20. bejegyzés

Kedves olvasók, vagy kedves naplóm, nem is tudom mit írjak.

Amióta nem írtam, sok minden történt. Freddel, szakítottunk, új suliév, új osztálytársak. És valóban.. Főhősünk, a híres neves Hugo Jackson is az osztálytársam lett. Liza még mindig a Bff-em, ahogy Jenna is. Rayennel még mindig tök jóban vagyunk és Jacksonnal is spanok lettünk. Gregorival a kapcsolatom újra a régi a Velencei nyaralás óta, újra a tesómnak tekintem, ahogy ő is engem.
H-n kívül még Robert és Jonny (Ő is b-s volt) is az osztályunkba került. Katye pedig elment a suliból.
Emily szakított a barátjával. Én pedig.. Én év elején még ugyan úgy bele voltam zúgva Hugóba. De aztán, rá kellett jönnöm, hogy soha semmi esélyem nem lesz nála. Így próbáltam kiverni a fejemből.
Szóval ez egy nagy, új fejezet a blogomban és az életemben egyaránt. Egyébként Hugo és Emily kb 2 hónapja járnak. És ez egyáltalán nem fáj, nem rossz érzés. Így már biztosan tudom hogy kiszerettem belőle.
Úgyhogy gondoltam megírom a 20. részt, hogy kerek legyen a bejegyzések száma, és ezzel talán be is fejezném. Néha néha, lehet hogy még majd írok majd, de úgy hiszem, ezzel egy szakaszt is lezárok. Mind itt, mind saját magamban. Szép volt, jó lesz emlékezni rá, és ez a blog valamilyen formában majd újra visszavisz a múltba és újra átélhetem az akkori énemmel a történteket ha visszaolvasom. H így is rengeteg mindent adott, főképp boldogságot, jó élményeket. Mindig is pozitívan fogok visszaemlékezni erre az egészre. Imádtam ezt az időszakot. De vége. Jön más, amire hasonlóan fogok majd emlékezni.
Tehát ez volt a búcsúm, drága barátaim. További szép életet! ♥

Aki még esetleg ránéz az oldalra néha

Kedves olvasók!

Régóta nem írom a blogot. De azt hiszem most újat kezdek. Más témával, kicsit komolyabban.
Itt egy link, akit esetleg érdekelne: http://gondolattoredekek.blogspot.hu/
Itt nem egy adott témával fogok foglalkozni, nem egy történet lesz. Inkább a gondolataim kifejtése, hogy hogy látom a világot, mit gondolok különböző témákról. Ezzel is kicsit közelebb juthattok hozzám, egy kicsit a fejembe láthattok. Akit érdekel, katt a linkre. :)

Bocsánat!

Kedves olvasók!

Szeretnénk bocsánatot kérni mindenkitől, akinek leüvöltöttük a fejét, mert azt merte mondani hogy Fred és én nem csak barátok vagyunk. Mert bizony, nem csak azok.. Mindenkinek igaza volt.
Első sorban ez úton is szeretnék elnézést kérni a 0.1-es olvasómtól, aki a legtöbbet kapta ezért. Ne haragudj 0.1-es, nagyon sajnálom! Neked megint igazad volt.. mint mindig.. Szeretlek.!♥ Rengeteget köszönhetek neked, minden értelemben. Az én tesóm nélkül sehol nem lennék most. Minden tiszteletem az övé!
Most mondhatjátok, hogy "én megmondtam!", mert így volt.. Akkor még nem hittem el, hogy egyszer tényleg ez lesz ebből. Nem gondoltam volna. És most? Ez most már a valóság.. A valóság, és végre a valóságban vagyok boldog, nem csak álmaimban. Senki más mellett nem lehetnék ilyen boldog. Ő a legjobb barátom volt, aztán egyre több.. Egyszer csak azt vettem észre, hogy többet gondolok rá, mint H-ra..
Ekkor már többek voltunk mint barátok, de kevesebbek mint egy pár. Sokáig gondolkoztunk rajta, hogy mi legyen, maradjunk barátok akár örökre vagy próbáljuk meg együtt bizonytalan időre.. Minden a mostani helyzet ellen szólt, de mi ezzel nem törődve belevágtunk az ismeretlenbe, ezzel mindent a feje tetejére állítva. Nem érdekel, hogy ki mit gondol, szeretem. Ő az én szőke hercegem. Most már nem tudnék élni nélküle..
Sokak szerint nem illünk egymáshoz, mégis jó párost alkotunk..

"A bírák döntenek, én csak engedelmeskedhetek.. A műsor nézői elhallgatnak, a játék újra kezdődik."

Csak egy kis időt..

2014. május 2.
Kedves naplóm!

