulnom.. És remélem, hogy jönnek újak is. Ne értsd félre H nem miattad írtam. Csak szeretem a változást bizonyos mértékig. Ennyi. :)
Hugo Jackson: aha persze XD
Christine Edwards: XDDD Akkor ne hidd el.. Én nem magyarázkodok neked.. XDD
Na ezt nevezik úgy, hogy lőjetek le, ha ez most rájött.. Az nagyon gáz lenne.. ><
Szóval amúgy ezek után tök jó hangulatom lett. Valaki a gödör legmélyéről is képes kirángatni, ha ő a megfelelő személy. Ő okozta és ő is húzott ki belőle. Ezt már nevezem.. Ráadásul úgy, hogy nem tud az egészről semmit. Ez kicsit így fail. Kicsit? Nagyooon!! Jenna mikor másnap feljött fb-re úgy fogadott, hogy lefotózta a hozzászólásokat és elküldte így: "XDD FAIL!"
Ez azért egy jó nap volt így.
2014. február 20., csütörtök
Pizsiparty
2014. február 18.
Kedves naplóm!
Ma én és Annie ott alszunk Lizáéknál. A reggelem sietősen indult. Indulás előtt még egy gyors ellenőrzés, hogy minden meg van-e, aztán rohanás a buszhoz. A suliba érve betettem a sporttáskám a suliszekrényembe és türelmetlenül vártam, hogy csengessenek és minél előbb vége legyen a napnak. Bejött az ofő és átbeszéltük a fontosabb dolgokat, mint például, hogy el kéne olvasni a kötelezőt a síszünetben, (az ofőnk az irodalomtanárunk is) aztán jó pihenést kívánt és mivel vége is volt az órának kiment a teremből.
A délelőtt további része a szokásos módon telt. Utcsó óra után lerohantunk ebédelni. Én szokás szerint beültem kajálni Lizával, Hugo azonban most nem volt ott. Mivel Liz-nek ma matekversenye volt kettőtől, (mint később kiderült H és Ry is ott volt) nekem meg kellett várnom őt tanszobán. Ez nem jelentett gondot, mert ott volt Fred és Deny így elvoltunk. Nem volt házink, úgyhogy lementünk az udvarhoz, a volt Diák Klub termébe. Nálam volt egy kislabda amivel elkezdtünk játszani, de mivel Deny feldobta a lámpára véletlenül, ahonnan nem tudtuk leszedni ezt fel is függesztettük. Fred leült egy fotelbe, én hanyatt vágtam magam a kanapén, Den pedig felült egy asztalra és beszélgettünk, miközben mindenki a telóját nyomkodta. Kockák vagyunk, nincs mese. :D
Háromnegyed háromkor lejöttek a napközisek és kinyitotta a tanár az udvart így kimentünk. Den focizott a kicsikkel, mi meg Freddel fent beszélgettünk az udvar műfüves részén és néztük őket. Bár már egész jó idő volt, én azért egy vékony pulcsiban fáztam és a kabátom fent volt a teremben, így Fred odaadta az övét amibe kb 3-szor belefértem, de nem baj, vicces volt. :D
Lejött a másik napközis csoport is akik most a mi régi tanárunkkal voltak. Jó volt beszélgetni Halen nénivel. Ő mindent tud rólunk, mert megbízunk benne és elmondjuk neki midig a legfrissebb híreket. Így azt is, hogy nekem tetszik H. Amúgy Fred az egyik legjobb haverom, szóval ő is tudja, így többek között erről is volt szó, meg vicceket meséltünk egymásnak. :D
Mikor vége volt a matekversenynek Liza lejött, én felmentem a kabátomért mivel az még fent volt, aztán elszaladtunk wc-re mielőtt elindultunk Annieért egy másik suliba, mert neki ott volt biosz versenye.
Mikor kijöttünk a mosdóból, láttuk, hogy H és Rayen most jöttek le. Halen néni és Fred ott álltak a fűtőtestnél és egy emberként fordultak felém. Freddi elkezdte a nevemet mondogatni, én meg próbáltam közömbösen válaszolni egy "mondjad"-dal, több-kevesebb sikerrel. A tanárnő csak mosolygott, miközben Hugo és Ry átvették a focicipőjüket. Reméltem, hogy sikerült nem túl sokáig bámulnom H-t.
-Halen néni bántanak! - mondta Hugo, miközben próbálta magáról leszedni Lizát, aki éppen a haját szadizta. Nem értem miért mondta többes számban mikor csak Liz szekálta.
-Örülj neki! Legalább foglalkoznak veled a csajok. - válaszolta Halen néni nevetve, majd rám nézett, mire én is felröhögtem. H is elmosolyodott. Az a mosoly, attól végem van. Ott volt az a pont, hogy csak őt tudtam nézni.
Kimenetek az udvarra Rayennel, mi meg elkezdtünk öltözni Lizával.
-Tudja hogy..? - kezdte Halen néni a kérdést.
-Ki? Mit? - kérdeztem vissza értetlenül, majd rájöttem mire érti - Jaaaa.. Nem. :D - válaszoltam nevetve, majd Fredre és Lizre néztem szigorúan - És nem is szeretném, ha tudná! - ők bólintottak nevetve.
Elköszöntünk, majd elindultunk Annieért. Az odafele úton véletlen rossz buszra szálltunk és gyalogolhattunk a villamosig. Végül odaértünk és elindultunk Lizáékhoz, immár hárman. Útközben bementünk a McDonald's-ba enni egy szendvicset és ott vártuk Liz anyukáját.
Mikor odaértünk hozzájuk lepakoltunk, átöltöztünk otthoni ruhába, hogy ne a kényelmetlen utcai cuccban legyünk egész este, mikor kiderült, hogy én nem hoztam másik gatyát. Szerencsémre Liza adott, úgyhogy nem a farmeromban kellett lennem egész végig.
Csináltunk pizzát, úgyhogy azt ettük, miközben régi osztályképeket néztünk. Úr isten milyen picik és cukik voltunk.:D Na és H.. Az erdélyi közös kiránduláson készült egy olyan kép róla, ahol rossz fiús, csábító félmosollyal áll az egyik nevezetesség mellett. Ez a kép tavaly készült, de már akkor is irtó helyes volt. Igazából nem értem, hogy miért csak az idén figyeltem fel rá.
A fotók nézegetése közben Skype-n beszéltünk Freddel. Szegénynek fél percenként egy lányos "jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj"-t kellett hallgatnia, annyit olvadoztunk azon, hogy mennyire cukik voltunk.
Annie megtanította nekem azt a táncot, amit iskolanapon a Rómeó és Júliában fognak táncolni. Már nem nagyon emlékszek rá, de mindegy, ott jól szórakoztunk.
Körül belül éjjel fél 12-kor megágyaztunk, de nem aludtunk még, csak lekapcsoltuk a villanyt és felmásztunk Lizához a galériára, hogy ott beszélgessünk. Mindenféle komoly és kevésbé komoly témáról szó volt. Elbeszélgettünk fél 2-ig, mikor már nagyon álmosak voltunk lementünk és lefeküdtünk aludni. Az már más kérdés, hogy én új helyen első éjjel nem nagyon tudok aludni, úgyhogy kb 3 órát aludhattam. Azalatt is H-val álmodtam.
