2014. március 19.
Kedves naplóm!
Kicsit rég írtam, szóval most visszamenőleg felvázolom az eseményeket.
Mostanában bevittem a suliba a rózsaszín szárú, amerikás fazonú napszemcsim. Stefan azonnal lenyúlta.. Egy fiún, egy rózsaszín napszemüveg.. Nem volt buzis, áh dehogy. :D Ott szórakozott vele, abban ugrált egész délután. Ez így ment szinte minden nap.. Liza beteg volt, de én ott maradtam Freddel. Jenna és Liz ezért még jobban elkezdtek szekálni.. -.-" Mi ezt megbeszéltük már egy párszor, de még egyszer átrágtuk F-el.
-Nem értem miért nem lehet felfogni, hogy csak barátok vagyunk. - hozta fel Fred a témát egyik délután.
-Én sem. Amúgy Diana azt mondta, és sztem tök igaza van, hogy szerintem mi a fontosabb, a hülye osztálytársaink véleménye, vagy a barátságunk. Ő a helyemben a barátságot választaná. És én is, mert igaza van. Mi tudjuk az igazat és ez a lényeg. - válaszoltam már leszarva az egészet.
-Ja. És amúgy is mi közük hozzá?? A mi dolgunk. Barátok vagyunk és ez a lényeg, ők meg higgyenek amit akarnak.. Meg ha tényleg lenne valami, ahhoz se lenne semmi közük.. - Fred még mindig kicsit fel volt háborodva a dolgon.
-Igen. De nyugi. Szard már le.. Mikor szekálnak vele, csak röhögd ki őket. Én is azt csinálom.. :D - meg kell mondjam tényleg jó módszer a képükbe röhögni és nem felidegesíteni magam rajta.
Szóval amúgy elvoltam Liza nélkül is, de azért jó hogy ma már jött.
Reggel mikor ott álltunk a tesi teremnél, Stefan ment el a folyosó másik végén, épp bement a hátsó lépcső ajtaján mikor Liz utánakiabált.
-Stefan! - Stef visszafordult a neve hallatára.
-Köszönni luxus?? - kérdezte tőle Liza mosolyogva. Ő odajött, cuki, álmos fejjel és lepacsizott velünk.
-Jó reggelt. Bocs, nem vettelek észre. - mondta.
-Neked is. Én se, de Liz szemfüles volt.. :D - mondtam nevetve, miközben a barátnőmre néztem.
-Hát igen, én látok is nem csak nézek..:D - közölte, ezzel utalva arra, hogy én nem figyeltem.
-Héé! Én is látok! Csak.. csak nem mindig azt ahová nézek..XD - röhögtem fel a kijelentésemre, mikor rájöttem kicsit hülyén hangzott.
Stefan elment, mi pedig bementünk az öltözőbe és átvettük a tesiruhánkat. Mikor Liza felöltözött én meg már a cipőm vettem, ő fogta, felkapta a másik pár tornacipőm és berohant vele a tornaterembe, ahol a fiúk kosaraztak. Én levettem a már rajtam lévőt.
-Hééé! Add visszaaaaaaa! - futottam utána nevetve. A nálam lévő párat ledobtam a földre és kergetni kezdtem a teremben. A fiúk leálltak a játékkal és minket figyeltek. Mikor Deny bejött Liz odadobta neki a cipőm, mire ő feltartotta, hogy ne érjem el. Elkezdtem rángatni a kezét, mire visszadobta Lizának és így tovább, míg én meg nem untam, leültem a padra és felvettem az egyik felét. Mivel a tanár bejött megkaptam a másikat is. Az órán nem voltam valami aktív mivel ezek a barmok lefárasztottak addigra.
Tesi után, mikor kijöttünk az öltözőből Tomas pont ment volna be, de én elé ugrottam, mire elkezdett "kötözködni" és ott lökdöstük egymást, persze csak poénból. :D Mivel németen dogát írtunk és még át akartam nézni, otthagytam Tommot és felsiettünk. Lepakoltunk előszedtük a füzetünket és kiálltunk a folyosóra, hátha ott nyugisabb.
-Na mi van cicavirág? - szólalt meg hirtelen mögöttem Stefan.
-Szia! :D Mizu? - fordultam meg nevetve.
-Oh hogy ti már itt tartotok?? - szólt közbe csodálkozva Liz.
-Hát igen, tudod amíg te nem tudom mit csináltál, mi összemelegedtünk.. :D - vágta vissza Stef miközben átkarolta a vállam.
-Csak beteg voltam.. Jesszus mikről maradhattam én le. - képedt el még jobban a lány.
-Semmiről, igazából nem történt semmi.. :D - magyaráztam nevetve, miközben Stef levette a kezét rólam.
-Letagadod a köztünk lévő románcot? Most megsértődtem. - mondta a fiú csúnyán nézve rám.
-Tudod, hogy szeri! :D - fordultam Stefan felé és megöleltem. Mivel becsengettek elköszöntünk egymástól és ő is ment a termébe, meg mi is.
-De most tényleg.. Köztetek mi történt? - kérdezte Liza nevetve.
-Semmi. Csak ez a majom csinálja a fesztivált..:D - válaszoltam, majd leültem a helyemre.
-Ahhaam. - mondta hitetlen hangsúllyal. Nem volt kedvem veszekedni vele így csak röhögve megráztam a fejem.
Technikán gyöngyöt fűztünk, matekon szenvedtem, mivel nem volt se körzőm, se vonalzóm, föcin Gabe felelt, Jenna lesúgott neki egy 4-est, mert amúgy szinte semmit nem tudott, kémián pedig vettük a foszfort és jövő órán dogát írunk belőle. Hurrá..-.-"
Mikor felértünk a kajálásból tanszobára Rayen és Hugo már fönt voltak, hátul ültek a fotelben.
-Miben fogadunk, hogy Deny fog bejönni legközelebb? - kérdezte Liz mosolyogva.
-Semmiben, de miből gondolod? - néztem rá kérdőn.
-3..2...1.. - számolt vissza és mire kimondta az egyet Deny be is lépett. Mind a ketten ledöbbenve néztünk az ajtó felé.
-Pedig csak tipp volt! - mondta leesett állal. Össze néztünk, gyorsan hátat fordítottunk az ajtónak és egyszerre kezdtük el összeszorított kézzel mondogatni Taylor Lautner nevét. Mikor bejött egy 7.-es megrántottuk a vállunkat jelezve, hogy ez nem jött össze, majd leültünk a helyünkre.