Minden bonyolultabb, mint eddig volt. Hugó, Fred, Liza.. és minden olyan zavaros..
A H iránt érzett érzelmeim, csillapodtak, lehet hogy ez a távolságnak "köszönhető". Freddel egyre jobban leszünk, már-már BFF-ek vagyunk, és Liza.. Lizával tesók.. És ez így olyan fura.. Minden olyan tökéletes, de szokták mondani, magas lóról lehet a legnagyobbat esni.. Egy pillanat alatt minden összeomolhat.
Egy dologban bízhatok: az igaz barátok sosem hagynak a gödör fenekén.
Bár én igaz barátomnak tartom Lizát, Jennát és Fredet, nem tudom hogy ez kölcsönös-e.
Na és H... Nem tudom mit érzek, hogy érzek-e még valamit egyáltalán iránta. Csak egy fellángolás lett volna? Ilyen hamar véget érhet valami? Nem tudom... Már őszintén semmit nem értek.. Minden olyan gyorsan változik körülöttem. Mire megszoknám ami van, változik valami. Fel van pörögve az élet.. Túlságosan is. Az idő halad, sőt, repül. Már május van, hétfőn vizsgázunk. Úgy szeretném megállítani.. Vagy legalább lelassítani..
Kérnék egy kis időt. Csak egy kis időt, semmi mást, hogy végig tudjak gondolni mindent szépen, sorjában. Másképp az őrületbe kerget az összezavarodottság. Nem csak H miatt.. Minden olyan furcsa, más és zavaros.
Megijeszt, hogy mindjárt vége az évnek. Jövőre 9.-esek leszünk. Lezárul életünk egy szakasza: az általános.
Minden megváltozik.. Lesz aki elmegy, lesz aki jön.. Felbomlik az osztályközösségünk. Nem tudom, hogy rosszabb lesz-e vagy jobb, de ugyan ilyen már soha. Ez az utolsó pár hónapunk, élvezzük hát ki minden percét, amíg még így vagyunk, EGYÜTT.
Amíg az időt megállítani nem lehet, el kell fogadnunk ami van. Tartani kell a lépést, bármennyire is nehéz. Töltsd a legtöbb időt a barátaiddal, azokkal akik fontosak neked. Ne félj attól, hogy mikor romlik el minden! Élj a pillanatnak, mert a jövő mindig bizonytalan. Használd ki minden percét a jónak, ne hagyd, hogy elrontsák! Rossz akarók mindig vannak és lesznek is.. Egyerűen ne vedd őket figyelembe! A barátaid véleményére hallgass, ők jót akarnak neked.
Legyél azokkal, akik mellett felszabadult vagy, nem kell feszengened, hogy mit gondolnak, mert ők igazán ismernek, és így szeretnek. Én ezért igyekszem a legtöbb időmet Lizával, Freddel és Jennával tölteni. Ők mindennél fontosabbak számomra és nem bírnám ki ha elveszíteném egyikőjüket.
Te is igyekezz ezt tenni, és élvezz minden pillanatot amit azokkal tölthetsz akik fontosak számodra. ♥

Tavaszi szünet

2014. április 18.
Kedves naplóm!

A szünetem pörgősen indult. Kedden vége lett a sulinak, szerdán Liza, Kim, Gina és Ginger (ejtsd: Dzsindzser) társaságában vágtam neki a médiaházi leforgatásának. Kisfilmet kell csinálnunk, így arra gondoltuk, videóforgatásba fogunk, és megcsináljuk azt, ami már az egész világot meghódította: Pharrell Williams-Happy.
A forgatást a Deák Ferenc téren kezdtük. Egy 8 éves kisfiú hozzánk csapódott, benne szeretett volna lenni a vidinkben.. Gina, a rendező és operatőr, (lényegében a főnök) jó szívének hála az itt forgatott jelenetre egy taggal bővült a stáblista.
Innen indultunk a WestEnd-be. Útközben is csinált pár képet a kamerával, így valószínűleg azok is benne lesznek. Mikor odaértünk kimentünk a tetőteraszra, Kim elszívott egy cigit miközben mi vicces képeket csináltunk magunkról Lizával. Ezután Gina felvette, ahogy Kim táncol (jár Hip-Hop-ra, így nagyon ügyes).
Bementünk, és a mozinál, a vécében, az üzletekben és kb mindenhol csináltunk vidit és képeket, miután megittunk egy Mojito-t és Gigi (Gina becézése) szerzett engedélyt a fogatásra. A forgatás végén kajáltunk egyet, majd mindenki ment haza. Mind ezt lezavartuk reggel 9-től, délután 3-ig.
Hazamentem, majd átjött Liza és elmentünk a Művészetek Palotájához gördeszkázni. Mivel már neki is van deszkája, megtanítottam menni vele. A végére már egész ügyes volt.. :D Én is "kifejlesztettem" egy új trükköt: leguggolni és felállni a deszkán menet közben. Szóval elvoltunk. Megbeszéltük, hogy jövőhét kedden is megyünk, és ha ráér akkor hívjuk Fredet is. De jó lenne ha ő is jönne.. Most ezzel a kijelentésemmel még jobban adom a lovat azok alá, akik többet látnak bele a mi "kapcsolatunkba", de őszintén lesz@rom.. Az egyik legjobb barátom és egy kicsit kezd hiányozni..
Csütörtökön 11 körül elindultunk anyával a WestEnd-be cipőt venni. Egyenesen a Deichmann-ba mentünk, mert ugye 1D-s cipő volt a cél. Az üzlet hátuljában meg is találtuk őket, de végül úgy döntöttünk, nem vesszük meg, mert semmi tartása nem volt. Gondoltam azért körülnézek még, hátha találok valamit, ami tatszik. Találtam is egy tök jó, fekete, fehér, pink cipőt, anya is jónak találta így megvettük. Deszkázni is jó, mert olyan kialakítása van, mint a külön erre tervezett cipőknek. Szóval most van egy tök jó deszkás cipőm.
Este Jenna megkért, hogy segítsek be az ő filmjükbe is, amitől kicsit óvakodtam, mert 1 az hogy már benne vagyok egyben, a másik meg, hogy ne legyen balhé amiért én "helyettesítem" Fredet zombiként, mert beteg lett. Szegény. :( Különben is.. Az ő alakítását nem lehet felülmúlni..:D Végül is belementem, miután Jenna egy órán át könyörgött. Márpedig ez rá nem jellemző, szóval tényleg nagy gáz lehetett.

