Vissza a múltba..

2013. november 22.
Kedves naplóm!

Ma nagyon jó napom volt. Reggel egy SMS keltett pontosan 6:10 kor: "Hozd a föci füzeted légyszi!!:D Jenna"  Nagy nehezen felkeltem és összeszedelőzködtem. Volt még egy csomó időm, mivel csak fél 8-kor indulok. Csináltam egy szendvicset és bekapcsoltam a kis tv-t a konyhában, amin pont a kedvenc számom, One Direction - Story of my life ment. A jó zenék hallgatása közben gyorsan telt az idő. Elindultam a suliba. Mikor a Kálvin téren leszálltam a buszról, láttam, hogy ott áll a barátnőm pasija. Olyan aranyos volt, ahogy ott várta Katye-t, hogy rögtön elkezdtem akaratlanul is mosolyogni. Intettem neki és mentem tovább, még mindig vigyorogva.. Érdekes, hogy egy ilyen kis apróság, ami ráadásul nem is veled történik, hogy fel tudja dobni a hangulatod.. :D Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha Robert most megjelenne mellettem és együtt mennénk, hogy milyen furán néznének a többiek.. Erre megjelenik az utca másik felén. Persze nem jött oda, mert nem nagyon ismerjük egymást, nem vagyunk olyan jóban. Furcsa véletlenek. Gondoltam kihasználom a reggeli rágondolok-megjelenik képességem és arra gondoltam, hogy jöjjön velem szembe H. Ez alkalommal úgy tűnt nem válik be.. Beértem a suliba, leültem és felnéztem Fb-re.. 1 értesítés: Hugo hozzászólt az állapotodhoz. Abban a pillanatban elröhögtem magam. Részben mégis csak bejött a gondolat..:D 
Megérkezett Jenna, megöleltem és elmeséltem neki, hogy mi volt reggel miközben odaadtam neki a füzetet, amit reggel kért.
A délelőtt folyamán nem történt semmi különös dolog. A föci órát végig röhögtük Jenna-val és Gabe-bel amiért kaptunk is egy rosszalló tekintetet a tanártól. Éneken zenét hallgattunk és mandulát ettünk Kim-mel, a többi óra meg a szokásos módon telt.
Délután azonban ottmaradtam Lizával tanulószobán. Vagyis többek között ő volt az oka. A másik dolog amiért ott maradtam az H. Ugyan is ő is ott van. Az már más téma, hogy hasznomra is válik, mert Liza megcsináltatja velem a házit. Azután általában lemegyünk az udvarra, vagy be a tesiterembe, a fiúkhoz attól függ, hol engedik őket focizni. Ma egész jó idő volt, úgyhogy az udvarra mentünk. Még nem voltak lent a kis napközisek, úgyhogy az egész nagy sportudvar a miénk volt. Szépen felesben elvoltunk, mi az egyik felén, ők a másikon. De a nagyravágyó társaság egész pályán akart játszani, úgyhogy minket kiküldtek a szélére.. Nem engedtünk olyan könnyen a kérésnek. Liza kitalálta ezt az új szlogenjét, hogy "Kérd szépen és térdelj le!". Ezt egyetlen egy fiú volt képes teljesíteni. H. Csakhogy ő nem Lizához ment könyörögni, hanem hozzám. Letérdelt és olyanokat mondott, hogy "Kérlek!", "Légyszi, hiszen barátok vagyunk.". Ott volt az a pont, hogy minden egyéb nélkül levonultunk a pálya szélére. Azt hittem menten elájulok. A szürke farmerjában és fekete kapucnis pulcsijában előttem térdelt és nézett rám, a napfényben szinte fekete szemeivel. Ezt a pillanatot nem felejtem el.
A nap hátralévő részében nem igazán történt semmi más. Hazajöttem, ölembe vettem a laptopot, gyorsan elmeséltem Jennának, hogy mi történt és mentem aludni.

Természetesen aznap éjszaka Hugoval álmodtam.