Amúgy találtam a Facebook oldalán egy régebbi képet, ahogy egy sátorban alszanak az öccsével. Hogy tud valaki még alvás közben is ilyen édes lenni? Beleszerettem abba a képbe.
2014. február 19.
Kedves naplóm!
Én már reggel 7-kor fent voltam, így halkan leszedtem a töltőről a telóm, majd leültem az ágy szélére és felnéztem fb-re. Persze ott nem történt semmi az éjszaka folyamán.
Kimentem a mosdóba és mire visszaértem Liza is felkelt így felmentem hozzá a galériára beszélgetni. Mind a ketten közben fb-n beszélgettünk Emettel. :D Jó fej gyerek, bár én nem ismerem annyira.
Kimentünk a konyhába és megreggeliztünk. Annie még aludt úgyhogy halkan visszamásztunk a galériára, de az eléggé nyikorgott, szóval felébredt rá. Mondtuk, neki hogy még aludhat ha akar és így is tett. Nem tudom hogy bír ennyit aludni.. :D
Miután Annie is felkelt és reggelizett, felöltöztünk és elkezdtünk filmet nézni. Nem sikerült meggyőznöm őket, hogy nézzünk Felhők fölött 3 méterrel-t, így a Skyfall-nál maradtunk.
Liza csinált nekünk csillám tattoo-t, miután betette a Macskafogót következő filmnek. Nekem különleges kérésem volt, egy H-betű. Annie kapott egy rózsát sablon alapján, ami tök szép lett, de nekem a H-m jobban tetszik. Az jobban én vagyok..
A filmek végén kicsit unatkoztunk, mert nem tudtuk mit csináljunk, de Liz kitalálta, hogy kártyázzunk. Azzal elütöttük az időt fél 6-ig. Akkor összepakoltunk és indultunk haza. Liza és az anyukája elkísértek egészen a kapuig, mert hát ez itt nem egy biztonságos környék este sötétben.
Anya még nem volt itthon, így bekapcsoltam a gépet és elmeséltem Jennanak, hogy mi volt és közben beszélgettem Freddel Skype-n.
Szóval jól éreztük magunkat a szünet első napjaiban. Bár már hiányzik H, valahogy csak kihúzom hétfőig. Nem vagyok normális, de várom a sulit, vagyis csak azt hogy láthassam Hugot.
Utó irat: Remélem addigra lejön a H betű a kezemről.. Ha meg nem, majd takargatom előtte..:D
Kedves naplóm!
Ma én és Annie ott alszunk Lizáéknál. A reggelem sietősen indult. Indulás előtt még egy gyors ellenőrzés, hogy minden meg van-e, aztán rohanás a buszhoz. A suliba érve betettem a sporttáskám a suliszekrényembe és türelmetlenül vártam, hogy csengessenek és minél előbb vége legyen a napnak. Bejött az ofő és átbeszéltük a fontosabb dolgokat, mint például, hogy el kéne olvasni a kötelezőt a síszünetben, (az ofőnk az irodalomtanárunk is) aztán jó pihenést kívánt és mivel vége is volt az órának kiment a teremből.
A délelőtt további része a szokásos módon telt. Utcsó óra után lerohantunk ebédelni. Én szokás szerint beültem kajálni Lizával, Hugo azonban most nem volt ott. Mivel Liz-nek ma matekversenye volt kettőtől, (mint később kiderült H és Ry is ott volt) nekem meg kellett várnom őt tanszobán. Ez nem jelentett gondot, mert ott volt Fred és Deny így elvoltunk. Nem volt házink, úgyhogy lementünk az udvarhoz, a volt Diák Klub termébe. Nálam volt egy kislabda amivel elkezdtünk játszani, de mivel Deny feldobta a lámpára véletlenül, ahonnan nem tudtuk leszedni ezt fel is függesztettük. Fred leült egy fotelbe, én hanyatt vágtam magam a kanapén, Den pedig felült egy asztalra és beszélgettünk, miközben mindenki a telóját nyomkodta. Kockák vagyunk, nincs mese. :D
Háromnegyed háromkor lejöttek a napközisek és kinyitotta a tanár az udvart így kimentünk. Den focizott a kicsikkel, mi meg Freddel fent beszélgettünk az udvar műfüves részén és néztük őket. Bár már egész jó idő volt, én azért egy vékony pulcsiban fáztam és a kabátom fent volt a teremben, így Fred odaadta az övét amibe kb 3-szor belefértem, de nem baj, vicces volt. :D
Lejött a másik napközis csoport is akik most a mi régi tanárunkkal voltak. Jó volt beszélgetni Halen nénivel. Ő mindent tud rólunk, mert megbízunk benne és elmondjuk neki midig a legfrissebb híreket. Így azt is, hogy nekem tetszik H. Amúgy Fred az egyik legjobb haverom, szóval ő is tudja, így többek között erről is volt szó, meg vicceket meséltünk egymásnak. :D
Mikor vége volt a matekversenynek Liza lejött, én felmentem a kabátomért mivel az még fent volt, aztán elszaladtunk wc-re mielőtt elindultunk Annieért egy másik suliba, mert neki ott volt biosz versenye.
Mikor kijöttünk a mosdóból, láttuk, hogy H és Rayen most jöttek le. Halen néni és Fred ott álltak a fűtőtestnél és egy emberként fordultak felém. Freddi elkezdte a nevemet mondogatni, én meg próbáltam közömbösen válaszolni egy "mondjad"-dal, több-kevesebb sikerrel. A tanárnő csak mosolygott, miközben Hugo és Ry átvették a focicipőjüket. Reméltem, hogy sikerült nem túl sokáig bámulnom H-t.
-Halen néni bántanak! - mondta Hugo, miközben próbálta magáról leszedni Lizát, aki éppen a haját szadizta. Nem értem miért mondta többes számban mikor csak Liz szekálta.
-Örülj neki! Legalább foglalkoznak veled a csajok. - válaszolta Halen néni nevetve, majd rám nézett, mire én is felröhögtem. H is elmosolyodott. Az a mosoly, attól végem van. Ott volt az a pont, hogy csak őt tudtam nézni.
Kimenetek az udvarra Rayennel, mi meg elkezdtünk öltözni Lizával.
-Tudja hogy..? - kezdte Halen néni a kérdést.
-Ki? Mit? - kérdeztem vissza értetlenül, majd rájöttem mire érti - Jaaaa.. Nem. :D - válaszoltam nevetve, majd Fredre és Lizre néztem szigorúan - És nem is szeretném, ha tudná! - ők bólintottak nevetve.
Elköszöntünk, majd elindultunk Annieért. Az odafele úton véletlen rossz buszra szálltunk és gyalogolhattunk a villamosig. Végül odaértünk és elindultunk Lizáékhoz, immár hárman. Útközben bementünk a McDonald's-ba enni egy szendvicset és ott vártuk Liz anyukáját.