Ma ismét kelhettem korán, ez esetben reggel 6-kor..>< Negyed 8-kor találkoztunk Jennával és Gabebel Gregoriék kapujában. Ők találkoztak a Corvin negyednél, én egyenesen a helyszínre mentem. Gregorival nagyon jóban voltunk alsóban, meg most is egészen, így sokat jártam náluk. Úgyhogy csukott szemmel is odatalálok..:D Mikor a többiek is megérkeztek felcsengettünk, majd Greg beengedett.
Kicsit pihentünk, beszélgettünk, majd Jenna elkezdte nekem csinálni a zombi sminket. Te jó ég, hogy néztem ki művérrel, vaksz-szal és fekete szemfestékkel az arcomon..x"D Megcsinálta Gregnek is, majd lementünk az udvarra forgatni. Én eddig nem nagyon tudtam semmit magáról a sztoriról, vagy arról, hogy ki kit alakít, csak annyit, hogy én zombi leszek.
Amúgy mint kiderült konkrét sztori nincs, csak annyi, hogy Gabe menekül a zombik elől. Mondjuk egy zombis filmben sosincs semmi logika.. Na mind egy.. Elvoltunk. Lementünk a pincébe is, az azért kicsit para volt.. Ott lesz vége az egésznek. Egy pár jelenetet az utcán is felvettünk. Nem néztek mindet bolondnak, dehogy.. Egy kamerás, 2 zombi és egy sima gyerek.. Egy bácsi "be is szólt": Szépek vagytok, mint az új traktor. X"DDDD Ez se pesti volt az tuti. Mikor végeztünk visszamentünk Gregékhez és lemostuk a sminket, majd elmentünk kajálni a KFC-be. Nekem Jenna fizette amiért belerángatott ebbe. :D
Mikor hazafelé jöttem a buszmegállóban találkoztam anyával. Itthon valami nem volt jó a nettel, így mehettünk megint a WestEnd-be. Az egész hetem ott töltöm..:D Elintéztük, most már jó, így itthon beszéltem Jennával miközben ő vágta a videót, váltottam pár szót Freddel, úgy néz ki eddig hogy jön kedden. Jó lenne, ha össze tudnánk hozni ezt a talit..:D
Holnap megint kelhetek korán, mert megyünk Lepsénybe a nagymamámhoz húsvétra. Annyira imádok ott lenni. 14 éve ott töltök minden szünetet (kivéve a télit). Nagyon szeretem a szomszéd lányokat, akik bár pár évvel idősebbek nálam, nagyon jól kijövünk. :D
Hétfő este jövünk haza, szóval bocsi, ha addig felszívódok, ugyan is ott nincs internet csak a csajoknál, de ők most nem lesznek otthon. de majd kitalálok valamit.. :)

Senki sem értheti

Mielőtt még elkezdeném, megkérek szépen minden olvasót, hogy szálljanak le a Fred témáról, mert nincs igazuk. Csak barátok vagyunk és semmi több. Lehet, hogy ezt páran azért nem értik, mert nincs ilyen igazi fiú barátjuk és nem tudják elképzelni, hogy milyen. Az ő kedvükért most elmagyarázom. Egy fiú barát olyan mintha a barátnőd lenne, csak fiúban. Bízol benne, mindent tud és többnyire te is róla. Ha baj van ő melletted áll és segít, ahogy tud. Tudja, hogy ki jön be neked és (bár sajátos módon) segít hogy közelebb kerüljetek egymáshoz, meghallgat ha áradozni akarsz róla és bármennyire is fiú, próbál megérteni. Én kb. így jellemeznék egy igazi fiúbarátot. Esetemben ilyen Fred igazi, valóságbeli személye. Szóval kérlek titeket, hogy szálljatok le a témáról. Ő az én barátnőm fiúban. Ennyi.


2014. április 01.
Kedves naplóm!