-Christine megkaphatjuk a gumilabdád? - jött oda Deny. Odaadtam neki, hagy játszanak. Ry, Den és H elkezdtek focizni a kb 6-7 centis kislabdámmal. Az észlények... :D
Mikor a tanár bejött és rájuk szólt, visszaadták. H visszaült hátra, Rayen és Deny leültek mögénk, Jordan mellé, aki idő közben csatlakozott a társaságunkhoz. Amíg ők "fociztak", mi játszottunk az S4-gyel, Jy (ejtsd: Dzsí) telójával.
Amikor hátranéztem Hugora, azt hittem meghalok olyan édes volt. A telóját nyomkodta, pulcsijának a cipzárja kicsit le volt húzva, a kapucnija furcsa mód nem volt a fején, és a pólója teteje, ott a nyakrésze a szájában volt. Annyira cuki volt. Elolvadtam. Szerintem egy pillanatra olyan "istenem de édes" fejet is vághattam, mert Deny kicsit furán nézett rám, majd hátra. Szerintem neki kezd leesni, hogy mi van. Jajj. >< De H annyira édesen ült ott, hogy legszívesebben lefotóztam volna. Jajj, de imádom az ilyen pillanatokat. Ilyenkor mindig egy fokkal jobban beleesek.
Kettőkor a tanár mindenkit helyre parancsolt. Hugo előre jött, de nem ült oda a fiúkhoz, hanem egy sorral hátrébb, James öccséhez. Mikor kész voltak a házival ő, Den és Ry lementek az udvarhoz, Jordan pedig kosáredzésre indult. Mi Lizzel egy bő fél órával utánuk indultunk le.
-Ezek hol vannak? - kérdezte Liza a folyosót pásztázva.
-Pssssszt! - intettem csendre, majd elindultam az öltözők felé, ahonnan abban a pillanatban Deny szaladt ki.
-Itt. :D - mondtam odébb ugorva az osztálytársam útjából. Én felültem a radiátorra, Liz velem szembe állt és elkezdtük egymásnak pattogtatni a gumilabdám, ami azóta a zsebemben dekkolt. Mivel a napszemüvegem a fejemen volt, de féltem hogy leesik, letettem magam mellé az ablakpárkányba. Den visszament az öltözőbe, ahonnan alufólia galacsinok repültek ki, mikkor kinyílt az ajtó.
-Elvannak. - mondtam nevetve. Liza mosolyogva bólogatott.
Pár perccel később egymás után rohantak ki a fiúk. Elől Deny, utána egy 6.-os srác, Zack, aztán a 2 b-s, H és Ry. Minden felé galacsinok röpködtek. Egyszer csak H és Den együtt, "szövetséget kötve" odébb mentek és valamit pusmogtak, én pedig végig tartottam Hugoval a szemkontaktust. Ő néha ránézett a haverjára, de aztán vissza, egyenesen a szemembe. Nyugisan elkezdtek elsétálni előttem, de mikor 1-2 lépéssel elhagytak, visszafordultak és engem dobtak meg 1-1 alufólialabdával.
-Héé! - mondtam nevetve, miközben lepattantam a fűtőtestről és felkaptam egy golyót majd hozzávágtam H-hoz.Ő elmosolyodott, de úgy ahogy még soha. Még soha nem láttam ennyire, piszkosul és kihívóan mosolyogni, de lehet hogy jobb is, mert itt mit ne mondjak egy kicsit megingtak alattam a lábaim.
Ezzel mi is beszálltunk a "csatába", mindaddig amíg Deny el nem vette a napszemcsim.
-Nézzétek mit találtam! - Röhögött, miközben felvette. Ismét egy fiún kötött ki a rózsaszín szemüvegem. Rayen kivette Den kezéből és ő vette fel. Liza előkapta a telóját, hogy ezt le kell fotózni, de pont levette mire lekapta volna. Átpasszolta H-nak, aki úgyszintén magára tette. A barátnőmnél még mindig ott volt a mobilja, de Hugo a fotózás elöl bemenekült a férfi öltözőbe és becsukta az ajtót. Deny bement utána, Rayent és Zacket pedig kicsukták. A 6.-os srác próbálta benyomni az ajtót, de nem sikerült neki.
-Azt most kapcsold ki! - kérte Ry Lizát a kamerára célozva. Liz kinyomta, de azért nem tette el. Rayen könnyedén benyomta az ajtót, pedig két fiú tartotta.. Hát igen.. Itt ő a legerősebb. A bent lévő két fiú "sortüzet nyitott" ránk alufóliagolyókból. H-n még mindig a napszemüvegem virított. Idő közben feltette a kapucniját, mert hogy az úgy #SWAG. Mikor a csatát befejeztük Deny, Rayen és Zack elmentek valahova, nem tudom hová, de nem is akarom tudni... XD
Egyedül H maradt ott velünk. Békésen megállt velünk szemben, oda ahhoz a fűtőtesthez, ahol az egész kezdetén én ültem. Elindultam felé, le akartam venni róla a szemüvegem, de nem engedte. Nyúltam felé, de ő húzódott hátrébb és lefogta a kezeimet. Közben megint az a piszkos mosoly jelent meg az arcán. Lizának ezt a pillanatot sikerült lekapnia. Csinált egy olyat is, ahol levette, de azt törölte. >< Pedig az is jó kép lett. Na mindegy, azért 2 kép maradt, az egyiken pont kitakarom a karommal Hugo arcát, de a másik tökéletes. Azon teljesen látszik, hibátlan kinézettel, kihívó mosollyal.
Ő Hugo Jackson. Ő az a srác, akiért képes lennék legyőzni bármit és bárkit. Nekem nem egy pasi... Nekem csak ő kell! Nem érdekel, hogy nem tökéletes, hogy nem a legjobb, hogy nem a leghelyesebb.. De ő a legelevenebb és legédesebb srác, akit valaha is ismertem. Lehet, hogy sok hibája van, de én azokkal együtt szeretem...