Mikor odaértünk hozzájuk lepakoltunk, átöltöztünk otthoni ruhába, hogy ne a kényelmetlen utcai cuccban legyünk egész este, mikor kiderült, hogy én nem hoztam másik gatyát. Szerencsémre Liza adott, úgyhogy nem a farmeromban kellett lennem egész végig.
Csináltunk pizzát, úgyhogy azt ettük, miközben régi osztályképeket néztünk. Úr isten milyen picik és cukik voltunk.:D Na és H.. Az erdélyi közös kiránduláson készült egy olyan kép róla, ahol rossz fiús, csábító félmosollyal áll az egyik nevezetesség mellett. Ez a kép tavaly készült, de már akkor is irtó helyes volt. Igazából nem értem, hogy miért csak az idén figyeltem fel rá.
A fotók nézegetése közben Skype-n beszéltünk Freddel. Szegénynek fél percenként egy lányos "jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj"-t kellett hallgatnia, annyit olvadoztunk azon, hogy mennyire cukik voltunk.
Annie megtanította nekem azt a táncot, amit iskolanapon a Rómeó és Júliában fognak táncolni. Már nem nagyon emlékszek rá, de mindegy, ott jól szórakoztunk.
Körül belül éjjel fél 12-kor megágyaztunk, de nem aludtunk még, csak lekapcsoltuk a villanyt és felmásztunk Lizához a galériára, hogy ott beszélgessünk. Mindenféle komoly és kevésbé komoly témáról szó volt. Elbeszélgettünk fél 2-ig, mikor már nagyon álmosak voltunk lementünk és lefeküdtünk aludni. Az már más kérdés, hogy én új helyen első éjjel nem nagyon tudok aludni, úgyhogy kb 3 órát aludhattam. Azalatt is H-val álmodtam.
Amúgy találtam a Facebook oldalán egy régebbi képet, ahogy egy sátorban alszanak az öccsével. Hogy tud valaki még alvás közben is ilyen édes lenni? Beleszerettem abba a képbe.
2014. február 19.
Kedves naplóm!
Én már reggel 7-kor fent voltam, így halkan leszedtem a töltőről a telóm, majd leültem az ágy szélére és felnéztem fb-re. Persze ott nem történt semmi az éjszaka folyamán.
Kimentem a mosdóba és mire visszaértem Liza is felkelt így felmentem hozzá a galériára beszélgetni. Mind a ketten közben fb-n beszélgettünk Emettel. :D Jó fej gyerek, bár én nem ismerem annyira.
Kimentünk a konyhába és megreggeliztünk. Annie még aludt úgyhogy halkan visszamásztunk a galériára, de az eléggé nyikorgott, szóval felébredt rá. Mondtuk, neki hogy még aludhat ha akar és így is tett. Nem tudom hogy bír ennyit aludni.. :D
Miután Annie is felkelt és reggelizett, felöltöztünk és elkezdtünk filmet nézni. Nem sikerült meggyőznöm őket, hogy nézzünk Felhők fölött 3 méterrel-t, így a Skyfall-nál maradtunk.
Liza csinált nekünk csillám tattoo-t, miután betette a Macskafogót következő filmnek. Nekem különleges kérésem volt, egy H-betű. Annie kapott egy rózsát sablon alapján, ami tök szép lett, de nekem a H-m jobban tetszik. Az jobban én vagyok..
A filmek végén kicsit unatkoztunk, mert nem tudtuk mit csináljunk, de Liz kitalálta, hogy kártyázzunk. Azzal elütöttük az időt fél 6-ig. Akkor összepakoltunk és indultunk haza. Liza és az anyukája elkísértek egészen a kapuig, mert hát ez itt nem egy biztonságos környék este sötétben.
Anya még nem volt itthon, így bekapcsoltam a gépet és elmeséltem Jennanak, hogy mi volt és közben beszélgettem Freddel Skype-n.
Szóval jól éreztük magunkat a szünet első napjaiban. Bár már hiányzik H, valahogy csak kihúzom hétfőig. Nem vagyok normális, de várom a sulit, vagyis csak azt hogy láthassam Hugot.
Utó irat: Remélem addigra lejön a H betű a kezemről.. Ha meg nem, majd takargatom előtte..:D
2014. február 17., hétfő
Vissza a múltba.. IV.
2014. január 20.
Kedves naplóm!
Ma ismét egy I LOVE H napom volt.. Az első 3 óra a szokásos unalom volt. Irodalom végén amennyire csak tudtam rohantam lefelé, mert az ő termükben volt a kövi óránk. Nekik előtte tesijük van és ilyenkor mindig bejönnek letenni a cuccukat. Szerintem az egész épületben én voltam az első aki szélvész gyorsan kirontott a teremajtón és szinte futott le a lépcsőn.. Mikor leértem még senki nem volt a teremben úgyhogy felültem a padra és elkezdtem szuggerálni az ajtót. Bejött Kim és leült mellém, majd megkérdezte, mit nézek annyira, de mikor kimondta egyből rá is jött.. Lassan az egész matekcsoport leért. Liza és Kimberly hangját messziről lehetett hallani, úgyhogy felálltam és kimentem a teremből, hogy ezt közöljem velük. Gondoltam akkor már kint maradok. Rá pár percre megjelent H a fehér, vörös pulcsijában aminek kapucnija a fején volt, szokás szerint. Bement a terembe, az én agyam meg azon járt, hogy nézhet ki mindig ilyen jól. Gondoltam most már bemegyek én is, mert mit álldogáljak a folyosón egyedül.. Be akartam menni és az ajtóban kis híján neki is mentem Hugonak. Elmosolyodott és beengedett az ajtón. Én már alapból attól a mosolytól elolvadtam. Helyes, vad és rossz fiús, de mégis udvarias. Ezt már nevezem.
Leültem a helyemre és csak bámultam magam elé vigyorogva. Az zökkentett ki gondolataimból, hogy Liza megdobott egy galacsinnal. Ránéztem, felvettem a galacsint és közöltem vele, hogy nem illik felrázni az álmodozásból, majd hozzávágtam. :D
Az utcsó órán (Technika-Nyelvtan) a technikások palacsintát sütöttek, mint mi múlt hét szerdán. Kicsengőkor én és Maggie lementünk hozzájuk, hátha mi is kapunk, de nem adtak, mert mi se vittünk nekik múltkor. Ez sajnos jogos volt, de egy próbát megért. :D Megkaptam Liza kajajegyét, mert ő teleette magát palacsintával. Így bementünk Maggievel az ebédlőbe. H ott volt, így bámulhattam. Mi pont az ajtónál ültünk így mikor kiment egyenesen a szemembe nézett. Meg (Maggie) rám nézett és mosolyogva megrázta a fejét.
-Most mi van?:D - néztem rá nevetve.
-Semmi.. - mondta még mindig a fejét rázva. Elnevettük magunkat mind a ketten.
