Annyira édesek

2014. március 11.
Kedves naplóm!

Első órás nyelvtan TZ... Hurrá. -.-"
Reggel korán Jason felhúzta az agyunkat azzal, hogy nekiállt átrendezni a teremben a padokat, ahogy dogánáln szoktuk, csak tök rosszul.. Így mindenki máshol ült, mint ahol szokott.. >< Na mind egy. Túléltük így is. Amúgy a délelőtt további része megint a megszokott volt. Törin jegyzeteltünk (még mindig fáj a kezem), bioszon annak az osztálynak a dogáit javítottuk, ahová
Gabe bátyja is jár, infón exeleztünk, fizikán nem volt tanár, németen meg új anyagot vettük. Aztán futás le kajálni.
Tanszobán kóvályogtam, vagyis csak járkáltam Dianaval az ő tanszobájuk meg a miénk között (ő fradista és a focis lányok a 9.-esekkel vannak.), de náluk nem volt tanár így beültünk oda beszélgetni, meg csipszet ettünk.. :D Aztán én visszamentem, hogy ne legyen sértődés, mert otthagytam Lizát. Ő kész volt a házival, így lementünk a volt DK termébe. Nemsokkal utánunk jöttek a fiúk is. Rayen, Deny, Fred, Jackson és.. és H.
Mi Lizzel elkezdtünk labdázni a kis gumilabdámmal, Fredi valami videót nézett a neten, Ry és Den úgyszintén, Jack és Hugo meg játszottak valamivel valamelyikük telóján.
Nekem sikerült feldobnom a labdát egy kis könyvespolcra és beesett a könyvek mögé. Ott szerencsétlenkedtünk, én odahúztam egy széket, hogy fellássak, hol van.
-De megnőttél hirtelen törpilla.:D - kaptam egy megjegyzést H-tól hirtelen. Elmosolyodtam, leszálltam a székről, odamentem hozzá, ő a földön lévő matracon ült.
-Most magyarázz! Problémád van?! - néztem le rá szinte teljesen fölé hajolva. Nem bírtam nevetés nélkül nézni azt, hogy ő mosolyog. Az a félmosoly. Aww... Attól elolvadok.. És a szinte fekete szemei.. Nincs menekvés, ez a biztos halál. :$
-Ry! Segítség! Meg akar verni!! - szólt nevetve Rayennek.
-Hagyjuk már. Vagy 1 fejjel magasabb vagy nála. Nem lehetsz ennyire gyáva!! :D - röhögte el magát a haverja.
-Te is kérsz egyet? - néztem rá hirtelen, majd mikor fel akart állni visszavontam. - Jó, jó hagyjuk.. :DD - vele nem érdemes kötekedni.. Múltkor Dent és Jacksont félkézzel földre kényszerítette. (Egyszerre a kettőt.) Nem sokkal magasabb nálam, de van erő a gyerekben. Kocka has, bicepsz, erős vádli.. Mondhatni kigyúrt, de csak ízlésesen.. Pont ahogy egy 14 éves srácnak kell. :D
Mikor visszanéztem H már nem ült a földön, hanem kb 10 centire volt a fejemtől. Valahogy tőle nem félek.. XD Jó Rytől se, de ő lazán leverne ha akarna. Persze Hugoban is van erő, de tudom, hogy úgysem bánt.
Ahogy előttem állt tényleg vagy egy fejjel magasabb volt nálam.
-Na most legyél nagy legény! - mondta kihívóan.
-Most sem félek tőled.. - mondtam lazán. H még egy kicsit közelebb jött, hogy éreztesse ő sem. Így álltunk szótlanul nagyjából 10 másodpercig, mikor bejött az egyik 6.-os srác, hogy kimehetnek focizni. Hugo bólintott neki egyet, majd újra rám nézett. Lépett egyet előre, jelezve, hogy ki szeretne menni és menjek odébb, de én nem mozdultam. A szemkontaktus egy percre sem szakadt meg köztünk. Végül félmosolyra húzta a száját és kikerült. Abban a pillanatban mikor hátat fordított nekem, rácsaptam a tarkójára. Vissza nézett, majd még mindig úgy mosolyogva megrázta a fejét és kiment a teremből. Azt hiszem bírtam volna még órákig így állni tőle 10 centire. :D
A többiek követték, Liznek haza kellett mennie, de én még nem akartam.
-Most ezt lehet, hogy megbánom, de maradok. Nehari! - mondtam neki bizonytalanul.