A szinte fekete szemeivel, sötét hajával és elképesztő stílusával. Senki nem érti, mit látok benne, hisz "ő olyan.. olyan, ő..", de én nem tehetek arról, hogy nem látják meg azt se ami kiszúrja a szemüket. Nem látják benne azt a pluszt, ami másban nincs meg. Azt az energiát, azt a pezsgést és erőt.. Az erőt, ami engem is ösztönöz arra, hogy ne adjam fel, hogy küzdjek érte, és küzdeni is fogok a végsőkig. Érte képes vagyok ledönteni a korlátaimat, érte leküzdöm a legnagyobb félelmemet is akár. Nekem Ő kell és nem érem be mással..♥
(A szemüvegem csak akkor adta vissza, amikor kimentek focizni az udvarra.)
2014. március 21., péntek
2014. március 13., csütörtök
Annyira édesek
2014. március 11.
Kedves naplóm!
Első órás nyelvtan TZ... Hurrá. -.-"
Reggel korán Jason felhúzta az agyunkat azzal, hogy nekiállt átrendezni a teremben a padokat, ahogy dogánáln szoktuk, csak tök rosszul.. Így mindenki máshol ült, mint ahol szokott.. >< Na mind egy. Túléltük így is. Amúgy a délelőtt további része megint a megszokott volt. Törin jegyzeteltünk (még mindig fáj a kezem), bioszon annak az osztálynak a dogáit javítottuk, ahová
Gabe bátyja is jár, infón exeleztünk, fizikán nem volt tanár, németen meg új anyagot vettük. Aztán futás le kajálni.
Tanszobán kóvályogtam, vagyis csak járkáltam Dianaval az ő tanszobájuk meg a miénk között (ő fradista és a focis lányok a 9.-esekkel vannak.), de náluk nem volt tanár így beültünk oda beszélgetni, meg csipszet ettünk.. :D Aztán én visszamentem, hogy ne legyen sértődés, mert otthagytam Lizát. Ő kész volt a házival, így lementünk a volt DK termébe. Nemsokkal utánunk jöttek a fiúk is. Rayen, Deny, Fred, Jackson és.. és H.
Mi Lizzel elkezdtünk labdázni a kis gumilabdámmal, Fredi valami videót nézett a neten, Ry és Den úgyszintén, Jack és Hugo meg játszottak valamivel valamelyikük telóján.
Nekem sikerült feldobnom a labdát egy kis könyvespolcra és beesett a könyvek mögé. Ott szerencsétlenkedtünk, én odahúztam egy széket, hogy fellássak, hol van.
-De megnőttél hirtelen törpilla.:D - kaptam egy megjegyzést H-tól hirtelen. Elmosolyodtam, leszálltam a székről, odamentem hozzá, ő a földön lévő matracon ült.
-Most magyarázz! Problémád van?! - néztem le rá szinte teljesen fölé hajolva. Nem bírtam nevetés nélkül nézni azt, hogy ő mosolyog. Az a félmosoly. Aww... Attól elolvadok.. És a szinte fekete szemei.. Nincs menekvés, ez a biztos halál. :$
-Ry! Segítség! Meg akar verni!! - szólt nevetve Rayennek.
-Hagyjuk már. Vagy 1 fejjel magasabb vagy nála. Nem lehetsz ennyire gyáva!! :D - röhögte el magát a haverja.
-Te is kérsz egyet? - néztem rá hirtelen, majd mikor fel akart állni visszavontam. - Jó, jó hagyjuk.. :DD - vele nem érdemes kötekedni.. Múltkor Dent és Jacksont félkézzel földre kényszerítette. (Egyszerre a kettőt.) Nem sokkal magasabb nálam, de van erő a gyerekben. Kocka has, bicepsz, erős vádli.. Mondhatni kigyúrt, de csak ízlésesen.. Pont ahogy egy 14 éves srácnak kell. :D
Mikor visszanéztem H már nem ült a földön, hanem kb 10 centire volt a fejemtől. Valahogy tőle nem félek.. XD Jó Rytől se, de ő lazán leverne ha akarna. Persze Hugoban is van erő, de tudom, hogy úgysem bánt.
Ahogy előttem állt tényleg vagy egy fejjel magasabb volt nálam.
-Na most legyél nagy legény! - mondta kihívóan.
-Most sem félek tőled.. - mondtam lazán. H még egy kicsit közelebb jött, hogy éreztesse ő sem. Így álltunk szótlanul nagyjából 10 másodpercig, mikor bejött az egyik 6.-os srác, hogy kimehetnek focizni. Hugo bólintott neki egyet, majd újra rám nézett. Lépett egyet előre, jelezve, hogy ki szeretne menni és menjek odébb, de én nem mozdultam. A szemkontaktus egy percre sem szakadt meg köztünk. Végül félmosolyra húzta a száját és kikerült. Abban a pillanatban mikor hátat fordított nekem, rácsaptam a tarkójára. Vissza nézett, majd még mindig úgy mosolyogva megrázta a fejét és kiment a teremből. Azt hiszem bírtam volna még órákig így állni tőle 10 centire. :D
A többiek követték, Liznek haza kellett mennie, de én még nem akartam.
-Most ezt lehet, hogy megbánom, de maradok. Nehari! - mondtam neki bizonytalanul.
-Oké nem baj, nyugodtan. - mondta mosolyogva. Szerencsére megérti, hogy milyen sokat jelent nekem H közelsége.
Mikor elment én Freddel kimentem az udvarra. Kint Stefan fogadott, tök örült, hogy ott vagyok. Meg is ölelt. Fura volt, de cuki..^^
Leültem a kis pályán lévő kis focikapura és onnan néztem, hogy ki mit csinál. Pár perccel később csatlakozott hozzám Fred és Stef is. Elkezdtek baromkodni azzal, hogy romásan beszélnek.. Szakadtam a röhögéstől. Ezek nagyon hülyék. :D Mikor befejezték elkezdtünk beszélgetni és nekem eszembe jutott, hogy vajon ő is nagyobb-e nálam.
-Ki a magasabb? - álltam Stefan mellé, kérdően nézve Fredre.
-Ő. - jelentette ki nevetve. - Álljatok egymásnak háttal! - engedtünk a kérésnek, így megfordultunk.
-Na? :D - kíváncsiskodtam.
-Igen. Ő a magasabb. - mondta mire Stef fejéhez tette a kezét, oda ameddig érek neki. Hát egy jó 8-10 centivel tényleg nagyobb nálam. De hát mit lehet tenni.. Jóból keveset adnak. :D
-Na mi van húgi? :D - karolt át nevetve.