Bolondok napja. Hurrá. :D Szívatások minden mennyiségben, ez az a nap, amikor senkiben nem bízhatsz.
Reggel a buszsofőrtől is megkaptuk a magunkét. Bejelentette, hogy a busz lerobbant, az ajtók nem nyílnak, úgyhogy meghatározatlan ideig itt ragadtunk. Pár másodpercre a rossz hír közlése után elindult és boldog április 1.-jét kívánt mindenkinek. Ezek után sikerült egyéb szívatás nélkül beérnem a suliba.
Mivel ofő óránk lett volna, de nem volt tanár, mármint úgy, hogy senki nem jött be helyettesíteni sem, elfoglaltuk magunkat. Jenna, Gabe, Diana, Deny, Jordan és Jackson hátul ültek a fotelben, meg odahúztak székeket és ott beszélgettek, meg a telójukat nyomkodták. Mi pedig a lányokkal, (Maggie, Katye, Gina, Annie, Kimberly, Emily, Kitty és Liza) elöl beszélgettünk. Észre se vettük, hogy szünet van, annyira jól elvoltunk.
Az többi óra egyébként a szokásosan telt, törin és bioszon haladtunk az anyaggal, infón exeleztünk, fizikán gyakoroltunk, németen haladtunk, már amennyire a fegyelmezéstől lehetett. Utolsó órára mindig bezsongunk.
Kicsengőkor lementünk kajálni. Liz mindig fut lefelé, hogy minél előbb bejusson és ne kelljen sorba állnia, de én erre nem vagyok hajlandó, mivel nem kajálok, csak beülök hozzájuk.
Lefelé menet a telóm nyomkodtam, mikor hirtelen beleütköztem valakibe.
-Bocs. - mondtam, fel se nézve és indultam is volna tovább, de nem állt el az útból. Lassan felnéztem. Végigsiklott a tekintetem egy vörös pulcsin. Onnantól tudtam kibe botlottam bele.
-Én bocs, hogy megzavartam a kockulást. - mondta Hugo cinikusan mosolyogva, mikor a szemébe néztem. Végem volt.. Elnevettem magam és ki akartam kerülni, de ő nem hagyta, beugrált elém.
-Hééé. Neked nem kéne sietni kajálni? - kérdeztem, eszébe juttatva a hosszú sor kivárását.
-Nekem van időm. - közölte félmosolyra húzva a száját.
-Rendben. Nekem is. - tettem csípőre a kezem, vállalva a "kihívást".
Ott álltunk már vagy 3 perce. Néha eldöntöttem a fejem balra, ő erre jobbra és így fordítva is.
-Ti mit csináltok? Hugo gyere már! - Nézett ránk furán James, majd elhúzta H-t onnan. Ő még visszanézett rám, feltette a kapucniját és elment. Hű.. Imádom az ilyen pillanatokat. :D
Én kicsit később követtem, bementem az ebédlőbe a csajokhoz.
-Te meg mit csináltál ennyi ideig? - kérdezte Annie mikor leültem.
-Semmit. Vagyis H-val szórakoztunk. :D - mondtam nevetve. Hirtelen Liz nézett rám perverz tekintettel.
-Szórakoztatok? Miveeel? - kérdezte a tekintetét összehangolva a hangsúllyal.
-Ne már.. Ne érts félre mindent! Csak nekimentem véletlen a folyosón és ő nem engedett elmenni.
-Nem engedett elmenniii? Hogy csináltaa? - folytatta a perverzkedést.
-Beállt elém a FOLYOSÓN - hangsúlyoztam, a tömegre célozva - és nem állt odébb, beugrált elém. Ennyi.
-Jó, jó felfogtam. - fejezte be a beszélgetést. Mikor végeztünk, elindultunk a táskánkért. Én megálltam Jennánál aki a nővérét várta és megöleltem.
-Ebből lesz valami.. - mondta mikor elengedtem.
-Már mint miből? - néztem rá értetlenül.
-Láttalak az előbb itt Hugoval. Édesek lennétek.. - mondta, mintha mi sem lenne természetesebb.
-Tényleg? Jujj ^^ Nem tudom meddig álltunk volna még úgy, ha James nem rángatja el őt onnan. - mondtam még mindig kicsit sokkos állapotban.
-Nem tudom. :D Tényleg ezzel kapcsolatban.. Ő jön Balatonlellére? - hozta fel a témát Jenna.
-Igen. Úgy tudom, hogy igen. Miért?
-Ott össze kéne hozni titeket, ha addig nem jöttök össze.. Nem? :D - lepett meg egy ötlettel.
-De. *_* Úristen, komolyan? Nagyon szeretlek!♥ - ugrottam a nyakába hirtelen. Annyira imádom. Szerintem így is neki köszönhetek a legtöbbet. Így is rengeteggel tartozok neki, de ő mégis mindent megtesz értem. Önzetlen, nem él vissza mások bizalmával és feltétel nélkül szeret. Ezért én nagyon nagyra becsülöm és büszke vagyok rá, hogy ilyen barátnőm van.
-Ez neked olyan, mintha én Checo-val lennék összezárva 7 napig? *-* *-* - kérdezte nagyra nyílt szemekkel.
-Igen. Olyasmi.. - nevettem a példa hallatára. Hát igen. Ő már csak ilyen. Az F1 a mindene. :D
-Na akkor kidolgozom a tervet, hogy hogy hozzunk össze titeket. Ha már Checo drágám túl öreg hozzám, messze lakik stb.. Legalább neked sikerüljön. ♥ - erről az önzetlenségről, hűségről és szeretetről beszéltem az előbb. Megöleltem Jennát és elindultam fel, mivel Liz már várt.
Mikor kész voltam a házival úgy nagyjából, hátrafordultam beszélgetni Fredhez. Egyszer csak a szemem sarkából megpillantottam H-t amint felénk jön és rá néztem. Elment mellettünk, én szemmel követtem és mikor utánafordultam láttam, hogy nála van a tolltartóm.
-Hé! Add vissza! - álltam fel, hogy utánamenjek. Ő letette Robert asztalára.
