Bocsánat!

Kedves olvasók!

Szeretnénk bocsánatot kérni mindenkitől, akinek leüvöltöttük a fejét, mert azt merte mondani hogy Fred és én nem csak barátok vagyunk. Mert bizony, nem csak azok.. Mindenkinek igaza volt.
Első sorban ez úton is szeretnék elnézést kérni a 0.1-es olvasómtól, aki a legtöbbet kapta ezért. Ne haragudj 0.1-es, nagyon sajnálom! Neked megint igazad volt.. mint mindig.. Szeretlek.!♥ Rengeteget köszönhetek neked, minden értelemben. Az én tesóm nélkül sehol nem lennék most. Minden tiszteletem az övé!
Most mondhatjátok, hogy "én megmondtam!", mert így volt.. Akkor még nem hittem el, hogy egyszer tényleg ez lesz ebből. Nem gondoltam volna. És most? Ez most már a valóság.. A valóság, és végre a valóságban vagyok boldog, nem csak álmaimban. Senki más mellett nem lehetnék ilyen boldog. Ő a legjobb barátom volt, aztán egyre több.. Egyszer csak azt vettem észre, hogy többet gondolok rá, mint H-ra..
Ekkor már többek voltunk mint barátok, de kevesebbek mint egy pár. Sokáig gondolkoztunk rajta, hogy mi legyen, maradjunk barátok akár örökre vagy próbáljuk meg együtt bizonytalan időre.. Minden a mostani helyzet ellen szólt, de mi ezzel nem törődve belevágtunk az ismeretlenbe, ezzel mindent a feje tetejére állítva. Nem érdekel, hogy ki mit gondol, szeretem. Ő az én szőke hercegem. Most már nem tudnék élni nélküle..
Sokak szerint nem illünk egymáshoz, mégis jó párost alkotunk..

"A bírák döntenek, én csak engedelmeskedhetek.. A műsor nézői elhallgatnak, a játék újra kezdődik."