-Húgi egy fenét! Ha jól tudom én vagyok az idősebb..:D - vágtam vissza, de a kezét rajtam hagyta.
Átálltunk a pálya másik felére, mert ott nem zavartuk a kidobózókat. Stef is beállt játszani, mi Freddel meg beszélgettünk Halen nénivel.
Egyszer csak eltalált a labda, ráadásul arcon. A szemem reflexből elkezdett könnyezni, nem sírtam, csak az ösztönös védekező mechanizmus indult be. Egy páran odarohantak, köztük a 2 HVCS, Stef és Tomas (Tommo az akivel kosaraztunk lent múltkor).
-Jól vagy? - kérdezte Stef ijedten.
-Persze, semmi bajom. - mondtam szinte nevetve. Bár fájt, tudtam uralkodni magamon.
-Ki volt az? - fordult a gyerekekhez Halen néni. - Legalább jöjjön ide bocsánatot kérni!
-Én. Bocs. - jött oda flegmán egy kis csaj, azt hiszem Stefan osztálytársa.
-Semmi. - mondtam ugyan olyan stílusban, ahogy ő is. A lány ment is vissza játszani. Egyszer csak azt látom, hogy Stef megy utána ideges fejjel és Fred fogta vissza.
-Engedj el! - szólt rá idegesen a kis "védelmező".
-Nem. Ne csinálj hülyeséget! - fogta őt F egyre szorosabban.
-Stefan gyere ide! - szóltam neki komolyan. Még ránézett a csajra mérgesen, majd kirántotta a karját Fred kezéből és odajött.
-Ne csináld. Nem ér ennyit. - mondtam neki nyugodtan.
-Tudom, de.. - higgadt le ő is, majd szorosan megölelt, miközben egy utolsó ideges pillantást vetett az osztálytársára. Mikor elengedett letöröltem a még mindig könnyező jobb szemem (igen, csak a jobból folyt a könny XD) és megnyugtató mosollyal néztem rá.
-Most simizheted a hajam. :D - hajtotta le a fejét a mellettem álló Tomas. (Azzal szoktunk szórakozni Lizzel, hogy a haját basztatjuk.) Olyan aranyosak voltak, ahogy ott "sajnáltak". A kis "védelmezőm", a HVCS Tommo meg a többiek, akik ott álltak körülöttem. Elképesztő, hogy pár nap alatt milyen jó kapcsolatot lehet felépíteni a menő gyerekekkel. Bár ezt én mind Lizának köszönhetem, mert ha ő meg kezdi el cseszegetni Tomas haját és nem rángat be csütörtökön Christiee néni tesijére, ahol összehaverkodtunk Stefannal akkor most sehol nem lennék. Úgyhogy minden hálám Lizé.♥
Mivel már 4 óra magasságában jártunk elköszöntünk és hazajöttünk Freddel. Itthon elmeséltem anyának mi volt és hogy milyen édesek voltak a többiek, aztán nekiálltam tanulni, mivel holnap technikából, matekból és föciből dogát írunk. -.-" Mindig jól időzítenek a tanárok is...
Kedves naplóm!
Első órás nyelvtan TZ... Hurrá. -.-"
Reggel korán Jason felhúzta az agyunkat azzal, hogy nekiállt átrendezni a teremben a padokat, ahogy dogánáln szoktuk, csak tök rosszul.. Így mindenki máshol ült, mint ahol szokott.. >< Na mind egy. Túléltük így is. Amúgy a délelőtt további része megint a megszokott volt. Törin jegyzeteltünk (még mindig fáj a kezem), bioszon annak az osztálynak a dogáit javítottuk, ahová
Gabe bátyja is jár, infón exeleztünk, fizikán nem volt tanár, németen meg új anyagot vettük. Aztán futás le kajálni.
Tanszobán kóvályogtam, vagyis csak járkáltam Dianaval az ő tanszobájuk meg a miénk között (ő fradista és a focis lányok a 9.-esekkel vannak.), de náluk nem volt tanár így beültünk oda beszélgetni, meg csipszet ettünk.. :D Aztán én visszamentem, hogy ne legyen sértődés, mert otthagytam Lizát. Ő kész volt a házival, így lementünk a volt DK termébe. Nemsokkal utánunk jöttek a fiúk is. Rayen, Deny, Fred, Jackson és.. és H.
Mi Lizzel elkezdtünk labdázni a kis gumilabdámmal, Fredi valami videót nézett a neten, Ry és Den úgyszintén, Jack és Hugo meg játszottak valamivel valamelyikük telóján.
Nekem sikerült feldobnom a labdát egy kis könyvespolcra és beesett a könyvek mögé. Ott szerencsétlenkedtünk, én odahúztam egy széket, hogy fellássak, hol van.
-De megnőttél hirtelen törpilla.:D - kaptam egy megjegyzést H-tól hirtelen. Elmosolyodtam, leszálltam a székről, odamentem hozzá, ő a földön lévő matracon ült.
-Most magyarázz! Problémád van?! - néztem le rá szinte teljesen fölé hajolva. Nem bírtam nevetés nélkül nézni azt, hogy ő mosolyog. Az a félmosoly. Aww... Attól elolvadok.. És a szinte fekete szemei.. Nincs menekvés, ez a biztos halál. :$
-Ry! Segítség! Meg akar verni!! - szólt nevetve Rayennek.
-Hagyjuk már. Vagy 1 fejjel magasabb vagy nála. Nem lehetsz ennyire gyáva!! :D - röhögte el magát a haverja.
-Te is kérsz egyet? - néztem rá hirtelen, majd mikor fel akart állni visszavontam. - Jó, jó hagyjuk.. :DD - vele nem érdemes kötekedni.. Múltkor Dent és Jacksont félkézzel földre kényszerítette. (Egyszerre a kettőt.) Nem sokkal magasabb nálam, de van erő a gyerekben. Kocka has, bicepsz, erős vádli.. Mondhatni kigyúrt, de csak ízlésesen.. Pont ahogy egy 14 éves srácnak kell. :D
Mikor visszanéztem H már nem ült a földön, hanem kb 10 centire volt a fejemtől. Valahogy tőle nem félek.. XD Jó Rytől se, de ő lazán leverne ha akarna. Persze Hugoban is van erő, de tudom, hogy úgysem bánt.
Ahogy előttem állt tényleg vagy egy fejjel magasabb volt nálam.