-Add vissza neki, büdös cigány! - nevetett fel mikor odanézett. Ezen mindenki elkezdett röhögni. Nagy forma a gyerek, vannak jó poénjai.. :D Ő felkapta és odadobta Denynek. Passzolgatták egy darabig, aztán mikor én meguntam a "cica" játékot leültem, így nem sokára vissza is adták.
-Mehetünk? - szólt kb fél órával a történés után Liza. Én felkaptam a táskám és a kabátom, majd nekitámaszkodtam a padnak amíg Liz és F pakolt. Éreztem hogy valaki basztatja a táskám, így hátrafordultam. Persze, hogy megint Hugo nyúlt le valamit, ezúttal az üvegemet húzta ki a tatyóm oldalából.
-Add visszaaa. :D - tettem le a táskám és a kabátom a padra mielőtt utána indultam. Egy darabig kergettem a teremben, aztán megállt. Én megpróbáltam elvenni tőle, de nem jött össze.
-Tarts fel! :D - adta az ötletet neki Fred. Ő ezt meg is tette.
-Köcsööög! :D - nevettem Fredre, de persze tudta hogy ez nálam egy köszönöm, "nem tudom mihez kezdenék nélküled"-del ér fel ilyenkor. :D
Elkezdtem ugrálni Hugo kezéért, de ő mindig odébb húzta és csak mosolygott. Mivel ez a módszer nem vállt be, gondoltam egy próbát megér, ha elkezdem bökdösni, hátha csikis. Azonban egy dolgot nem vettem számításba.. Azt, hogy mibe ütközök, ha a hasához érek. Elméletben tudtam, hogy mi vár, de ez gyakorlatban mégis meglepetést okozott. Mikor hozzáértem, a kezem megtorpant a kockáin. Ó igen.. Az a bizonyos kockahas.. Álmomban sem reméltem, hogy egyszer ilyen közelről tapasztalhatom, hogy tényleg kockás a hasa.
 Aww. *-* Itt volt az a pont, hogy lefagytam egy pillanatra.. De azt hiszem nem csak én. Minden elhalkult, ő is megtorpant és a levegő szikrázott köztünk. Legalább is én így éreztem. Ebben a pillanatban kellett szemfülesnek lennem, hogy elkapjam az üvegem. Elvettem tőle, ő ismét elmosolyodott. Mikor visszaindultam, láttam hogy nincs ott a táskám a padon.
-Deeeeenyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy!!!!!! Add vissza a táskááááááááám! - üvöltöttem utána, mivel még pont láttam ahogy kirohant az ajtón.
-Nem is én voltam. - mondta röhögve.
-Aham.. Hozd vissza de most rögtön! - mosolyodtam el én is. Mivel a tanszobás terem a fiúvécével szemben van, oda vitte be. - Hozd ki onnan! Most! - mutattam az ajtóra, amin ez a felirat állt: "Fiúk" és elé kicsibe, tollal odafirkálva, hogy cica. Azaz Cicafiúk. Nem tudom ki írhatta rá, de vicces.. :D Den bement a wc-be és kihozta a táskám, de megállt a küszöbön. Én az üvegemmel a kezemben, nekidőltem az ajtófélfának.
Azt a karom, amibe az üveg volt lelógattam magam mellé.
-Ide! - mutattam a földre a másik kezemmel. Deny csak megrázta a fejét és mosolygott. Láttam, hogy elnéz a fejem mellett és bólintott egy kicsit, hogy jelezzen valakinek. Gondoltam hogy H áll mögöttem, így nem fordultam meg, csak erősebben fogtam az üvegem.
Ezután éreztem, hogy valaki lassan végig simítja a karom, majd a kézfejemet kezdi birizgálni. Az ujjaim ellazultak Hugo érintésére, a szívem hevesebben kezdett verni és olyan közel éreztem magamhoz, mint még soha. Nem csak fizikailag, hiszen jóformán fogta a kezem, hanem lelkileg is.. Soha nem éreztem ilyen közel magamhoz mint ebben a pár másodpercben. Ebbe az érintésbe beleremegett az egész testem, végigfutott a hideg a hátamon és egyszerűen úgy éreztem, ebben az érintésben minden benne volt: Tűz, vágy, szerelem, élet.. Csend volt körülöttünk, mindenki ledöbbenve állt.
Lassan megfordultam és ránéztem. Kb 30 centire állt tőlem. Csábító félmosoly jelent meg az arcán, pont mint a Rayennel való közös képen. Egyenesen a szemembe nézett, egy pillanatra se szakadt meg a kontaktus. Kezével még mindig a kezemet birizgálta.
A biztonság kedvéért erősebben szorítottam az üveget. Jól tettem, hiszen a következő pillanatban (bár még mindig tartva a szemkontaktust) már ujjaimat próbálta meg kilazítani és elvenni tőlem az üveget. Egyre szorosabban fogtam, nem tudta elvenni.
Egyszer csak engedett szorításán, lassan végighúzta a kezét az enyémen, majd az üvegen, ezután elengedte. Még mindig velem szemben állt, egyenesen a szemembe nézve, félmosollyal az arcán.
-Te soha nem adod fel, igaz? - törte meg a csendet.
-Soha. - válaszoltam elhalkuló hangon. A többiek még mindig csöndben, feszült figyelemmel meredtek ránk, hátha megértik, mi is történik, de úgy sem tudják.
Ez szerelem. Ezt nem lehet se elmagyarázni, se megérteni. Ez az érzés csak van.
Valamit, ami két ember között lejátszódik soha senki más, nem érthet igazán, csak ők.
Jelen esetben is ez történt. Akik körülöttünk voltak, értetlenül álltak a mondatok hallatán. Egy külső ember ezt nem értheti. Egy külső ember látszatra ítél, azt hiszi érti, pedig nem. Ez a párbeszéd sem az üvegre irányult. Az csak egy aprócska részlet, kellék volt az egészben. Épp ezért hiszi azt más, hogy a kérdése arra vonatkozott. Csak mi ketten tudjuk, mit is jelentett ez a párbeszéd. A mi titkunk, amit mindenki hallott, de senki sem érti.