Kaja után megvártam Lizát és felmentünk tanszobára. Megálltunk az ablaknál és ott beszélgettünk. Egyszer csak valami azt sugallta, hogy forduljak meg. Megérzem ha valaki áll mögöttem. Hirtelen megpördültem és H állt kb 20 centire a fejemtől. Ijedtemben hirtelen hátra ugrottam és véletlen rátapostam Liza lábára. Mikor elmúlt a kisebb szívroham előreléptem és lazán, úgy ahogy a filmekbe szokták "megpofoztam", igazából csak úgy elfordítottam Hugo fejét. Ő csak nevetett, aminek látványán én is elkezdtem vigyorogni és megráztam a fejem. Majd leültünk a helyünkre mivel 2 óra volt és a tanár szólt, hogy kezdjünk most már el tanulni.
A nap további részében nem igazán történt semmi különös. Hazafelé Rayennel és Lizával azt terveztük, hogy majd elmegyünk korizni egyszer együtt. :D Jó lenne.
Otthon, mivel nem volt semmi tanulnivalóm és anya még dolgozott, bekapcsoltam a gépet. A hátterem H és Ry közös képe. Azon mindig elmosolyodok. Hihetetlen jó kép lett. ♥ Órákig is képes lennék bámulni. Az a fotó mutatja Hugo igazi arcát. Azt a rossz fiús, csábító srácot, akibe én teljesen beleszerettem.
Kedves naplóm!
Ma ismét egy I LOVE H napom volt.. Az első 3 óra a szokásos unalom volt. Irodalom végén amennyire csak tudtam rohantam lefelé, mert az ő termükben volt a kövi óránk. Nekik előtte tesijük van és ilyenkor mindig bejönnek letenni a cuccukat. Szerintem az egész épületben én voltam az első aki szélvész gyorsan kirontott a teremajtón és szinte futott le a lépcsőn.. Mikor leértem még senki nem volt a teremben úgyhogy felültem a padra és elkezdtem szuggerálni az ajtót. Bejött Kim és leült mellém, majd megkérdezte, mit nézek annyira, de mikor kimondta egyből rá is jött.. Lassan az egész matekcsoport leért. Liza és Kimberly hangját messziről lehetett hallani, úgyhogy felálltam és kimentem a teremből, hogy ezt közöljem velük. Gondoltam akkor már kint maradok. Rá pár percre megjelent H a fehér, vörös pulcsijában aminek kapucnija a fején volt, szokás szerint. Bement a terembe, az én agyam meg azon járt, hogy nézhet ki mindig ilyen jól. Gondoltam most már bemegyek én is, mert mit álldogáljak a folyosón egyedül.. Be akartam menni és az ajtóban kis híján neki is mentem Hugonak. Elmosolyodott és beengedett az ajtón. Én már alapból attól a mosolytól elolvadtam. Helyes, vad és rossz fiús, de mégis udvarias. Ezt már nevezem.
Leültem a helyemre és csak bámultam magam elé vigyorogva. Az zökkentett ki gondolataimból, hogy Liza megdobott egy galacsinnal. Ránéztem, felvettem a galacsint és közöltem vele, hogy nem illik felrázni az álmodozásból, majd hozzávágtam. :D
Az utcsó órán (Technika-Nyelvtan) a technikások palacsintát sütöttek, mint mi múlt hét szerdán. Kicsengőkor én és Maggie lementünk hozzájuk, hátha mi is kapunk, de nem adtak, mert mi se vittünk nekik múltkor. Ez sajnos jogos volt, de egy próbát megért. :D Megkaptam Liza kajajegyét, mert ő teleette magát palacsintával. Így bementünk Maggievel az ebédlőbe. H ott volt, így bámulhattam. Mi pont az ajtónál ültünk így mikor kiment egyenesen a szemembe nézett. Meg (Maggie) rám nézett és mosolyogva megrázta a fejét.
-Most mi van?:D - néztem rá nevetve.
-Semmi.. - mondta még mindig a fejét rázva. Elnevettük magunkat mind a ketten.
Kaja után megvártam Lizát és felmentünk tanszobára. Megálltunk az ablaknál és ott beszélgettünk. Egyszer csak valami azt sugallta, hogy forduljak meg. Megérzem ha valaki áll mögöttem. Hirtelen megpördültem és H állt kb 20 centire a fejemtől. Ijedtemben hirtelen hátra ugrottam és véletlen rátapostam Liza lábára. Mikor elmúlt a kisebb szívroham előreléptem és lazán, úgy ahogy a filmekbe szokták "megpofoztam", igazából csak úgy elfordítottam Hugo fejét. Ő csak nevetett, aminek látványán én is elkezdtem vigyorogni és megráztam a fejem. Majd leültünk a helyünkre mivel 2 óra volt és a tanár szólt, hogy kezdjünk most már el tanulni.
A nap további részében nem igazán történt semmi különös. Hazafelé Rayennel és Lizával azt terveztük, hogy majd elmegyünk korizni egyszer együtt. :D Jó lenne.
Otthon, mivel nem volt semmi tanulnivalóm és anya még dolgozott, bekapcsoltam a gépet. A hátterem H és Ry közös képe. Azon mindig elmosolyodok. Hihetetlen jó kép lett. ♥ Órákig is képes lennék bámulni. Az a fotó mutatja Hugo igazi arcát. Azt a rossz fiús, csábító srácot, akibe én teljesen beleszerettem.
2014. február 16., vasárnap
Vissza a múltba.. III.
2013. december 27.
Kedves naplóm!
Úgy érzem, ma megmentettem barátnőmet attól, hogy kb két perccel előbb meghaljon mint alapból tenné.
Reggel a kis Tesco előtt találkoztam Kimmel.
-Jó reggelt. Kire vársz? - mentem oda hozzá álmosan.
-Szia. Senkire.
-Akkor miért álldogálsz itt? - kérdeztem meglepődve.
-Cigit akarok venni. - mondta miközben nagyon szemezett a Nemzeti Dohánybolttal.
-1. Oda úgysem mehetsz be. 2. Nem veszel te semmilyen cigit. - mondtam kicsit mérgesen, majd megfogtam a karját és elhúztam az üzlet elől.
-De van fölös 6 000 forintom. - mondta miközben megállt és visszanézett.
-Akkor sem cigire fogod elkölteni! Tedd el. Jól fog az jönni még később valami értelmes dologra. - mondtam miközben újra kézen fogtam és tovább húztam. Egy idő után már jött magától, így elengedtem a karját.
-Hiába nézel így, legbelül tudod, hogy igazam van! - kezdtem, látván az arckifejezését. Erre a mondatra elmosolyodott és bólintott egyet.
Bementünk a suliba, egyenesen fel a terembe. Éppen becsengőre értünk fel. Szerencse, hogy a biológia tanárnak éppen dolga volt így késett pár percet. Azon az órán pont a tüdő volt a téma. A könyvben egy jó kép is volt a dohányosokéról.
-Látod! A tiéd is ilyen lesz ha rászoksz.. - mondtam Kimnek a tankönyvre mutatva. Ő csak eltorzult fejjel bámult. Meg tudom érteni. Fujj.
Kicsengetéskor éppen fel akartam állni, amikor megállított és szorosan megölelt.