-Na most legyél nagy legény! - mondta kihívóan.
-Most sem félek tőled.. - mondtam lazán. H még egy kicsit közelebb jött, hogy éreztesse ő sem. Így álltunk szótlanul nagyjából 10 másodpercig, mikor bejött az egyik 6.-os srác, hogy kimehetnek focizni. Hugo bólintott neki egyet, majd újra rám nézett. Lépett egyet előre, jelezve, hogy ki szeretne menni és menjek odébb, de én nem mozdultam. A szemkontaktus egy percre sem szakadt meg köztünk. Végül félmosolyra húzta a száját és kikerült. Abban a pillanatban mikor hátat fordított nekem, rácsaptam a tarkójára. Vissza nézett, majd még mindig úgy mosolyogva megrázta a fejét és kiment a teremből. Azt hiszem bírtam volna még órákig így állni tőle 10 centire. :D
A többiek követték, Liznek haza kellett mennie, de én még nem akartam.
-Most ezt lehet, hogy megbánom, de maradok. Nehari! - mondtam neki bizonytalanul.
-Oké nem baj, nyugodtan. - mondta mosolyogva. Szerencsére megérti, hogy milyen sokat jelent nekem H közelsége.
Mikor elment én Freddel kimentem az udvarra. Kint Stefan fogadott, tök örült, hogy ott vagyok. Meg is ölelt. Fura volt, de cuki..^^
Leültem a kis pályán lévő kis focikapura és onnan néztem, hogy ki mit csinál. Pár perccel később csatlakozott hozzám Fred és Stef is. Elkezdtek baromkodni azzal, hogy romásan beszélnek.. Szakadtam a röhögéstől. Ezek nagyon hülyék. :D Mikor befejezték elkezdtünk beszélgetni és nekem eszembe jutott, hogy vajon ő is nagyobb-e nálam.
-Ki a magasabb? - álltam Stefan mellé, kérdően nézve Fredre.
-Ő. - jelentette ki nevetve. - Álljatok egymásnak háttal! - engedtünk a kérésnek, így megfordultunk.
-Na? :D - kíváncsiskodtam.
-Igen. Ő a magasabb. - mondta mire Stef fejéhez tette a kezét, oda ameddig érek neki. Hát egy jó 8-10 centivel tényleg nagyobb nálam. De hát mit lehet tenni.. Jóból keveset adnak. :D
-Na mi van húgi? :D - karolt át nevetve.
-Húgi egy fenét! Ha jól tudom én vagyok az idősebb..:D - vágtam vissza, de a kezét rajtam hagyta.
Átálltunk a pálya másik felére, mert ott nem zavartuk a kidobózókat. Stef is beállt játszani, mi Freddel meg beszélgettünk Halen nénivel.
Egyszer csak eltalált a labda, ráadásul arcon. A szemem reflexből elkezdett könnyezni, nem sírtam, csak az ösztönös védekező mechanizmus indult be. Egy páran odarohantak, köztük a 2 HVCS, Stef és Tomas (Tommo az akivel kosaraztunk lent múltkor).
-Jól vagy? - kérdezte Stef ijedten.
-Persze, semmi bajom. - mondtam szinte nevetve. Bár fájt, tudtam uralkodni magamon.
-Ki volt az? - fordult a gyerekekhez Halen néni. - Legalább jöjjön ide bocsánatot kérni!
-Én. Bocs. - jött oda flegmán egy kis csaj, azt hiszem Stefan osztálytársa.
-Semmi. - mondtam ugyan olyan stílusban, ahogy ő is. A lány ment is vissza játszani. Egyszer csak azt látom, hogy Stef megy utána ideges fejjel és Fred fogta vissza.
-Engedj el! - szólt rá idegesen a kis "védelmező".
-Nem. Ne csinálj hülyeséget! - fogta őt F egyre szorosabban.
-Stefan gyere ide! - szóltam neki komolyan. Még ránézett a csajra mérgesen, majd kirántotta a karját Fred kezéből és odajött.
-Ne csináld. Nem ér ennyit. - mondtam neki nyugodtan.
-Tudom, de.. - higgadt le ő is, majd szorosan megölelt, miközben egy utolsó ideges pillantást vetett az osztálytársára. Mikor elengedett letöröltem a még mindig könnyező jobb szemem (igen, csak a jobból folyt a könny XD) és megnyugtató mosollyal néztem rá.
-Most simizheted a hajam. :D - hajtotta le a fejét a mellettem álló Tomas. (Azzal szoktunk szórakozni Lizzel, hogy a haját basztatjuk.) Olyan aranyosak voltak, ahogy ott "sajnáltak". A kis "védelmezőm", a HVCS Tommo meg a többiek, akik ott álltak körülöttem. Elképesztő, hogy pár nap alatt milyen jó kapcsolatot lehet felépíteni a menő gyerekekkel. Bár ezt én mind Lizának köszönhetem, mert ha ő meg kezdi el cseszegetni Tomas haját és nem rángat be csütörtökön Christiee néni tesijére, ahol összehaverkodtunk Stefannal akkor most sehol nem lennék. Úgyhogy minden hálám Lizé.♥
Mivel már 4 óra magasságában jártunk elköszöntünk és hazajöttünk Freddel. Itthon elmeséltem anyának mi volt és hogy milyen édesek voltak a többiek, aztán nekiálltam tanulni, mivel holnap technikából, matekból és föciből dogát írunk. -.-" Mindig jól időzítenek a tanárok is...
2014. március 10., hétfő
Élj a mának
2014. március 07.
Kedves naplóm!