És külön köszönet Liza igazi személyének, mert nélküle nem tartanánk itt H val.♥

Napszemüveg

2014. március 19.
Kedves naplóm!

Kicsit rég írtam, szóval most visszamenőleg felvázolom az eseményeket.
Mostanában bevittem a suliba a rózsaszín szárú, amerikás fazonú napszemcsim. Stefan azonnal lenyúlta.. Egy fiún, egy rózsaszín napszemüveg.. Nem volt buzis, áh dehogy. :D Ott szórakozott vele, abban ugrált egész délután. Ez így ment szinte minden nap.. Liza beteg volt, de én ott maradtam Freddel. Jenna és Liz ezért még jobban elkezdtek szekálni.. -.-" Mi ezt megbeszéltük már egy párszor, de még egyszer átrágtuk F-el.
-Nem értem miért nem lehet felfogni, hogy csak barátok vagyunk. - hozta fel Fred a témát egyik délután.
-Én sem. Amúgy Diana azt mondta, és sztem tök igaza van, hogy szerintem mi a fontosabb, a hülye osztálytársaink véleménye, vagy a barátságunk. Ő a helyemben a barátságot választaná. És én is, mert igaza van. Mi tudjuk az igazat és ez a lényeg. - válaszoltam már leszarva az egészet.
-Ja. És amúgy is mi közük hozzá?? A mi dolgunk. Barátok vagyunk és ez a lényeg, ők meg higgyenek amit akarnak.. Meg ha tényleg lenne valami, ahhoz se lenne semmi közük.. - Fred még mindig kicsit fel volt háborodva a dolgon.
-Igen. De nyugi. Szard már le.. Mikor szekálnak vele, csak röhögd ki őket. Én is azt csinálom.. :D - meg kell mondjam tényleg jó módszer a képükbe röhögni és nem felidegesíteni magam rajta.
Szóval amúgy elvoltam Liza nélkül is, de azért jó hogy ma már jött.
Reggel mikor ott álltunk a tesi teremnél, Stefan ment el a folyosó másik végén, épp bement a hátsó lépcső ajtaján mikor Liz utánakiabált.
-Stefan! - Stef visszafordult a neve hallatára.
-Köszönni luxus?? - kérdezte tőle Liza mosolyogva. Ő odajött, cuki, álmos fejjel és lepacsizott velünk.
-Jó reggelt. Bocs, nem vettelek észre. - mondta.
-Neked is. Én se, de Liz szemfüles volt.. :D - mondtam nevetve, miközben a barátnőmre néztem.
-Hát igen, én látok is nem csak nézek..:D - közölte, ezzel utalva arra, hogy én nem figyeltem.
-Héé! Én is látok! Csak.. csak nem mindig azt ahová nézek..XD - röhögtem fel a kijelentésemre, mikor rájöttem kicsit hülyén hangzott.
Stefan elment, mi pedig bementünk az öltözőbe és átvettük a tesiruhánkat. Mikor Liza felöltözött én meg már a cipőm vettem, ő fogta, felkapta a másik pár tornacipőm és berohant vele a tornaterembe, ahol a fiúk kosaraztak. Én levettem a már rajtam lévőt.
-Hééé! Add visszaaaaaaa! - futottam utána nevetve. A nálam lévő párat ledobtam a földre és kergetni kezdtem a teremben. A fiúk leálltak a játékkal és minket figyeltek. Mikor Deny bejött Liz odadobta neki a cipőm, mire ő feltartotta, hogy ne érjem el. Elkezdtem rángatni a kezét, mire visszadobta Lizának és így tovább, míg én meg nem untam, leültem a padra és felvettem az egyik felét. Mivel a tanár bejött megkaptam a másikat is. Az órán nem voltam valami aktív mivel ezek a barmok lefárasztottak addigra.
Tesi után, mikor kijöttünk az öltözőből Tomas pont ment volna be, de én elé ugrottam, mire elkezdett "kötözködni" és ott lökdöstük egymást, persze csak poénból. :D Mivel németen dogát írtunk és még át akartam nézni, otthagytam Tommot és felsiettünk. Lepakoltunk előszedtük a füzetünket és kiálltunk a folyosóra, hátha ott nyugisabb.
-Na mi van cicavirág? - szólalt meg hirtelen mögöttem Stefan.
-Szia! :D Mizu? - fordultam meg nevetve.
-Oh hogy ti már itt tartotok?? - szólt közbe csodálkozva Liz.