-Köszönöm. - mondta, még mindig szorítva engem.
-Nincs mit. A barátnőd vagyok, ez alap. - mondtam neki megsimogatva a hátát.
Felálltam és kimentem a teremből. Kint álltam a folyosón és felnéztem facebookra. Egy kép jelent meg. Hugo és Rayen voltak rajta. A szívem egy kicsit gyorsabban kezdett verni. H térdelt a padon a szürke nadrágjában, aminek az ülepe enyhén lelógott. Vörös pulcsijának kapucnija kicsit fejére volt húzva, mint ahogy általában szokott. Csábító félmosollyal, egyik kezével a kamera felé mutatott, másik karját, flegmán megemelte. A pad előtt (persze H-t nem kitakarva) Rayen állt ugyan így, csak fordított kéztartással. Azaz amíg Hugo-nak a bal, Ry-nek a jobb keze volt a kamerára szegezve. Nem bírtam állva maradni. Nekidőltem a falnak és lecsúsztam a földre. Ott ültem és a fotót bámultam mikor Liza jött ki a teremből.
-Mit csinálsz ott a földön? - kérdezte, szemöldökét értetlenül összehúzva. Mivel nem reagáltam a kérdésére kivette a kezemből a telefont és megnézte. Az ő arckifejezése is lefagyott egy pillanatra. Ránéztem és ő megrázta a fejét. Lenyújtotta a kezét hozzám és felhúzott.
-Te is láttad vagy csak képzelődtem? - kérdeztem magam elé bámulva.
-Nem képzelődtél.. Tényleg itt a kép. Borzalmas vagy! - adta vissza a telefonom. Én kikaptam a kezéből és lementettem a fotót, még mielőtt valami okból kifolyólag leszedik. Bámultam még egy darabig, aztán a folyosó végén megjelent Rayen. Mikor odaért azt hiszem köszönt, de nem vagyok biztos benne. Szerintem sokkot kaptam. Meglengette előttem a kezét, mire észhez tértem.
-Jól vagy? - kérdezte mire én kicsit megráztam a fejem, mint aki most ébredt föl a kábulatból. Mondjuk ez nagyjából így is történt.
-Ahham. Mizu? - néztem rá, bár még midig a képen kattogott az agyam.
-Láttad a képet? - kérdezte vigyorogva.
-Igeeen. - mondtam nevetve. - Nagyon jóó! Ki állított titeket be így? :D
-Robert. Ügyes fotós lenne belőle, ha néha valami értelmesre is fordítana időt. - mondta kicsit komolyabban.
-Igen. Ez tényleg nagyon ütős lett.. - néztem újra a telefonomra. Mivel becsengettek, Ry elment én pedig besétáltam a terembe újra a földet bámulva. Kim megkérdezte, hogy mi történt, amikor leültem mellé. Csak elé csúsztattam a telefonom mire felnevetett. Azt hiszem megértette miért nézek ki úgy, mint akit hipnotizáltak.
Órák után semmi kedvem nem volt ottmaradni a suliban így hazajöttem. Útközben összefutottam Lorieval aki ugrándozva mesélte, milyen jó napja volt, aztán közölte, hogy sietnie kell, így átölelt és tovább ugrált. Bolondos, néha dilis kislány, de én imádom.
A buszon ülve még mindig a fotó, H és az járt a fejemben, hogy, hogy nézhet ki valaki ennyire jól.. Ezen sikerült annyira eltöprengnem, hogy véletlen egy megállóval tovább mentem, így gyalogolhattam vissza. Végül sikeresen hazajutottam. Meglepetésemre anya otthon volt. Legalább elterelte a figyelmem Hugoról.
Kedves naplóm!
Úgy érzem, ma megmentettem barátnőmet attól, hogy kb két perccel előbb meghaljon mint alapból tenné.
Reggel a kis Tesco előtt találkoztam Kimmel.
-Jó reggelt. Kire vársz? - mentem oda hozzá álmosan.
-Szia. Senkire.
-Akkor miért álldogálsz itt? - kérdeztem meglepődve.
-Cigit akarok venni. - mondta miközben nagyon szemezett a Nemzeti Dohánybolttal.
-1. Oda úgysem mehetsz be. 2. Nem veszel te semmilyen cigit. - mondtam kicsit mérgesen, majd megfogtam a karját és elhúztam az üzlet elől.
-De van fölös 6 000 forintom. - mondta miközben megállt és visszanézett.
-Akkor sem cigire fogod elkölteni! Tedd el. Jól fog az jönni még később valami értelmes dologra. - mondtam miközben újra kézen fogtam és tovább húztam. Egy idő után már jött magától, így elengedtem a karját.
-Hiába nézel így, legbelül tudod, hogy igazam van! - kezdtem, látván az arckifejezését. Erre a mondatra elmosolyodott és bólintott egyet.
Bementünk a suliba, egyenesen fel a terembe. Éppen becsengőre értünk fel. Szerencse, hogy a biológia tanárnak éppen dolga volt így késett pár percet. Azon az órán pont a tüdő volt a téma. A könyvben egy jó kép is volt a dohányosokéról.
-Látod! A tiéd is ilyen lesz ha rászoksz.. - mondtam Kimnek a tankönyvre mutatva. Ő csak eltorzult fejjel bámult. Meg tudom érteni. Fujj.
Kicsengetéskor éppen fel akartam állni, amikor megállított és szorosan megölelt.
-Köszönöm. - mondta, még mindig szorítva engem.
-Nincs mit. A barátnőd vagyok, ez alap. - mondtam neki megsimogatva a hátát.
Felálltam és kimentem a teremből. Kint álltam a folyosón és felnéztem facebookra. Egy kép jelent meg. Hugo és Rayen voltak rajta. A szívem egy kicsit gyorsabban kezdett verni. H térdelt a padon a szürke nadrágjában, aminek az ülepe enyhén lelógott. Vörös pulcsijának kapucnija kicsit fejére volt húzva, mint ahogy általában szokott. Csábító félmosollyal, egyik kezével a kamera felé mutatott, másik karját, flegmán megemelte. A pad előtt (persze H-t nem kitakarva) Rayen állt ugyan így, csak fordított kéztartással. Azaz amíg Hugo-nak a bal, Ry-nek a jobb keze volt a kamerára szegezve. Nem bírtam állva maradni. Nekidőltem a falnak és lecsúsztam a földre. Ott ültem és a fotót bámultam mikor Liza jött ki a teremből.
-Mit csinálsz ott a földön? - kérdezte, szemöldökét értetlenül összehúzva. Mivel nem reagáltam a kérdésére kivette a kezemből a telefont és megnézte. Az ő arckifejezése is lefagyott egy pillanatra. Ránéztem és ő megrázta a fejét. Lenyújtotta a kezét hozzám és felhúzott.
-Te is láttad vagy csak képzelődtem? - kérdeztem magam elé bámulva.