Tegnap Lizával és Kittyvel bementünk a 6. c-sek tesiórájára délután, amit az ő ofőjük (aki a mi biosz tanárunk) tartott, így beengedett minket röpizni velük. Először nekik órát tartott, azaz futás, gimnasztika és erősítés.. Már ott leesett az állunk, hogy hogy fel tudják húzni magukat a fiúk azon az ilyen húzódzkodón.. Ha a mi osztálytársaink is tudnának ilyet a lányoknak csorogna a nyáluk azt garantálom.. XD Főleg Stefan volt nagyon ügyes.. Nagyon kemény a gyerek. Olyanokat csinált, hogy tátott szájjal néztük. Felhúzta magát, utána kitolta és átfordult rajta, majd onnan lendületből leugrott és csinált egy bukfencet. Utána ott maradt úgy a földön és ránk nézett. Ott én személy szerint elolvadtam.. XD Bár hát oké, hogy 6.-os, de akkor is. Ha valaki ilyet csinál az már valami és bejön a csajoknál.:D
Aztán Christiee néni 2 csapatra szedett bennünket, ő volt az ő osztályában lévő lányokkal, (kis létszámú az osztály, asszem 5 csaj van) mi "nagyok" meg Stefannal. Jól szórakoztunk nagyon. Az a barom beugrált elénk, én tök féltem hogy egyszer véletlenül fejbe vágom. :D Annyit röhögtünk rajta. Ráadásul Liz neki is elkezdte szadizni a haját, mert úgy állt mint a kis HVCS-nek. Amúgy ő is az. Ő a másik. (Érdekes, hogy egy évfolyamban 2 van. Máshol még nem tapasztaltam ezt.. Furi, de mindegy ez van.) Szóval jól szórakoztunk tegnap. Most már ő is a spanunk.
Ma ott voltunk Freddel és Lizával a suliban. Liznek 3-kor el kellett mennie, de nekem még nem volt kedvem, így ott maradtam Freddel, mert neki meg 4-től edzése volt. A kicsik már lent voltak, így kimentünk az udvarra. Kint volt Stefan is, köszönt meg lepacsiztunk aztán kiálltunk Fredivel a pálya szélére beszélgetni, meg baromkodni. Egyszer Stef véletlen eltalált labdával és odajött rendesen bocsánatot kérni, meg megölelt. Most nem azon van a hangsúly, hogy miért ölelget egy 6.-os, hanem hogy a mi osztálytársaink csak odavetnek egy "bocs"-ot, vagy annyit se és mennek tovább. Ehhez képest ő tök ari volt.^^
Előtte 1-2 órával mielőtt lementünk esett az eső így csupa víz volt a palánk ami elválasztja a nagy focipályát a kis műfüves résztől. Azzal szórakoztunk, hogy lefröcsköltük egymást, meg ott kergetőztünk Freddel. Aztán odajött Stefan is és lefröcsköltem őt is, mire ilyet szól "Cicavirág". Ott egy kicsit lefagytam. Cicavirág? Komolyan? Nane.. XD
Aztán Frednek telibe vizeztem az arcát.
-Ezt nem kellett volna! - mondta mosolyogva és elkezdett jönni felém, meg kergetni. Stef odaugrott elé és lefogta, pedig vagy 2 fejjel kisebb nála. XD De tök cuki volt, ahogy ott pattogott, hogy "megvéd". :D F persze nem akart bántani, csak szórakozott, de Stefan hogy elé ugrott már. Ott nagyon nevettem. :D
Végül Fred nem ment edzésre, így hazajöttünk..
Itthon Megnéztem a High Scool Musical 2.-t a régi szép idők elmékére. Mikor kicsi voltam (olyan 8-10 éves) Állandóan ezt néztük vidéki barátnőimmel. Annyira jó volt. Azok lehettünk akik akartunk. Modellek, kémek, orvosok, énekesek. Emlékszem, hogy mindig beöltöztünk csini rucikba és énekeltünk az udvaron. Nem érdekelt, hogy ki látja és ki nem. Nem volt gáz, azt csináltuk amit szerettünk. Akkor voltunk a legboldogabbak. Néha azt kívánom bárcsak visszamehetnénk az időben. Jó lenne megint önfeledten, gondok nélkül játszani, mint akkor.. Mint akkor, amikor csak mi léteztünk, amikor minden megszűnt körülöttünk. Átéltük a szerepet amit játszottunk. Sokkal boldogabb, egyszerűbb és szabadabb volt az életünk.. Ezeket az éveket sokszor visszasírom még életem során.. De a mának kell élni és nem azon sajnálkozni, hogy miért nem áll meg az idő, mert bármennyire is akarjuk nem fog. Így élvezzük azt, ami most van. Hozzuk ki belőle a legtöbbet, hogy később ez is ugyan olyan felejthetetlen legyen!
Kedves naplóm!
Tegnap Lizával és Kittyvel bementünk a 6. c-sek tesiórájára délután, amit az ő ofőjük (aki a mi biosz tanárunk) tartott, így beengedett minket röpizni velük. Először nekik órát tartott, azaz futás, gimnasztika és erősítés.. Már ott leesett az állunk, hogy hogy fel tudják húzni magukat a fiúk azon az ilyen húzódzkodón.. Ha a mi osztálytársaink is tudnának ilyet a lányoknak csorogna a nyáluk azt garantálom.. XD Főleg Stefan volt nagyon ügyes.. Nagyon kemény a gyerek. Olyanokat csinált, hogy tátott szájjal néztük. Felhúzta magát, utána kitolta és átfordult rajta, majd onnan lendületből leugrott és csinált egy bukfencet. Utána ott maradt úgy a földön és ránk nézett. Ott én személy szerint elolvadtam.. XD Bár hát oké, hogy 6.-os, de akkor is. Ha valaki ilyet csinál az már valami és bejön a csajoknál.:D
Aztán Christiee néni 2 csapatra szedett bennünket, ő volt az ő osztályában lévő lányokkal, (kis létszámú az osztály, asszem 5 csaj van) mi "nagyok" meg Stefannal. Jól szórakoztunk nagyon. Az a barom beugrált elénk, én tök féltem hogy egyszer véletlenül fejbe vágom. :D Annyit röhögtünk rajta. Ráadásul Liz neki is elkezdte szadizni a haját, mert úgy állt mint a kis HVCS-nek. Amúgy ő is az. Ő a másik. (Érdekes, hogy egy évfolyamban 2 van. Máshol még nem tapasztaltam ezt.. Furi, de mindegy ez van.) Szóval jól szórakoztunk tegnap. Most már ő is a spanunk.