-Hát igen, tudod amíg te nem tudom mit csináltál, mi összemelegedtünk.. :D - vágta vissza Stef miközben átkarolta a vállam.
-Csak beteg voltam.. Jesszus mikről maradhattam én le. - képedt el még jobban a lány.
-Semmiről, igazából nem történt semmi.. :D - magyaráztam nevetve, miközben Stef levette a kezét rólam.
-Letagadod a köztünk lévő románcot? Most megsértődtem. - mondta a fiú csúnyán nézve rám.
-Tudod, hogy szeri! :D - fordultam Stefan felé és megöleltem. Mivel becsengettek elköszöntünk egymástól és ő is ment a termébe, meg mi is.
-De most tényleg.. Köztetek mi történt? - kérdezte Liza nevetve.
-Semmi. Csak ez a majom csinálja a fesztivált..:D - válaszoltam, majd leültem a helyemre.
-Ahhaam. - mondta hitetlen hangsúllyal. Nem volt kedvem veszekedni vele így csak röhögve megráztam a fejem.
Technikán gyöngyöt fűztünk, matekon szenvedtem, mivel nem volt se körzőm, se vonalzóm, föcin Gabe felelt, Jenna lesúgott neki egy 4-est, mert amúgy szinte semmit nem tudott, kémián pedig vettük a foszfort és jövő órán dogát írunk belőle. Hurrá..-.-"
Mikor felértünk a kajálásból tanszobára Rayen és Hugo már fönt voltak, hátul ültek a fotelben.
-Miben fogadunk, hogy Deny fog bejönni legközelebb? - kérdezte Liz mosolyogva.
-Semmiben, de miből gondolod? - néztem rá kérdőn.
-3..2...1.. - számolt vissza és mire kimondta az egyet Deny be is lépett. Mind a ketten ledöbbenve néztünk az ajtó felé.
-Pedig csak tipp volt! - mondta leesett állal. Össze néztünk, gyorsan hátat fordítottunk az ajtónak és egyszerre kezdtük el összeszorított kézzel mondogatni Taylor Lautner nevét. Mikor bejött egy 7.-es megrántottuk a vállunkat jelezve, hogy ez nem jött össze, majd leültünk a helyünkre.
-Christine megkaphatjuk a gumilabdád? - jött oda Deny. Odaadtam neki, hagy játszanak. Ry, Den és H elkezdtek focizni a kb 6-7 centis kislabdámmal. Az észlények... :D
Mikor a tanár bejött és rájuk szólt, visszaadták. H visszaült hátra, Rayen és Deny leültek mögénk, Jordan mellé, aki idő közben csatlakozott a társaságunkhoz. Amíg ők "fociztak", mi játszottunk az S4-gyel, Jy (ejtsd: Dzsí) telójával.
Amikor hátranéztem Hugora, azt hittem meghalok olyan édes volt. A telóját nyomkodta, pulcsijának a cipzárja kicsit le volt húzva, a kapucnija furcsa mód nem volt a fején, és a pólója teteje, ott a nyakrésze a szájában volt. Annyira cuki volt. Elolvadtam. Szerintem egy pillanatra olyan "istenem de édes" fejet is vághattam, mert Deny kicsit furán nézett rám, majd hátra. Szerintem neki kezd leesni, hogy mi van. Jajj. >< De H annyira édesen ült ott, hogy legszívesebben lefotóztam volna. Jajj, de imádom az ilyen pillanatokat. Ilyenkor mindig egy fokkal jobban beleesek.
Kettőkor a tanár mindenkit helyre parancsolt. Hugo előre jött, de nem ült oda a fiúkhoz, hanem egy sorral hátrébb, James öccséhez. Mikor kész voltak a házival ő, Den és Ry lementek az udvarhoz, Jordan pedig kosáredzésre indult. Mi Lizzel egy bő fél órával utánuk indultunk le.
-Ezek hol vannak? - kérdezte Liza a folyosót pásztázva.
-Pssssszt! - intettem csendre, majd elindultam az öltözők felé, ahonnan abban a pillanatban Deny szaladt ki.
-Itt. :D - mondtam odébb ugorva az osztálytársam útjából. Én felültem a radiátorra, Liz velem szembe állt és elkezdtük egymásnak pattogtatni a gumilabdám, ami azóta a zsebemben dekkolt. Mivel a napszemüvegem a fejemen volt, de féltem hogy leesik, letettem magam mellé az ablakpárkányba. Den visszament az öltözőbe, ahonnan alufólia galacsinok repültek ki, mikkor kinyílt az ajtó.