-Nem képzelődtél.. Tényleg itt a kép. Borzalmas vagy! - adta vissza a telefonom. Én kikaptam a kezéből és lementettem a fotót, még mielőtt valami okból kifolyólag leszedik. Bámultam még egy darabig, aztán a folyosó végén megjelent Rayen. Mikor odaért azt hiszem köszönt, de nem vagyok biztos benne. Szerintem sokkot kaptam. Meglengette előttem a kezét, mire észhez tértem.
-Jól vagy? - kérdezte mire én kicsit megráztam a fejem, mint aki most ébredt föl a kábulatból. Mondjuk ez nagyjából így is történt.
-Ahham. Mizu? - néztem rá, bár még midig a képen kattogott az agyam.
-Láttad a képet? - kérdezte vigyorogva.
-Igeeen. - mondtam nevetve. - Nagyon jóó! Ki állított titeket be így? :D
-Robert. Ügyes fotós lenne belőle, ha néha valami értelmesre is fordítana időt. - mondta kicsit komolyabban.
-Igen. Ez tényleg nagyon ütős lett.. - néztem újra a telefonomra. Mivel becsengettek, Ry elment én pedig besétáltam a terembe újra a földet bámulva. Kim megkérdezte, hogy mi történt, amikor leültem mellé. Csak elé csúsztattam a telefonom mire felnevetett. Azt hiszem megértette miért nézek ki úgy, mint akit hipnotizáltak.
Órák után semmi kedvem nem volt ottmaradni a suliban így hazajöttem. Útközben összefutottam Lorieval aki ugrándozva mesélte, milyen jó napja volt, aztán közölte, hogy sietnie kell, így átölelt és tovább ugrált. Bolondos, néha dilis kislány, de én imádom.
A buszon ülve még mindig a fotó, H és az járt a fejemben, hogy, hogy nézhet ki valaki ennyire jól.. Ezen sikerült annyira eltöprengnem, hogy véletlen egy megállóval tovább mentem, így gyalogolhattam vissza. Végül sikeresen hazajutottam. Meglepetésemre anya otthon volt. Legalább elterelte a figyelmem Hugoról.
2014. február 15., szombat
Vissza a múltba.. II.
2013. december 12.
Kedves naplóm!
Ma kivételesen nem Hugo-é volt a főszerep. Reggel közvetlen mielőtt elindultam megcsörrent a telefonom és Rayen szólt bele:
"-Szia! Nem talizunk a Kálvinon 5 perc múlva? :D
- Szia! Felőlem talizhatunk..:D
- Oké szia!
- Szia."
El is indultam mert nem tudtam, hogy odaérek-e 5 perc alatt. Mikor leszálltam a buszról úgy, tűnt én értem oda előbb. Megnéztem az órám és pontosan 7:35-öt mutatott. Legalább nem késtem el.. Levettem a táskám és nekidőltem egy oszlopnak. Pár másodperc múlva megjött Rayen és elindultunk. Elbeszélgettük az időt így gyorsan beértünk. A saroknál még intettünk egyet az ott cigiző Robertéknek és bementünk a suliba. -Milyen órával kezdesz? - kérdezte tőlem a belépőkapukhoz érve.
-Tesi. Te?
-Én is. - jött a válasz amin én meglepődtem.
-Tényleg? Mindig tesivel kezdetek csütörtökön? - kérdeztem meglepve.
-Igen, de ti nem.
-Nem. Nincs nyelvtantanár és a ti tesitanárotokkal leszünk. - kis hatásszünet, amíg felfogtam a dolgot. - De jóóó! Akkor összevont tesink lesz! :D - mondtam örömömben, a kelleténél kicsit hangosabban. Mikor az öltözőkhöz értünk egy pár másodpercre megálltunk az ott beszélgető osztálytársainknál. Én odamentem Lizához és megöleltem, Rayen pedig lepacsizott pár haverjával. Aztán bementünk az öltözőkbe. Persze külön.. Ő a fiúba, én a lányba.:D Lepakoltam a táskám és levettem a kabátom, majd kimentem a lányokhoz beszélgetni. Liza megkérdezte, hogy hogy-hogy együtt jöttem Rayennel, mire én gyorsan elmagyaráztam neki a történteket ő pedig csak bólogatott. Miközben Annie és Kimberly valami metál együttesről beszélgettek, megjött H. Ahogy közeledett felénk a fekete kabátjában, a rásütő halvány napfény megvilágította arcát és szinte feketévé varázsolta szemeit.
-Ne bámuld annyira..- szólalt meg hirtelen mögöttem Fred.
-Megijesztettél.- fordultam oda hozzá nagy nehezen levéve szemeim Hugoról. - Meddig bámultam?
-Egy ideig..
-Feltűnő volt? - kérdeztem kétségbeesve.
-Igen. De ő hülye ahhoz, hogy észrevegye.. - kezdte, de én csak megráztam a fejem, hogy fejezze be.
-Bocs. Nem tehetek róla, hogy nem bírom..
Tovább beszélgettünk a lányokkal, amikor hirtelen valaki visítva rohant felém. Kicsit összehúzódtam mert azt hittem Maggie nem áll meg és belém csapódik, de megállt és szorosan megölelt. Megkérdeztem ,hogy milyen volt a koncert ahol a hétvégén volt ő pedig ugrálva és visítozva mesélni kezdett. Egyszer csak azt vettük észre, hogy csak 2 perc van becsengetésig, mi pedig még nem öltöztünk át. Berohantunk az öltözőbe és hiper gyors tempóban átvettük a tesiruhánkat, majd futva átrohantunk a tornaterembe. Pont becsengetésre értünk oda. Mikor beléptünk Lorie ugrált elém, hogy tök jó, hogy együtt van tesink, meg hogy rég beszélgettünk. A tanár egy sípszóval sorba parancsolt minket. Az egyik oldalamon Lorie, a másikon Liza állt. Az órát végigbeszélgettünk Lorieval. Csengőkor mind a 2 osztály egy emberként rohant a kijárat felé.
Átöltöztünk és elköszöntünk egymástól. Én az öltözők előtt vártam Lizát, amikor Rayen kijött és odaállt mellém.
-Kit vársz?
-Lizát. - feleltem miközben elő halásztam a vizemet a táskámból.
-Az jó. Én Hugot.
-Milyen órátok lesz? - kérdeztem félmosolyra húzva a szám a Hugo név hallatára.
-Francia-angol. Nektek?
-Irodalom.. - mondtam miközben kinyitottam a vizem és beleittam.
Liza és H egyszerre jöttek ki az öltözőkből. Hugo bólintott egyet köszönésképp és már mentek is tovább Rayennel.
-Majd összefutunk! - fordult vissza Ry. Én csak elmosolyodtam és bólintottam.
Lizával felmentünk a termünkbe és leültünk. Én elkezdtem enni a szendvicsemet amikor bejött a tanár és közölte, hogy nem jó a csengő, de becsengettek. Eltettem a szendvicsemet és elkezdődött az óra, ami amúgy a szokásosan telt.
A 4. szünetben elmentem wc-re Kimmel és amikor visszaértünk a teremhez Rayen várt az ajtó előtt. Elbeszélgettük a szünetet, így megint nem volt időm enni..