Ma ott voltunk Freddel és Lizával a suliban. Liznek 3-kor el kellett mennie, de nekem még nem volt kedvem, így ott maradtam Freddel, mert neki meg 4-től edzése volt. A kicsik már lent voltak, így kimentünk az udvarra. Kint volt Stefan is, köszönt meg lepacsiztunk aztán kiálltunk Fredivel a pálya szélére beszélgetni, meg baromkodni. Egyszer Stef véletlen eltalált labdával és odajött rendesen bocsánatot kérni, meg megölelt. Most nem azon van a hangsúly, hogy miért ölelget egy 6.-os, hanem hogy a mi osztálytársaink csak odavetnek egy "bocs"-ot, vagy annyit se és mennek tovább. Ehhez képest ő tök ari volt.^^
Előtte 1-2 órával mielőtt lementünk esett az eső így csupa víz volt a palánk ami elválasztja a nagy focipályát a kis műfüves résztől. Azzal szórakoztunk, hogy lefröcsköltük egymást, meg ott kergetőztünk Freddel. Aztán odajött Stefan is és lefröcsköltem őt is, mire ilyet szól "Cicavirág". Ott egy kicsit lefagytam. Cicavirág? Komolyan? Nane.. XD
Aztán Frednek telibe vizeztem az arcát.
-Ezt nem kellett volna! - mondta mosolyogva és elkezdett jönni felém, meg kergetni. Stef odaugrott elé és lefogta, pedig vagy 2 fejjel kisebb nála. XD De tök cuki volt, ahogy ott pattogott, hogy "megvéd". :D F persze nem akart bántani, csak szórakozott, de Stefan hogy elé ugrott már. Ott nagyon nevettem. :D
Végül Fred nem ment edzésre, így hazajöttünk..
Itthon Megnéztem a High Scool Musical 2.-t a régi szép idők elmékére. Mikor kicsi voltam (olyan 8-10 éves) Állandóan ezt néztük vidéki barátnőimmel. Annyira jó volt. Azok lehettünk akik akartunk. Modellek, kémek, orvosok, énekesek. Emlékszem, hogy mindig beöltöztünk csini rucikba és énekeltünk az udvaron. Nem érdekelt, hogy ki látja és ki nem. Nem volt gáz, azt csináltuk amit szerettünk. Akkor voltunk a legboldogabbak. Néha azt kívánom bárcsak visszamehetnénk az időben. Jó lenne megint önfeledten, gondok nélkül játszani, mint akkor.. Mint akkor, amikor csak mi léteztünk, amikor minden megszűnt körülöttünk. Átéltük a szerepet amit játszottunk. Sokkal boldogabb, egyszerűbb és szabadabb volt az életünk.. Ezeket az éveket sokszor visszasírom még életem során.. De a mának kell élni és nem azon sajnálkozni, hogy miért nem áll meg az idő, mert bármennyire is akarjuk nem fog. Így élvezzük azt, ami most van. Hozzuk ki belőle a legtöbbet, hogy később ez is ugyan olyan felejthetetlen legyen!
2014. március 6., csütörtök
Happy
2014. március 05.
Kedves naplóm!
Ma reggel első óra előtt ott állunk Freddel az ablaknál, én vártam Jennat (a teremablakukból lelátni a bejárati kapura) és H-t mivel van, hogy szinte együtt jönnek. Erre Gabe odajön egy olyan mondattal, hogy "most megszakítom ez a romantikus pillanatot".. Fred mondta neki, hogy nyugodtam, mert nem volt az, én meg csak röhögtem. Most komolyan.. Miért lenne romantikus az, hogy az egyik haverommal állunk egy ablaknál és beszélgetünk? Ezt nem tudom felfogni. Na mindegy...
Órák után Maggievel ottmaradtunk próbálni egy táncot, ami egy ByTheWay-es videóhoz kell majd. Mikor ezzel végeztünk bementem Lizaért tanszobára, hogy menjünk le az udvarra. Amúgy ő ma valami múzeumban volt jutalomból, pár diákkal. Köztük ott volt H is. Beszélgettek és kiszedte belőle, hogy az a lány, akit a barátnőjének hittünk, nem is az. Vagyis, nincs csaja. Ez feldobta az egész napomat. Hogy lehetek ilyen hülye? Nem mondta ki, hogy van köztük valami. Megkért, hogy ne faggassuk őt és kész. Megint én kombináltam.. >< Na jó mindegy. Lényeg a lényeg. NINCS BARÁTNŐJE! :DDD
Kértünk egy labdát és lementünk a nagy pályára a fiúkhoz. Félpályán játszottunk, de ők megint egészre akartak. H nekem szólt, vagyis csak mondta a nevem és a pálya szélén lévő kosárpalánkra mutatott. Mosolyogva megráztam a fejem, majd Lizre néztem, ő bólintott, így lehúzódtunk. Mikor elmentem Hugo mellett finoman tarkón billentettem, mire visszafordult és elmosolyodott.
Később csatlakozott hozzánk Fred és egy 6.-os kis srác is. Amúgy ő a kis HVCS (helyi vagány csávó). A kicsik között ő a menőgyerek. A haja neki is úgy oldalt fel van nyírva, középen pedig hosszabbra hagyva. Liza imádja ezt a fazont, így elkezdte szadizni. XD
Négykor elindultunk haza, Rayen is jött velünk, mivel arra lakik. Sokat nevettünk rajta, nagy forma a srác..:D
Szóval a mai napom jó volt. Nagyon. HAPPY! :D
Kedves naplóm!
Ma reggel első óra előtt ott állunk Freddel az ablaknál, én vártam Jennat (a teremablakukból lelátni a bejárati kapura) és H-t mivel van, hogy szinte együtt jönnek. Erre Gabe odajön egy olyan mondattal, hogy "most megszakítom ez a romantikus pillanatot".. Fred mondta neki, hogy nyugodtam, mert nem volt az, én meg csak röhögtem. Most komolyan.. Miért lenne romantikus az, hogy az egyik haverommal állunk egy ablaknál és beszélgetünk? Ezt nem tudom felfogni. Na mindegy...
Órák után Maggievel ottmaradtunk próbálni egy táncot, ami egy ByTheWay-es videóhoz kell majd. Mikor ezzel végeztünk bementem Lizaért tanszobára, hogy menjünk le az udvarra. Amúgy ő ma valami múzeumban volt jutalomból, pár diákkal. Köztük ott volt H is. Beszélgettek és kiszedte belőle, hogy az a lány, akit a barátnőjének hittünk, nem is az. Vagyis, nincs csaja. Ez feldobta az egész napomat. Hogy lehetek ilyen hülye? Nem mondta ki, hogy van köztük valami. Megkért, hogy ne faggassuk őt és kész. Megint én kombináltam.. >< Na jó mindegy. Lényeg a lényeg. NINCS BARÁTNŐJE! :DDD
Kértünk egy labdát és lementünk a nagy pályára a fiúkhoz. Félpályán játszottunk, de ők megint egészre akartak. H nekem szólt, vagyis csak mondta a nevem és a pálya szélén lévő kosárpalánkra mutatott. Mosolyogva megráztam a fejem, majd Lizre néztem, ő bólintott, így lehúzódtunk. Mikor elmentem Hugo mellett finoman tarkón billentettem, mire visszafordult és elmosolyodott.