-Elvannak. - mondtam nevetve. Liza mosolyogva bólogatott.
Pár perccel később egymás után rohantak ki a fiúk. Elől Deny, utána egy 6.-os srác, Zack, aztán a 2 b-s, H és Ry. Minden felé galacsinok röpködtek. Egyszer csak H és Den együtt, "szövetséget kötve" odébb mentek és valamit pusmogtak, én pedig végig tartottam Hugoval a szemkontaktust. Ő néha ránézett a haverjára, de aztán vissza, egyenesen a szemembe. Nyugisan elkezdtek elsétálni előttem, de mikor 1-2 lépéssel elhagytak, visszafordultak és engem dobtak meg 1-1 alufólialabdával.
-Héé! - mondtam nevetve, miközben lepattantam a fűtőtestről és felkaptam egy golyót majd hozzávágtam H-hoz.Ő elmosolyodott, de úgy ahogy még soha. Még soha nem láttam ennyire, piszkosul és kihívóan mosolyogni, de lehet hogy jobb is, mert itt mit ne mondjak egy kicsit megingtak alattam a lábaim.
Ezzel mi is beszálltunk a "csatába", mindaddig amíg Deny el nem vette a napszemcsim.
-Nézzétek mit találtam! - Röhögött, miközben felvette. Ismét egy fiún kötött ki a rózsaszín szemüvegem. Rayen kivette Den kezéből és ő vette fel. Liza előkapta a telóját, hogy ezt le kell fotózni, de pont levette mire lekapta volna. Átpasszolta H-nak, aki úgyszintén magára tette. A barátnőmnél még mindig ott volt a mobilja, de Hugo a fotózás elöl bemenekült a férfi öltözőbe és becsukta az ajtót. Deny bement utána, Rayent és Zacket pedig kicsukták. A 6.-os srác próbálta benyomni az ajtót, de nem sikerült neki.
-Azt most kapcsold ki! - kérte Ry Lizát a kamerára célozva. Liz kinyomta, de azért nem tette el. Rayen könnyedén benyomta az ajtót, pedig két fiú tartotta.. Hát igen.. Itt ő a legerősebb. A bent lévő két fiú "sortüzet nyitott" ránk alufóliagolyókból. H-n még mindig a napszemüvegem virított. Idő közben feltette a kapucniját, mert hogy az úgy #SWAG. Mikor a csatát befejeztük Deny, Rayen és Zack elmentek valahova, nem tudom hová, de nem is akarom tudni... XD
Egyedül H maradt ott velünk. Békésen megállt velünk szemben, oda ahhoz a fűtőtesthez, ahol az egész kezdetén én ültem. Elindultam felé, le akartam venni róla a szemüvegem, de nem engedte. Nyúltam felé, de ő húzódott hátrébb és lefogta a kezeimet. Közben megint az a piszkos mosoly jelent meg az arcán. Lizának ezt a pillanatot sikerült lekapnia. Csinált egy olyat is, ahol levette, de azt törölte. >< Pedig az is jó kép lett. Na mindegy, azért 2 kép maradt, az egyiken pont kitakarom a karommal Hugo arcát, de a másik tökéletes. Azon teljesen látszik, hibátlan kinézettel, kihívó mosollyal.
Ő Hugo Jackson. Ő az a srác, akiért képes lennék legyőzni bármit és bárkit. Nekem nem egy pasi... Nekem csak ő kell! Nem érdekel, hogy nem tökéletes, hogy nem a legjobb, hogy nem a leghelyesebb.. De ő a legelevenebb és legédesebb srác, akit valaha is ismertem. Lehet, hogy sok hibája van, de én azokkal együtt szeretem...
A szinte fekete szemeivel, sötét hajával és elképesztő stílusával. Senki nem érti, mit látok benne, hisz "ő olyan.. olyan, ő..", de én nem tehetek arról, hogy nem látják meg azt se ami kiszúrja a szemüket. Nem látják benne azt a pluszt, ami másban nincs meg. Azt az energiát, azt a pezsgést és erőt.. Az erőt, ami engem is ösztönöz arra, hogy ne adjam fel, hogy küzdjek érte, és küzdeni is fogok a végsőkig. Érte képes vagyok ledönteni a korlátaimat, érte leküzdöm a legnagyobb félelmemet is akár. Nekem Ő kell és nem érem be mással..♥
(A szemüvegem csak akkor adta vissza, amikor kimentek focizni az udvarra.)