Órák után, bár én nem vagyok ebédes, beültem az ebédlőbe a lányokhoz beszélgetni. Vagyis többek között ez volt az oka. A másik H. Ő ugyan is ebédes. Addig is nézhetem.. Ma se Ő se én nem mentünk tanszobára. Engem Rayen elkísért egy darabig, mivel ő sem ment. Hazajöttem és tanultam a holnapi töri TZ-re.. Éljen az I. világháború..-.-"
Kedves naplóm!
Ma kivételesen nem Hugo-é volt a főszerep. Reggel közvetlen mielőtt elindultam megcsörrent a telefonom és Rayen szólt bele:
"-Szia! Nem talizunk a Kálvinon 5 perc múlva? :D
- Szia! Felőlem talizhatunk..:D
- Oké szia!
- Szia."
El is indultam mert nem tudtam, hogy odaérek-e 5 perc alatt. Mikor leszálltam a buszról úgy, tűnt én értem oda előbb. Megnéztem az órám és pontosan 7:35-öt mutatott. Legalább nem késtem el.. Levettem a táskám és nekidőltem egy oszlopnak. Pár másodperc múlva megjött Rayen és elindultunk. Elbeszélgettük az időt így gyorsan beértünk. A saroknál még intettünk egyet az ott cigiző Robertéknek és bementünk a suliba. -Milyen órával kezdesz? - kérdezte tőlem a belépőkapukhoz érve.
-Tesi. Te?
-Én is. - jött a válasz amin én meglepődtem.
-Tényleg? Mindig tesivel kezdetek csütörtökön? - kérdeztem meglepve.
-Igen, de ti nem.
-Nem. Nincs nyelvtantanár és a ti tesitanárotokkal leszünk. - kis hatásszünet, amíg felfogtam a dolgot. - De jóóó! Akkor összevont tesink lesz! :D - mondtam örömömben, a kelleténél kicsit hangosabban. Mikor az öltözőkhöz értünk egy pár másodpercre megálltunk az ott beszélgető osztálytársainknál. Én odamentem Lizához és megöleltem, Rayen pedig lepacsizott pár haverjával. Aztán bementünk az öltözőkbe. Persze külön.. Ő a fiúba, én a lányba.:D Lepakoltam a táskám és levettem a kabátom, majd kimentem a lányokhoz beszélgetni. Liza megkérdezte, hogy hogy-hogy együtt jöttem Rayennel, mire én gyorsan elmagyaráztam neki a történteket ő pedig csak bólogatott. Miközben Annie és Kimberly valami metál együttesről beszélgettek, megjött H. Ahogy közeledett felénk a fekete kabátjában, a rásütő halvány napfény megvilágította arcát és szinte feketévé varázsolta szemeit.
-Ne bámuld annyira..- szólalt meg hirtelen mögöttem Fred.
-Megijesztettél.- fordultam oda hozzá nagy nehezen levéve szemeim Hugoról. - Meddig bámultam?
-Egy ideig..
-Feltűnő volt? - kérdeztem kétségbeesve.
-Igen. De ő hülye ahhoz, hogy észrevegye.. - kezdte, de én csak megráztam a fejem, hogy fejezze be.
-Bocs. Nem tehetek róla, hogy nem bírom..
Tovább beszélgettünk a lányokkal, amikor hirtelen valaki visítva rohant felém. Kicsit összehúzódtam mert azt hittem Maggie nem áll meg és belém csapódik, de megállt és szorosan megölelt. Megkérdeztem ,hogy milyen volt a koncert ahol a hétvégén volt ő pedig ugrálva és visítozva mesélni kezdett. Egyszer csak azt vettük észre, hogy csak 2 perc van becsengetésig, mi pedig még nem öltöztünk át. Berohantunk az öltözőbe és hiper gyors tempóban átvettük a tesiruhánkat, majd futva átrohantunk a tornaterembe. Pont becsengetésre értünk oda. Mikor beléptünk Lorie ugrált elém, hogy tök jó, hogy együtt van tesink, meg hogy rég beszélgettünk. A tanár egy sípszóval sorba parancsolt minket. Az egyik oldalamon Lorie, a másikon Liza állt. Az órát végigbeszélgettünk Lorieval. Csengőkor mind a 2 osztály egy emberként rohant a kijárat felé.
Átöltöztünk és elköszöntünk egymástól. Én az öltözők előtt vártam Lizát, amikor Rayen kijött és odaállt mellém.
-Kit vársz?
-Lizát. - feleltem miközben elő halásztam a vizemet a táskámból.
-Az jó. Én Hugot.
-Milyen órátok lesz? - kérdeztem félmosolyra húzva a szám a Hugo név hallatára.
-Francia-angol. Nektek?
-Irodalom.. - mondtam miközben kinyitottam a vizem és beleittam.
Liza és H egyszerre jöttek ki az öltözőkből. Hugo bólintott egyet köszönésképp és már mentek is tovább Rayennel.
-Majd összefutunk! - fordult vissza Ry. Én csak elmosolyodtam és bólintottam.
Lizával felmentünk a termünkbe és leültünk. Én elkezdtem enni a szendvicsemet amikor bejött a tanár és közölte, hogy nem jó a csengő, de becsengettek. Eltettem a szendvicsemet és elkezdődött az óra, ami amúgy a szokásosan telt.
A 4. szünetben elmentem wc-re Kimmel és amikor visszaértünk a teremhez Rayen várt az ajtó előtt. Elbeszélgettük a szünetet, így megint nem volt időm enni..
Órák után, bár én nem vagyok ebédes, beültem az ebédlőbe a lányokhoz beszélgetni. Vagyis többek között ez volt az oka. A másik H. Ő ugyan is ebédes. Addig is nézhetem.. Ma se Ő se én nem mentünk tanszobára. Engem Rayen elkísért egy darabig, mivel ő sem ment. Hazajöttem és tanultam a holnapi töri TZ-re.. Éljen az I. világháború..-.-"
2014. február 14., péntek
Vissza a múltba..
2013. november 22.
Kedves naplóm!
Ma nagyon jó napom volt. Reggel egy SMS keltett pontosan 6:10 kor: "Hozd a föci füzeted légyszi!!:D Jenna" Nagy nehezen felkeltem és összeszedelőzködtem. Volt még egy csomó időm, mivel csak fél 8-kor indulok. Csináltam egy szendvicset és bekapcsoltam a kis tv-t a konyhában, amin pont a kedvenc számom, One Direction - Story of my life ment. A jó zenék hallgatása közben gyorsan telt az idő. Elindultam a suliba. Mikor a Kálvin téren leszálltam a buszról, láttam, hogy ott áll a barátnőm pasija. Olyan aranyos volt, ahogy ott várta Katye-t, hogy rögtön elkezdtem akaratlanul is mosolyogni. Intettem neki és mentem tovább, még mindig vigyorogva.. Érdekes, hogy egy ilyen kis apróság, ami ráadásul nem is veled történik, hogy fel tudja dobni a hangulatod.. :D Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha Robert most megjelenne mellettem és együtt mennénk, hogy milyen furán néznének a többiek.. Erre megjelenik az utca másik felén. Persze nem jött oda, mert nem nagyon ismerjük egymást, nem vagyunk olyan jóban. Furcsa véletlenek. Gondoltam kihasználom a reggeli rágondolok-megjelenik képességem és arra gondoltam, hogy jöjjön velem szembe H. Ez alkalommal úgy tűnt nem válik be.. Beértem a suliba, leültem és felnéztem Fb-re.. 1 értesítés: Hugo hozzászólt az állapotodhoz. Abban a pillanatban elröhögtem magam. Részben mégis csak bejött a gondolat..:D
Megérkezett Jenna, megöleltem és elmeséltem neki, hogy mi volt reggel miközben odaadtam neki a füzetet, amit reggel kért.