Később csatlakozott hozzánk Fred és egy 6.-os kis srác is. Amúgy ő a kis HVCS (helyi vagány csávó). A kicsik között ő a menőgyerek. A haja neki is úgy oldalt fel van nyírva, középen pedig hosszabbra hagyva. Liza imádja ezt a fazont, így elkezdte szadizni. XD
Négykor elindultunk haza, Rayen is jött velünk, mivel arra lakik. Sokat nevettünk rajta, nagy forma a srác..:D
Szóval a mai napom jó volt. Nagyon. HAPPY! :D
2014. március 3., hétfő
Korizás
2014. február 28.
Kedves naplóm!
Ez a hét nagyon gyorsan elment..
Ma átmentem Saraékhoz suli után. Ő egy nagyon régi barátnőm, óvoda óta ismerem. Egészen eddig az évig minden reggel együtt mentünk suliba, de idén ő átment egy másik gimibe (most 9.-es), így sajnos ez megszűnt. Már nagyon rég taliztunk, így jó volt kicsit látni, beszélgetni vele.
Estefelé jött neki egy ötlet, hogy aludjak ott és holnap menjek el velük korcsolyázni. Mivel mind a kettőnk szülei megengedték, ottmaradtam éjszakára. Este zenét hallgattunk meg beszélgettünk. Fél 10 felé lefeküdtünk aludni.
2014. március 1.
Kedves naplóm!
Nagyon furcsát álmodtam. Részletekre nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy H mondott valamit tanszobán, amivel arra célzott hogy tud a blogomról.
Mikor felébredtem tök meg ijedtem, hogy úristen mit csináljak, aztán rájöttem, hogy szerencsére csak álom volt..
Felöltöztünk Saraval és lementünk reggelizni. Mikor kész voltunk felöltöztünk, összeszedtük a koris cuccokat és indultunk is. Mikor odaértünk megvettük a jegyeket, felvettük a korikat és mentünk is a jégre. Én még sose jártam ott, tök meglepődtem, hogy milyen nagy a pálya.
Sara apukája nagyon jól tud korcsolyázni. Engem is tanítgatott, bár tudok korizni minimális szinten, jól jöttek a tanácsai. Sar is tök ügyes, trükköket is csinált, így esett is 3-at. Én szerencsére megúsztam, bár az apukája próbált fellökni, mert ez így nem ér, hogy én nem esek el, de nem sikerült neki. :D Kicsit több mint 2 órát koriztunk egyhuzamban, egész gyors tempóban. El is fáradtunk a végére rendesen. Hazajöttünk, szarakodtunk egy órát, hogy le tudjuk tölteni a Tökéletes hang című filmet, de nem jött össze így megnéztük online. :D Amúgy nagyon jó film, ajánlom mindenkinek.
Még beszélgettünk egy pár percet, aztán elindultam haza. Itthon vacsi után benyomtam a gépet és miután felébredtem a mindennapos kábulatból, amit a hátterem kelt, felnéztem fb-re, ahol Emily fogadott nagy lelkesen. Elmesélte mit csinált ma és megkérdezte tőlem is. Kicsit hiperaktív néha, de azért bírom. Elkezdett nyaggatni, hogy ő márpedig akar egy cicát..
Még csak szombat van, de már hiányzik H...
Kedves naplóm!
Ez a hét nagyon gyorsan elment..
Ma átmentem Saraékhoz suli után. Ő egy nagyon régi barátnőm, óvoda óta ismerem. Egészen eddig az évig minden reggel együtt mentünk suliba, de idén ő átment egy másik gimibe (most 9.-es), így sajnos ez megszűnt. Már nagyon rég taliztunk, így jó volt kicsit látni, beszélgetni vele.
Estefelé jött neki egy ötlet, hogy aludjak ott és holnap menjek el velük korcsolyázni. Mivel mind a kettőnk szülei megengedték, ottmaradtam éjszakára. Este zenét hallgattunk meg beszélgettünk. Fél 10 felé lefeküdtünk aludni.
2014. március 1.
Kedves naplóm!
Nagyon furcsát álmodtam. Részletekre nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy H mondott valamit tanszobán, amivel arra célzott hogy tud a blogomról.
Mikor felébredtem tök meg ijedtem, hogy úristen mit csináljak, aztán rájöttem, hogy szerencsére csak álom volt..
Felöltöztünk Saraval és lementünk reggelizni. Mikor kész voltunk felöltöztünk, összeszedtük a koris cuccokat és indultunk is. Mikor odaértünk megvettük a jegyeket, felvettük a korikat és mentünk is a jégre. Én még sose jártam ott, tök meglepődtem, hogy milyen nagy a pálya.
Sara apukája nagyon jól tud korcsolyázni. Engem is tanítgatott, bár tudok korizni minimális szinten, jól jöttek a tanácsai. Sar is tök ügyes, trükköket is csinált, így esett is 3-at. Én szerencsére megúsztam, bár az apukája próbált fellökni, mert ez így nem ér, hogy én nem esek el, de nem sikerült neki. :D Kicsit több mint 2 órát koriztunk egyhuzamban, egész gyors tempóban. El is fáradtunk a végére rendesen. Hazajöttünk, szarakodtunk egy órát, hogy le tudjuk tölteni a Tökéletes hang című filmet, de nem jött össze így megnéztük online. :D Amúgy nagyon jó film, ajánlom mindenkinek.
Még beszélgettünk egy pár percet, aztán elindultam haza. Itthon vacsi után benyomtam a gépet és miután felébredtem a mindennapos kábulatból, amit a hátterem kelt, felnéztem fb-re, ahol Emily fogadott nagy lelkesen. Elmesélte mit csinált ma és megkérdezte tőlem is. Kicsit hiperaktív néha, de azért bírom. Elkezdett nyaggatni, hogy ő márpedig akar egy cicát..
Még csak szombat van, de már hiányzik H...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)