-Oké nem baj, nyugodtan. - mondta mosolyogva. Szerencsére megérti, hogy milyen sokat jelent nekem H közelsége.
Mikor elment én Freddel kimentem az udvarra. Kint Stefan fogadott, tök örült, hogy ott vagyok. Meg is ölelt. Fura volt, de cuki..^^
Leültem a kis pályán lévő kis focikapura és onnan néztem, hogy ki mit csinál. Pár perccel később csatlakozott hozzám Fred és Stef is. Elkezdtek baromkodni azzal, hogy romásan beszélnek.. Szakadtam a röhögéstől. Ezek nagyon hülyék. :D Mikor befejezték elkezdtünk beszélgetni és nekem eszembe jutott, hogy vajon ő is nagyobb-e nálam.
-Ki a magasabb? - álltam Stefan mellé, kérdően nézve Fredre.
-Ő. - jelentette ki nevetve. - Álljatok egymásnak háttal! - engedtünk a kérésnek, így megfordultunk.
-Na? :D - kíváncsiskodtam.
-Igen. Ő a magasabb. - mondta mire Stef fejéhez tette a kezét, oda ameddig érek neki. Hát egy jó 8-10 centivel tényleg nagyobb nálam. De hát mit lehet tenni.. Jóból keveset adnak. :D
-Na mi van húgi? :D - karolt át nevetve.
-Húgi egy fenét! Ha jól tudom én vagyok az idősebb..:D - vágtam vissza, de a kezét rajtam hagyta.
Átálltunk a pálya másik felére, mert ott nem zavartuk a kidobózókat. Stef is beállt játszani, mi Freddel meg beszélgettünk Halen nénivel.
Egyszer csak eltalált a labda, ráadásul arcon. A szemem reflexből elkezdett könnyezni, nem sírtam, csak az ösztönös védekező mechanizmus indult be. Egy páran odarohantak, köztük a 2 HVCS, Stef és Tomas (Tommo az akivel kosaraztunk lent múltkor).
-Jól vagy? - kérdezte Stef ijedten.
-Persze, semmi bajom. - mondtam szinte nevetve. Bár fájt, tudtam uralkodni magamon.
-Ki volt az? - fordult a gyerekekhez Halen néni. - Legalább jöjjön ide bocsánatot kérni!
-Én. Bocs. - jött oda flegmán egy kis csaj, azt hiszem Stefan osztálytársa.
-Semmi. - mondtam ugyan olyan stílusban, ahogy ő is. A lány ment is vissza játszani. Egyszer csak azt látom, hogy Stef megy utána ideges fejjel és Fred fogta vissza.
-Engedj el! - szólt rá idegesen a kis "védelmező".
-Nem. Ne csinálj hülyeséget! - fogta őt F egyre szorosabban.
-Stefan gyere ide! - szóltam neki komolyan. Még ránézett a csajra mérgesen, majd kirántotta a karját Fred kezéből és odajött.
-Ne csináld. Nem ér ennyit. - mondtam neki nyugodtan.
-Tudom, de.. - higgadt le ő is, majd szorosan megölelt, miközben egy utolsó ideges pillantást vetett az osztálytársára. Mikor elengedett letöröltem a még mindig könnyező jobb szemem (igen, csak a jobból folyt a könny XD) és megnyugtató mosollyal néztem rá.
-Most simizheted a hajam. :D - hajtotta le a fejét a mellettem álló Tomas. (Azzal szoktunk szórakozni Lizzel, hogy a haját basztatjuk.) Olyan aranyosak voltak, ahogy ott "sajnáltak". A kis "védelmezőm", a HVCS Tommo meg a többiek, akik ott álltak körülöttem. Elképesztő, hogy pár nap alatt milyen jó kapcsolatot lehet felépíteni a menő gyerekekkel. Bár ezt én mind Lizának köszönhetem, mert ha ő meg kezdi el cseszegetni Tomas haját és nem rángat be csütörtökön Christiee néni tesijére, ahol összehaverkodtunk Stefannal akkor most sehol nem lennék. Úgyhogy minden hálám Lizé.♥
Mivel már 4 óra magasságában jártunk elköszöntünk és hazajöttünk Freddel. Itthon elmeséltem anyának mi volt és hogy milyen édesek voltak a többiek, aztán nekiálltam tanulni, mivel holnap technikából, matekból és föciből dogát írunk. -.-" Mindig jól időzítenek a tanárok is...