A délelőtt folyamán nem történt semmi különös dolog. A föci órát végig röhögtük Jenna-val és Gabe-bel amiért kaptunk is egy rosszalló tekintetet a tanártól. Éneken zenét hallgattunk és mandulát ettünk Kim-mel, a többi óra meg a szokásos módon telt.
Délután azonban ottmaradtam Lizával tanulószobán. Vagyis többek között ő volt az oka. A másik dolog amiért ott maradtam az H. Ugyan is ő is ott van. Az már más téma, hogy hasznomra is válik, mert Liza megcsináltatja velem a házit. Azután általában lemegyünk az udvarra, vagy be a tesiterembe, a fiúkhoz attól függ, hol engedik őket focizni. Ma egész jó idő volt, úgyhogy az udvarra mentünk. Még nem voltak lent a kis napközisek, úgyhogy az egész nagy sportudvar a miénk volt. Szépen felesben elvoltunk, mi az egyik felén, ők a másikon. De a nagyravágyó társaság egész pályán akart játszani, úgyhogy minket kiküldtek a szélére.. Nem engedtünk olyan könnyen a kérésnek. Liza kitalálta ezt az új szlogenjét, hogy "Kérd szépen és térdelj le!". Ezt egyetlen egy fiú volt képes teljesíteni. H. Csakhogy ő nem Lizához ment könyörögni, hanem hozzám. Letérdelt és olyanokat mondott, hogy "Kérlek!", "Légyszi, hiszen barátok vagyunk.". Ott volt az a pont, hogy minden egyéb nélkül levonultunk a pálya szélére. Azt hittem menten elájulok. A szürke farmerjában és fekete kapucnis pulcsijában előttem térdelt és nézett rám, a napfényben szinte fekete szemeivel. Ezt a pillanatot nem felejtem el.
A nap hátralévő részében nem igazán történt semmi más. Hazajöttem, ölembe vettem a laptopot, gyorsan elmeséltem Jennának, hogy mi történt és mentem aludni.
Természetesen aznap éjszaka Hugoval álmodtam.
Kedves naplóm!
Ma nagyon jó napom volt. Reggel egy SMS keltett pontosan 6:10 kor: "Hozd a föci füzeted légyszi!!:D Jenna" Nagy nehezen felkeltem és összeszedelőzködtem. Volt még egy csomó időm, mivel csak fél 8-kor indulok. Csináltam egy szendvicset és bekapcsoltam a kis tv-t a konyhában, amin pont a kedvenc számom, One Direction - Story of my life ment. A jó zenék hallgatása közben gyorsan telt az idő. Elindultam a suliba. Mikor a Kálvin téren leszálltam a buszról, láttam, hogy ott áll a barátnőm pasija. Olyan aranyos volt, ahogy ott várta Katye-t, hogy rögtön elkezdtem akaratlanul is mosolyogni. Intettem neki és mentem tovább, még mindig vigyorogva.. Érdekes, hogy egy ilyen kis apróság, ami ráadásul nem is veled történik, hogy fel tudja dobni a hangulatod.. :D Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha Robert most megjelenne mellettem és együtt mennénk, hogy milyen furán néznének a többiek.. Erre megjelenik az utca másik felén. Persze nem jött oda, mert nem nagyon ismerjük egymást, nem vagyunk olyan jóban. Furcsa véletlenek. Gondoltam kihasználom a reggeli rágondolok-megjelenik képességem és arra gondoltam, hogy jöjjön velem szembe H. Ez alkalommal úgy tűnt nem válik be.. Beértem a suliba, leültem és felnéztem Fb-re.. 1 értesítés: Hugo hozzászólt az állapotodhoz. Abban a pillanatban elröhögtem magam. Részben mégis csak bejött a gondolat..:D
Megérkezett Jenna, megöleltem és elmeséltem neki, hogy mi volt reggel miközben odaadtam neki a füzetet, amit reggel kért.
A délelőtt folyamán nem történt semmi különös dolog. A föci órát végig röhögtük Jenna-val és Gabe-bel amiért kaptunk is egy rosszalló tekintetet a tanártól. Éneken zenét hallgattunk és mandulát ettünk Kim-mel, a többi óra meg a szokásos módon telt.
Délután azonban ottmaradtam Lizával tanulószobán. Vagyis többek között ő volt az oka. A másik dolog amiért ott maradtam az H. Ugyan is ő is ott van. Az már más téma, hogy hasznomra is válik, mert Liza megcsináltatja velem a házit. Azután általában lemegyünk az udvarra, vagy be a tesiterembe, a fiúkhoz attól függ, hol engedik őket focizni. Ma egész jó idő volt, úgyhogy az udvarra mentünk. Még nem voltak lent a kis napközisek, úgyhogy az egész nagy sportudvar a miénk volt. Szépen felesben elvoltunk, mi az egyik felén, ők a másikon. De a nagyravágyó társaság egész pályán akart játszani, úgyhogy minket kiküldtek a szélére.. Nem engedtünk olyan könnyen a kérésnek. Liza kitalálta ezt az új szlogenjét, hogy "Kérd szépen és térdelj le!". Ezt egyetlen egy fiú volt képes teljesíteni. H. Csakhogy ő nem Lizához ment könyörögni, hanem hozzám. Letérdelt és olyanokat mondott, hogy "Kérlek!", "Légyszi, hiszen barátok vagyunk.". Ott volt az a pont, hogy minden egyéb nélkül levonultunk a pálya szélére. Azt hittem menten elájulok. A szürke farmerjában és fekete kapucnis pulcsijában előttem térdelt és nézett rám, a napfényben szinte fekete szemeivel. Ezt a pillanatot nem felejtem el.
A nap hátralévő részében nem igazán történt semmi más. Hazajöttem, ölembe vettem a laptopot, gyorsan elmeséltem Jennának, hogy mi történt és mentem aludni.
Természetesen aznap éjszaka Hugoval álmodtam.
2014. február 12., szerda
Kedves olvasók!
Kedves olvasók! Én ezt a blogot elsődlegesen nem azért írom, hogy minél nagyobb legyen a nézettség, olvasottság és kapjam a jó visszajelzéseket. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy életem aranyos jeleneteit, pillanatait leírjam, néha kicsit továbbképzelve. Lesznek valós sztorik, lesznek álmok és a határtalan fantáziám szüleményei egyaránt..Nem is húzom az időt.. Kezdjünk hozzá! :D
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)